Mivel nálunk minden lehetséges, még az is megtörténhet, hogy a következő választások után az AUR és az RMDSZ együtt fog kormányozni, mert például az egymást halálos ellenségnek tekintő liberálisok és szociáldemokraták is, bár egy darabig szívták a fogukat, azután elszívták a békepipát, és sikerült frigyre lépniük, pedig ez utóbbiakat vörös pestiseseknek tartotta Iohannis és a PNL-sek is.
Iohannis elnöksége nemsokára lejár, neki semmi érdeke nem volt elmenni a kongresszusra, így csak üzent. Szerinte „az RMDSZ bebizonyította, hogy egy felelős párt, amely befolyásolta az ország politikai irányvonalát, állandóan benne lévén a parlamentben, és többször része volt a kormánykoalíciónak is”. Ezek szerint a tékozló magyar fiúk jó útra tértek, mert végül is nem adták el Erdélyt a szociáldemokratákkal karöltve Orbán Viktornak, ahogy az elnök korábban megjósolta… Iohannis azt is mondta, hogy a kihívásokra a politikai osztálynak meg kell találnia a megfelelő válaszokat úgy, hogy a polgárok lehető legkevésbé érezzék a jelenlegi válságok következményeit. Azt is mondta, hogy az RMDSZ miniszteri tárcákkal vállalja a kormányzás nehéz (de gondolom, édes) terhét.
A miniszterelnök, Nicolae Ciucă a kongresszuson kijelentette, hogy a radikalizmus egyre nagyobb teret nyer nálunk is, akárcsak a miénknél szilárdabb demokráciákkal rendelkező országokban, és mindenkinek felelőssége nyíltan állást foglalni, fellépni a szélsőségesség visszaszorításáért, mert később nagyon nehéz lesz azt kordában tartani. (Úgy érzem, hogy már most sem lehet.) Olyanformán, ahogy Karinthy Frigyes is írta: „Nem mondhatom el senkinek, / Elmondom hát mindenkinek”, Ciucă is elmondja általában mindenkinek, de konkrétan senkinek, akinek el kellene. Például sem ő, sem más jelentős román politikus nem mondott semmit a nagykárolyi Kölcsey-szobor-avatáson történt nacionalista botrányról és az azután kibontakozó cirkuszról. Vagy az ilyesmi nem számít nálunk szélsőséges megnyilvánulásnak? Hogy mernének szólni, ha azt mondják egyesek, hogy igen sok a magyar szobor Nagykárolyban (és általában Romániában), és felteszik a kérdést, hogy hány román jellegű szobor van Magyarországon? Olyan jó javaslatról is olvastam, hogy annak a román katonának is szobrot kellene emelni ott, aki Budapesten kiakasztotta bocskorát a magyar parlamentre 1919-ben.
Az RMDSZ-t a kormányból egyesek (és mások is) állandóan ki akarják ebrudalni. Szerencsére a másik kormánypárt, a PSD elnöke, Marcel Ciolacu megmondta, helyes döntés volt, hogy a 2021-ben alakult nagykoalícióba bevették az RMDSZ-t és a többi kisebbség frakcióját is. (Azt nem mondta, hogy esetleg elvesznek néhány magas funkciót az RMDSZ-től, de hát Istenem, nem lehet mindenki miniszter vagy államtitkár, mert a többségieknek is jól jön a jó állás.)
Mindezek ellenére Ciolacu tiszta szívből reméli, hogy egy csapatot fognak alkotni, megtalálják az egyensúlyt a koalícióban, és túllépnek a köztük levő feszültségeken. (Főleg úgy, hogy a magyarok majd engednek.) Ő, mint a rotációs kormány következő miniszterelnöke, a haza jövőjére is gondolt, és bejelentette, hogy karcsúsítani szeretnék az államkasszából fizetett apparátust úgy, hogy az adminisztrációban maradjanak a jók. De – és most fogózzunk meg jól! – nem tesznek ki senkit. Ki érti ezt? Akkor a karcsúsítás úgy fog történni, hogy a meglévőket fogyókúrára fogják, és úgy – kilóra – csökken az apparátus?…
Borítókép: Nicolae Ciucă miniszterelnök beszédet mond az RMDSZ temesvári kongresszusán. Fotó: Facebook / RMDSZ
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
