Andreas von Rétyi: „George Soros A multimilliárdos, globális hálózata és a világvége, ahogyan azt ismerjük” című könyvének ismertetése
Folytassuk a szerző ukrajnai eseményekről írt sorainak ismertetésével.
Von Rétyi felhívja arra a figyelmet, hogy George Soros ukrajnai tevékenységét már rég megkezdte, amikor 2013 novemberében megindultak az első tiltakozások a kijevi Majdan téren. Ekkor vált nyilvánossá, hogy az ukrán kormány ez időben még nem szándékozott aláírni az EU-val a társulási szerződést. Ezt az elutasítást gyakran nevezik a tiltakozások fő okának. Csakhogy a tüntetők között végzett felmérés szerint ténylegesen csak 28 százalékuk jött azért, mert nem történt még meg az EU-hoz való csatlakozás.
Az EU-s integráció a 2014-ig tartó évtizedben egyébként is kisebb tömegek fantáziáját mozgatta csak meg, és utána kezdett nőni az ez iránt érdeklődők száma. A társulási szerződéssel kapcsolatban a tüntetőknek kevesebb mint az ötödrésze tudott csak bármilyen választ adni. Ennek ellenére állítják azt, hogy a döntés elutasítása váltotta ki a tiltakozásokat.
2013. november 25-én kezdte meg éhségsztrájkját az akkor bebörtönzött, egykori ukrán miniszterelnöknő, Julia Timosenko azért, hogy a szerződés aláírására kényszerítse Janukovics elnököt. A milliárdosnő akkor pénzügyi visszásságai miatt volt rácsok mögött, majd pedig az EU nyomására 2014-ben szabadon bocsájtották. Soros már 2004-ben az ukrajnai „narancsos forradalomban” támogatta az ellenzéki csoportokat és ezáltal Viktor Juscsenkót.
Érdekes itt megemlíteni, hogy milyen szerepet játszott itt a jövőre irányuló Soros-tekintet: hasonlóan a szerbiai korábbi Otpor-mozgalomra, Grúziában pedig a Kmarára vagy más csoportokra, Ukrajnában a Pora! diákmozgalom aktivizálta magát a kellő irányban. Az ukrán sajtó akkor beszámolt terrorcselekményekről, és egyebek között robbanóanyagokat is találtak a csoportoknál. Juscsenko szemében, és még Nyugaton sem, ezek nem számítottak terrorszervezetnek. Tagjaikat ténylegesen nyugati segítők képezték ki, és pénzügyileg nyugati kormányok támogatták őket. Soros esetében itt is megmutatkozott, hogy nála az emberbaráti tevékenységeknél a fegyverhasználat nyilvánvalóan kipróbált eszköznek számított.
Már régóta nem titok, hogy mindenekelőtt az amerikai külügyminisztérium, a United States Agency for International Development (USAID), valamint a mindkettő és a NED (National Endowment for Democracy) által finanszírozott Nemzetközi Republikánus Intézet (IRI), valamint a Soros-alapítványok pénzt adtak minden egyes aktivistának. Itt mellékesen meg kell jegyezni, írja von Rétyi, hogy ez a képlet újra és újra bizonyítja: Soros semmiképpen nem sorolható egyetlen párthoz és ez által egyetlen politikai vonalhoz sem, hanem sokkal inkább tekinthető egy nagyobb sémán belül pusztán célszerűségre törekvő embernek.
A különféle források szerint – kezdve a Fox News televíziótól a Die Zeit hetilapig – milliós költségek áramlottak Juscsenko és kurzusa támogatására. Juscsenko választási sikere esetére megígérte, hogy összetépi az európai gazdasági tér tervét. Ez igazán jól jött az amerikai politikának, amit nem utolsósorban Juscsenkónak az USA által történt átfogó pénzügyi támogatása is megerősít. Miközben az USA a NATO-t meg akarta erősíteni, Európát pedig gyengíteni akarta.
A fősodratú sajtóban sem volt titok az USA-nak és a segítségére készen álló civil szervezeteknek az ukrajnai befolyása. A Der Spiegel hetilap 2005-ös 46. számában hosszabb cikket közölt a helyzetről ezzel a címmel: A forradalom Nyrt. A 21 oldal terjedelmű cikk hat szerzője tudósított azon mechanizmusokról, amelyek segítségével és amerikai részvétellel megterveztek forradalmakat. E forradalmak aktivistáit „Gandhi, Bill Gates és Coca-Cola gyermekeinek és a ma hőseinek” nevezték.
Sorosnak az ukrajnai tevékenysége már 2011-re teljesen világossá vált. A Régiók Pártja akkor figyelmeztetett arra, hogy amennyiben Sorost nem állítják meg, akkor a globális befektető Ukrajnában líbiai viszonyokat teremt. Miközben az arab tavasz már kibontakozott, Ukrajnában már egyértelműen lehetett tapasztalni azt az aggodalmat, hogy Soros ugyanilyen viszonyokat fog teremteni Ukrajnában. Konkrétan Alexander Jefremov, a Régiók Pártjának frakcióvezetője elmondta, hogy olyan információi vannak, amelyek szerint Soros komoly összegeket tett félre arra, hogy Ukrajnában fiatalemberek egy olyan csoportját készítse fel, amely Észak-Afrika példáján kidolgozott forgatókönyveket valósítanának meg Ukrajnában. És ezek a fegyverekkel és ütőeszközökkel felszerelt „jobboldali szektoros” fiatalok készen álltak arra, hogy a velük szövetséges neofasiszta csoportokkal együtt átvegyék a főváros, Kijev irányítását.
