Szlovákia rövid történetének legválságosabb időszakát éli. A 2020-as évbe már gazdasági lassulással léptünk, majd jött a koronavírus, egy időben a kormányváltással, amit követett egy soha nem látott gazdasági visszaesés. A négy pártból álló koalíció megpróbálta kezelni a kérdéseket, de szinte már a fennállásuk kezdetétől látszódtak a nézetkülönbségek, ami háromnegyed év elteltével komoly repedésekké változtak.
A koalíció fennállásának szinte teljes időszakán végighúzódott az a dilemma, vajon a járványt kell megfékezni szigorú korlátozásokkal, vagy a gazdaságot kell megmenteni. Vajon az egész országot egységesen kell lefojtani, vagy csak egyes járásokat, a fertőzöttségük alapján.
A második variánsra meg lett a javaslat decemberre, de kérdés, hogy most a járvány harmadik bődületes megjelenésével vajon alkalmazható lesz-e.
A járványkezelésnek az sem tett jót, hogy Igor Matovič, az új kormányfő újfajta, nyílt kormányzást ígért. Ezt ő úgy értelmezte, hogy kényszeresen mindenről tájékoztatni akarta a választókat.
És tette is, kielégítve azt a vágyát, hogy minden esetben uralhassa a médiafelületeket.
Persze ennek az lett a következménye, hogy
a végső döntés elfogadása előtt többfajta variánsát kaptuk a megoldásoknak, azaz azokat a vitákat, amelyeket a koalíción belül kellett volna lefolytatni, kivitték a nyilvánosság elé. Ez nemcsak a szavahihetőségét rontotta a kormánynak, hanem óriási ellentéteket generált a koalíción belül.
Az ellentéteknek az sem tett jót, hogy a koalíció pártjai másként viselkedtek a közvélemény-kutatásokban. A vezető kormánypárt elvesztette preferenciáinak több mint felét, míg a másik oldalon Richard Sulík, gazdasági miniszter (akit a kormányfő a koalíción belüli legfőbb ellenlábasának tart) pártja nyereséggel tudott kijönni az időszakból. A legnagyobb politikai nyertes viszont Peter Pellegrini újonnan alapított pártja a Hlas, amely határozottan vezeti a pártok népszerűségi versenyét.
Szemünk előtt folyik a jogállam és az államrend gyengülése, az egészségügy összeomlása és a vállalkozói szféra leromlása. Mindezek már akár a kormány legitimitását is megkérdőjelezik.
S mivel a baj nem jár egyedül, a múlt héten Igor Matovič mutatta be, mit nem szabad egy kormányfőnek. Egyenes adásban omlott össze, és sértegette és szólította fel lemondásra a gazdasági minisztert. Erre, már csak hab a tortán, hogy a kormányfőt (pár miniszterrel egyetemben) koronavírus-fertőzöttként azonosították, így a kormány is karanténba kényszerült.
A konfliktus eszkalálódáshoz a tömeges tesztelés körüli politikai viták vezettek, illetve az, hogy a tesztelés utáni időszak kezeléséről lemaradtak.
A tesztelés kétségkívül Igor Matovič sikerét hozta, hiszen (úgy-ahogy) lezajlott ez a logisztikailag igényes művelet, és az esetszámok is estek, de a fertőzöttek számának későbbi emelkedésére szinte semmit sem reagált a kormány. A késői korlátozások, a teljes lezárások bevezetését is politikai viták követték, és nem tett jót a kormány szavahihetőségének, hogy kivételt kaptak a Boris Kollár által preferált sípályák, illetve az egyházak.
A kormányfő sem a régi, hol vannak az áprilisi több órás sajtótájékoztatói, már csak pár kérdésre hajlandó válaszolni, ha egyáltalán részt vesz rajtuk.
Matovič tömegeket tudott megmozgatni ígéreteivel, de teljesíteni nem tudta azokat. Talán csak egy területen, a múlt kormány bűneinek feltárásában – igaz egyelőre a második vonalból gyűjtik rács mögé a korrupcióval vádoltakat.
Mindez a kormányfő kormányzási képességét, politikusi tulajdonságát vonja kétségbe.
A jó politikusnak képesnek kell lennie kompromisszumokat kötni, különösen, ha egy négy pártból álló koalíciót vezet. De nem csak megengedőnek kell lennie.
Képesnek kell lennie arra is, hogy a meghozott döntéseket végrehajtsa az alája tartozó apparátussal.
Ebből a szempontból is nevetséges a bevezetett lockdown. Elképzelhetetlen, hogy a határátlépések szigorítására meghoznak egy döntést, majd ezt követően a rendőrség bejelenti, hogy visszavonja az embereit a határokról, és még csak szúrópróba ellenőrzéseket sem fognak végezni.
Jelenleg Igor Matovičról már csak nagyon kevesen feltételezik a kormányzóképességet, és félő, ezt nem fogja tudni megfordítani.
Miután Richard Sulík (SaS) lemondását követelte a kormányfő, az SaS rögtön visszavágott, hogy hajlandó a kormány átalakítására, és biztosan akadna a legnagyobb kormánypárt, az OĽaNO miniszterei között olyan, aki alkalmas a kormányfői poszt betöltésére. Bár Matovič még bírja az OĽaNO frakció bizalmát, de már ott is megjelentek kritikus hangok a kommunikáció, a konfliktuskezelés terén, illetve azért, mert a kormányfő csak a megtörtént folyamatokra reagál, nem pedig irányítani igyekezne azt.
Az SaS-ből Sulík úgy reagált, hogy nem veszi személyesen Matovič sértéseit és felszólítását, mert a kormányfő bonyolult helyzetben van. Viszont
Lucia Ďuriš Nicholsonová EU-képviselő már azt állapította meg, hogy nem Sulíknak, hanem Matovičnak kellene beadnia a lemondását.
Matovič most egyet tehet,
szorosabban együttműködik a másik koalíciós miniszterelnök-helyettesével, Veronika Remišovával (Za Ľudí), hogy biztosítsa a többségét, amennyiben az SaS kilépne a kormányból.
Igor Matovič esélyeit javítja az is, hogy sokan félnek a volt és jelenlegi Smeresek visszatérésétől. Persze erre lehetne megoldás a kormányfő cseréje a koalíción belül.
További lehetőség
egy hivatalnokkormány felállítása, amelyben kormányfői posztot egy pártonkívüli szakember töltené be.
Fel is merült Robert Mistrík neve, aki annak idején nagyon elegánsan mondott le az államelnök-jelölti posztról Zuzana Čaputová javára.
Az utolsó lehetőségként felmerülhetne az előrehozott választások kiírása,
és a Smer az újévben el is kezdi az ehhez szükséges aláírások gyűjtését, amihez könnyen csatlakozhat Pellegrini Hlas pártja is, hiszen ennek a variánsnak ők lennének a legnagyobb nyertesei.
Sajnos ez nekünk, magyaroknak sok jót nem hozna, mert az egységes érdekképviselet megteremtésébe valahogy mindig beleesik egy kis homokszem.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
