A mélyatlantisták és progresszívek korábbi, bukott elnökjelöltje, a magyargyűlölő Ivan Korčok, aki a Matovič-kormány külügyminisztere volt, a balliberális Denník N-nek adott interjújában már nyíltan beszélt arról, hogy belép a nagypolitikába. Eddig kerülgette a forró kását, és a kudarcos elnökválasztás után csak annyit mondott, hogy időre van szüksége, hogy átgondolja politikai jövőjét. Úgy fest, dűlőre jutott.
Nem volt meglepő a bejelentés, a mainstream sajtó (köztük a Denník N és annak magyar kiadása, a Napunk) már az elbukott elnökválasztás másnapjától módszeresen építgeti Korčok imázsát, mint potenciális „centrista-konzervatív” ellenzéki vezetőét – ami azért is megmosolyogtató, mert Ivan Korčok sem nem centrista, sem nem konzervatív, hanem progresszív-atlantista.
A fogalomzavar abból adódik, hogy a liberális sajtó felismerte, hogy progresszív párt választásokat nem tud nyerni Szlovákiában, ahhoz egy nem progresszív, minimum jobboldalra billenő centrista pártra lenne szükség. Persze ez nem jelenti azt, hogy a párt jobboldali, pláne konzervatív agendát folytatna hatalomra kerülése esetén, hanem azt, hogy az állítólagos jobboldaliságával megpróbálja felszívni a Smert elutasító jobboldali, konzervatív választókat, de végül – ahol például az Európai Néppárt – módszeresen aláveti magát a progresszív sajtó utasításainak.
Az egész helyzet érdekessége, hogy Korčok csillagának felíveléséhez azok a lapok adják az üzemanyagot, amelyek eddig a PS-t és Michal Šimečkát tolták minden erejükkel.
Šimečka azonban az elvesztett parlamenti, majd az elvesztett elnökválasztások után kiesett a pikszisből. Az addig őt mindenáron fényezni akaró progresszív lapok egyre kritikusabbak vele szemben. Nem csoda.
Šimečka a 2023-as parlamenti választások előtt meggyőzte a progresszív erőteret, hogy képes lesz megnyerni a választásokat, vagy ha nem is nyeri meg, ő fog kormányt alakítani, ezért nincs szüksége a kis jobboldali pártokra a parlamentben. Az eredmény az lett, hogy a PS a Demokrati, a Modrí-Most-Híd és részben az SaS rovására erősödött, de ez is csak a második helyre volt elegendő. Ráadásul nem tudta meggyőzni a HLAS, hogy vele lépjen koalícióra, így ellenzékbe szorult, ami súlyos stratégiai vereség volt a háborúpárti erők számára.
Aztán Ivan Korčok elnökjelöltként elhasalt az idei, tavaszi elnökválasztáson, amin a progresszív erőtér is megrökönyödött. A túlzott, hisztérikus reakcióik arra utaltak, hogy meg voltak győződve Korčok győzelméről. Korčok azonban vesztett.
Korčok potenciális győzelme mozgósította a háborúpárti retorikával szemben álló választókat, és hiába kapott több szavazatot, mint a progresszívek kedvence, Zuzana Čaputová 2019-ben, Peter Pellegrini így is rávert 150 ezer szavazatot.
A progresszív politikai stratégák levonták a következtetést: színtiszta liberális agendával nem lehet Szlovákiában megszerezni a hatalmat, mert azonnal ellenreakciót vált ki a lakosság többségéből. Az aktivista, tényszerűen szélsőséges Progresívne Slovensko retorikája és politikája kontraproduktív volt, mert több szavazót mozgósítottak az ellenoldal javára, mint a sajátjukra.
Így Korčokot hirtelen (Šimečka rovására) az ellenzék potenciális új vezetőjeként kezdték el bemutatni, aki képes lehet „összefogni” a „konzervatívokat” és a progresszíveket. Itt jegyezzük meg, hogy a mainstream szlovák sajtó számára konzervatívok alatt azokat kell érteni, akik olyanok mint a KDH: szemrebbenés nélkül hátrálnak meg minden kérdésben a progresszívek javára.
Šimečka érezte, hogy kezdik sarokba szorítani, és korábbi szövetségesei a médiánál már megtalálták a helyettesét. A PS tisztújító közgyűlésén nem véletlenül beszélt arról, hogy a pártnak be kellene húzódnia középre. Hasonló szellemben nyilatkozott Ódor Lajos, a PS EP-képviselője, aki óvatosan utalt rá, hogy a progresszív párt túlságosan progresszív.
Šimečka kijelentéseire azonnal reagált a balliberális Denník N, és külön cikkben foglalkozott azzal, hogy a PS-t egyetlen dolog tartja össze, és ez az ideológia. Ergo, lehetetlen bevinni a pártot középre, hogy a jobboldaliakat is megszólítsák. Ez egy egyértelmű üzenet volt a sajtó részéről Šimečkának, hogy maradjon szépen a neki elkerített politikai játszótéren és ne beszéljen bele a nagyok dolgába.
Korčok mostani bejelentése arról, hogy beszáll a nagypolitikába, arra utal, hogy sikerült a háttérben felsorakoztatni a szövetségeseket, megvannak a mecénások, a partnerek, és kidolgozták a stratégiát is – azzal a résszel együtt, hogy Šimečka politikai sorsát megpecsételik.
Korčok egyelőre nem válaszolt arra a kérdésre, hogy saját pártot alapít, vagy létező pártba lép be, ám valószínűleg ezt már eldöntötte, és az előbbinek van nagyobb esélye. Annak kicsi az esélye, hogy a PS-lesz az áldozat, valószínűbb, hogy a pártot megtartják junior-partnernek, és rajta keresztül terelgetik majd az egész Korčok-féle formációt a progresszív érdekek mentén.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