Most pedig megjegyzésként annyit: von Rétyi elképesztő pontossággal, adatok tömkelegével alátámasztva mutatja be a továbbiakban, hogy Soros miféle eszközökkel és az amerikai kormány említett szervezeteivel együttműködve siettette az ukrajnai forradalmat a neki kellő irányba. (Egyszerűen érthetetlen, hogy egy ilyen leírás után bárkiben a kétely legcsekélyebb magva is maradna arra vonatkozóan, vajon nem kellene-e a mai magyar kormánynak minden eszközzel meggyőznie a Soros és az amerikai kormány együttműködését Macedóniában vizsgáló amerikai szenátorokat, vizsgálatukba foglalják bele Sorosnak és a budapesti amerikai nagykövetségnek az évtizedeken át folytatott együttműködését azon célból, hogy nekik megfelelő belpolitikai uralmi helyzet álljon elő nálunk.)
És most folytassuk azon alfejezettel, amelyben a szerző ismerteti, miként jártak a nem kormányzati szervezetek Oroszországban, hiszen ez is rendkívül aktuális témává vált nálunk – végre-valahára.
A fejezet azzal kezdődik, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök 2013 áprilisában a West-Deutsche Rundfunk közszolgálati rádióadó újságírójával, Jörg Schönenbornnal beszélgetett az Oroszországban működő civil (nem kormányzati) szervezetekről. Ekkor Schönenborn beleszólt, hogy bezzeg, amíg a Nyugaton működő orosz civil szervezeteket nem tiltják be, addig a nyugati támogatásban részesülő nem kormányzati szervezeteket bizony betiltják Oroszországban.
Putyin erre elmondta neki, hogy míg Oroszországban 654 nyugati támogatásban részesülő nem kormányzati szervezet működik, addig Nyugaton pusztán két orosz támogatásban részesülő civil szervezet van. Majd hozzátette: senki nem akarja e szervezeteket betiltani, pusztán regisztrálásra akarják kötelezni őket abban az esetben, hogyha külföldről kapnak pénzügyi támogatást. Ez pedig csak azt a célt szolgálja, hogy tudják, e szervezetek honnan kapják támogatásukat.
Putyin elmondta még, hogy pontosan ez a gyakorlat van életben az Egyesült Államokban 1938 óta. Elmondta az újságírónak azt is, hogy ezt a törvényt a Foreign Agents Registration Actnek, azaz a külföldiek regisztrálására vonatkozó törvénynek nevezik, ami azt jelenti, hogy minden olyan csoportnak, amelyeket külföldi kormányok pénzelnek, és az amerikai politikát akarják befolyásolni, kötelességük regisztrálni magukat külföldi ügynökökként az amerikai igazságügyi minisztériumban.
Von Rétyi ezután leírja, miként rendeztek Putyin ezen szándéka ellen már korábban egyre vadabb tüntetéseket különféle oroszországi csoportok, amelyeket az USAID is támogatott. (Ami azért érdekes, mert nagyon könnyen megtörténhet, hogy nálunk hamarosan hasonló dolgokra kerül sor, hiszen a kormány végre-valahára hasonló átláthatóságra kívánja kényszeríteni ezeket a főként Soros által finanszírozott szervezeteket.)
Puyin elnök ennek nyomán nagyon kemény intézkedéseket hozott. 2012 szeptemberében személyesen adta ki azt az utasítást, hogy az USAID (tehát az amerikai fejlesztési segélyszervezet) hagyja el Oroszországot. Az USAID ebben az időben 57 civil szervezetet támogatott Oroszországban.
Putyin elnök 2015 tavaszán azután megfelelő törvényt hozott, és a „nem kívánatos” külföldi szervezeteket, közöttük a NED-et és a Nyílt Társadalom Alapítványt, lényegében megtiltotta. Ezen kívül a törvény lehetővé teszi azt is, hogy e civil szervezetek tagjainak megtiltsák a belépést Oroszországba, sőt azt is, hogy a törvény megsértéséért akár hat év börtönt is kapjanak. A törvény magyarázó részében olvasható, hogy „a romboló szervezeteket” meg kell állítani, mivel azok „az orosz állam értékeit” fenyegetik. A fejezetben szó van még arról is, hogy a CIA által Prágában működtetett Szabad Európa Rádiót miként támogatja pénzzel Soros.
Von Rétyi ezután rátér a félmeztelenül demonstráló női Femen mozgalomra.
„Sorost ismételten kapcsolatba hozták a Femen mozgalom aktivistáival, azaz e modern amazonokkal, akik rendszeresen tréningeznek, hogy hangos tüntetéseken az állami erőszakszervekkel szemben lépjenek fel”, írja von Rétyi. Állandóan meztelen keblekkel tűnnek fel, amelyekre mindenfajta szövegeket festenek és hajukba virágot tesznek. Az tény, írja a szerző, eddig még nem sikerült kézzelfoghatóan bebizonyítani, hogy Sorossal közvetlen kapcsolatban állnának. Annyi azonban szintén tény, hogy ezek a meztelen aktivisták pénz nélkül nem tudnának működni. Külföldön is aktívak, ahol fizetniük kell a lakásbérleti díjakat, el kell tartaniuk magukat, és teljes idejüket ilyenfajta aktivitásnak szentelik.
(Folytatjuk)
Lovas István – www.demokrata.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
