By, by Jourová-félék, csak ennyit mondhatunk!
Gyönyörű nyelvünk az elköszönésre is több kifejezést használ. Felületesebben egy „sziát” mondunk, udvariasabban meg úgy fejezzük be a találkozót, hogy viszontlátásra. Választékosabban beszélők azt is mondják: maradok tisztelettel, avagy minden jót, sőt a legjobbakat. Sokan kellemes estét, netán hétvégét kívánnak a beszélgetőpartnernek búcsúzáskor, protokolláris események alkalmával pedig egyebek közt további sikereket, netán szép nyugdíjas éveket, jó egészséget.
A minap megtörtént egy búcsúesemény az Európai Unióban. Lelépett a színről az a hölgy, akinek távozása nekünk, magyaroknak szinte ünnep, hiszen Vera Jourová – ugyanis róla van szó – szüntelenül támadta országunkat, s megnyilvánulásainak zömében nemcsak hazugságokat állított rólunk, hanem mindenféle ellenünk hozott szankciót is lelkesen üdvözölt. A fentebb felsorolt elköszönést jelentő szavakból így aztán egyet sem tudnék neki tiszta szívből mondani. Tevékenységét ismerve, modorát tapasztalva nem érdemli a maradok tisztelettel, avagy a minden jót köszöntést, de a mi szempontunkból még a viszontlátásra sem szólna őszintén a szívünkből, nemhogy a további sikereket. Kivált azért, mert nála a megszólalások, megnyilvánulások sikere azt jelentette, hogy szemérmetlenül hazudik, valamint számomra rejtélyes okokból, amikor csak tehette, vegzált bennünket, magyarokat. S akkor azt még nem is említettük, hogy a hölgy végtére is amolyan „előfutára” volt a korrupciós botrányba keveredő uniós tisztségviselőknek, tudniillik őt is korrupció vádjával illették korábban, ám ez karrierjét nem gátolta meg. A Kaili-félék lehet, tőle vették a mintát.
Egyelőre bizony úgy tűnik, az EU továbbra is úgy működik, ahogy a közmondás szól: amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kisökörnek. Messziről persze nem könnyű megállapítani, ki melyik szerepet játssza, mint ahogy konkrét adatokhoz hozzájutni sem könnyű, ám azt azért nem túl nehéz kitalálni, ki melyik szerepben tündököl. Mi, magyarok egyelőre az áldozat szerepében. Többnyire kisökrök vagyunk. Ugyanis, amikor Eva Kaili és kiválasztottjai éppen eurókkal teli bőröndökkel sétálgattak fel s alá, mi még mindig azzal voltunk vádolva, hogy mily korrupt ország is a mienk. Majd napvilágra került az a tény is, miszerint mi, magyarok a korrupciós indexet illetően nem haladjuk meg az uniós átlagot, ám mégis minket állítanak rendszeresen pellengérre. Hogy ez nem véletlen, s miért is nem az, erről majd egy más alkalommal írnék.
No, de térjünk vissza Verához. „Nomen est omen” – mondja a latin nyelv, ami annyit jelent: „Nevében a sorsa”, avagy: „A név elárulja viselőjét.” Tévedni emberi dolog, tartja a közmondás, ha már a mondásoknál tartunk, de ez esetben a mondás nem vált be. A Vera név jelentése ugyanis a szláv nyelvben: hit, remény, s nem tévesztendő össze a magyarban gyakoribb Veronikával, melynek jelentése: győzelmet hozó. Nos, meglehet Jourová hitt és remélt, ezt nem tudhatjuk, mindenesetre korrupciós botrányait illetően nem reménykedett hiába, hiszen kiválóan megúszta, hogy még 2006-ban „mindössze” kétmillió cseh koronát, magyarán kenőpénzt fogadott el egy kastély felújítására szánt uniós támogatásból mint államtitkár. S mert nem Veronika, győzelmet neki nem hozott, hozhatott a neve, hiszen bármennyire is segítették és a büntetett előélete ellenére is visszahozták a politikába őt, tisztességes ember nem süvegelheti meg. Mint későbbi társait sem. Ám ha már a nevekkel játszunk, az Eva névről is sokan tudják, hogy jelentése: minden élők anyja. Hát, tegyük hozzá, Kaili esetében leginkább minden korrupció anyja – immár. Bizony, sok évszázados tapasztalat, hogy az élőket a korrupció erősen kísérti. Hívjuk Lucifernek, Mefisztónak, Sátánnak a kísértőt, egyre megy. Az ember esendő. Csak arcátlannak nem kellene lennie. Amikor Vera, a Jourová megúszta, amit nem kellett volna megúsznia, arcátlanná is vált. Legjobb védekezés a támadás jelszóval talán. S elkezdett támadni. Minket is, persze. Van benne némi báj, amikor egy ilyen alak támad bennünket, magyarokat azzal, hogy beteg demokrácia van hazánkban. Vigyázat! Mi jól tudjuk, hogy a demokráciának nevezett valami tényleg sokszor megbicsaklik kis hazánkban. Csakhogy ne már egy bűnöző oktasson ki bennünket bármiről is! Korrupcióról, demokráciáról, igazságról, mi több, a nemek egyenlőségéről!
Nos, az EU még mindig nem ébredt fel álmából – szerintem nem is fog, mert nem képes ezzel a garnitúrával – nem tudja és nem akarja kiűzni ezeket a fazonokat, akik abban érdekeltek, hogy életellenes és hazug társadalmakat építsenek. A mindennapi jelenségeket, felháborító, társadalom- és teremtésellenes intézkedéseket egyre nehezebb elviselni, ez mind azt kiáltja: Európa ébredj, kezdjünk új életet! Hiszen a világ ma a globalizáció hálójában vergődik, kevés nyertessel és sok-sok, mérhetetlenül sok vesztessel. Jourová-félékkel nem lehet győzni, nem lehet egyetértésre jutni, hiszen ők kiszolgálói lettek a vadkapitalista eszközöket elhagyni nem óhajtó, azokkal manipuláló globalizációnak. És sokan vannak. Így juthattunk oda, ahol most állunk, Európa és tehetségtelen, megvásárolt vezetői semmiféle problémára nem tudnak megoldást kínálni. Legyen az iszlám jelenlétének döbbenetes valósága, legyen népesedési kérdés, legyen éghajlattal történő riogatás (bocsánat, hülyítés), legyen a mesterségesen felduzzasztott genderügy, avagy a multikulturális társadalom, magyarán egy vagy több, számunkra idegen kultúra ránk erőltetése. Mindezekkel a gondokkal megbirkózni a Jourová- félékkel nem lehet. Így aztán a jelen időben csak annyit tehetünk, hogy felidézünk egy vicces slágert, a By, By Szását. Annak azért volt némi eredménye.
By, by Jourová-félék, csak ennyit mondhatunk! S reménykedünk.
Kondor Katalin
A szerző újságíró
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
