Kondor Katalin: Kultúra a téren, s azon is túl

Kondor Katalin: Kultúra a téren, s azon is túl

Nagyon nehéz rájuk szavakat találni, bár nemigen tudok olyan közösségben megfordulni, hogy ne találkoznék olyan tisztességes és végtelenül felháborodott emberekkel, akik értetlenségüket fejezik ki – és akkor még finoman fogalmaztam – mindazok miatt, amik a Parlamentben és a Kossuth téren történtek. Nem kellene már finomkodni, itt arról van szó, hogy fellázadt a selejt.

Amelynek képviselői nem tudják elviselni, hogy – immár sokadjára – nem az ő kezükben van a hatalom és a vele járó javak feletti uralkodás lehetősége.

Épeszű embernek ez felfoghatatlan, már csak azért is, mert parlamenti működésük ideje alatt alig-alig hozakodtak elő megfontolandó javaslattal. Ennek egyik legátlátszóbb bizonyítéka, hogy most a „túlóraatörvény” miatt randalíroznak, nem törődve azzal, hogy a túlórát vállalók önként dönthetik el, akarnak-e többet dolgozni plusz pénzért, vagy sem. Csakhogy nem oly régen még amiatt volt hangos az ország, mert a hatalmat gyakorló koalíció egyik pártja a boltok vasárnapi nyitvatartásának betiltását javasolta. Lett is ordibálás, micsoda arcátlanság, hogy elveszik a néptől a vasárnapi „shoppingolás” lehetőségét! És lássunk csodát! A boltok vasárnapi dolgozói nem rabszolgamunkát végeztek volna? Ám aki mostantól önként vállal túlórát, az rabszolga? Tehát ez is a van sapka, nincs sapka tipikus esete.

Az ellenzéki tüntetők a logika elemi szabályait sem veszik figyelembe, de ezt már nem is vártuk tőlük igazán. Ám azt, hogy az ország érdekeit, valamint a minimális kulturáltság követelményeit figyelembe vegyék, azt igenis elvártuk. Az ország leg­gyönyörűbb épületében s az előtte lévő téren csőcselék módjára viselkedni a képviselői alkalmatlanság kétségtelen bizonyítéka. Miközben sem a tüntetés céljához, sem a képviselői mandátumhoz nem illő keresztényellenes cselekedetekkel súlyosbították viselkedésüket. És ez tűrhetetlen. Mint ahogy az is tűrhetetlen, hogy bárkit lehet vádolni tolvajlással, gazemberséggel, hatalommal való visszaéléssel, hamisítással, törvénytelenség elkövetésével – feltéve, ha az uralkodó pártkoalícióhoz tartozik, s feltéve, ha a vádló az ellenzék képviselője – mindenféle bizonyíték nélkül.

Hírdetés

S most akkor oda kanyarodnék, amit már néhányszor bevallottam: rendpárti vagyok. Igenis tűrhetetlennek tartom, ha nincs olyan törvény, amely előírja, hogy milyen feltételekkel lehet tüntetni. Hol, mikor, miképp. Igenis tűrhetetlennek tartom, ha nincs törvény a kulturált viselkedés megszegésére. Mint ahogy azt is, ha nincs pontosan meghatározva, mit tehet meg egy képviselő, s mit nem. Mindenesetre, ha megteheti, hogy síppal, dobbal, nádi hegedűvel a miniszterelnök orra előtt, annak aurájába belépve magánszámot adhat elő, akkor abban az országban valami baj van. S nem csak a politikai élet törvényeit illetően.

Olvasom például, hogy Szentendrén büfét üzemeltethet egy bizonyos Hasan, aki azt mondja magáról, hogy kurd, amúgy terrorizmusért már kétszer elítélték Törökországban. Mi, magyarok pedig már hétszer elutasítottuk menedékkérelmét, de sebaj, az illető köszöni, jól van, 2006 óta éldegél itt, és készíti a gyrosokat. Most éppen egy magyar nyolcmillióját tüntette el. Mindenesetre hatóságaink – velünk, „egyszerű állampolgárokkal” – nem közlik, miért van még mindig itt. Ráadásul úgy van itt, hogy nincs jogosítványa, de vezet. Engem meg, mert még januárban, egy vasárnap, „hajnali” hét órakor hetvennel hajtottam be Almásfüzitőre, ahol tíz méter után már ötvenre csökkentettem a sebességet, jól megbüntettek. Tudom, hogy nem mentség, de az utcán egy lélek sem volt. Vétkemet harmincvalahány ezresem bánta. Igazuk volt a hatóságoknak a törvények szerint, de ilyenkor egy kicsit demagóggá válik az ember. A Hasanokra, ha vannak rájuk vonatkozó törvények, akkor azokat vajon miért nem tartották és tartják be következetesen? S miért nem büntetik meg az ellene cselekvőket? Az újság, amely ezt a történetet megírta, még azt is sejteti, hogy a jó Hasan rendbontásait azért tűrik a rendőrök, mert kedvezményesen ehetnek a büféjében. Irgalom atyja, ne hagyj el!

No, de vissza a csőcselékhez, amelynek lényegét nehéz meghatározni. Talán úgy jellemezném, hogy például az tartozik oda, aki azért tüntet, mert számára jó és élvezetes a balhé, csak nem tudja megmagyarázni, miért. A gyurcsányi szemkilövetések idején saját nemzeti ünnepük tiszteletére gyűltek össze az emberek, akiket brutálisan megtámadott a hatalom. Most az ellen a hatalom ellen tüntettek, amely megengedi, hogy ha valaki akar, túlórát is vállalhat. Micsoda különbség! S ami végképp elkeserítő, a tüntetők esetében, az a kultúra teljes hiánya. Vajon hogyan akar uralkodni egy majdani és esetleges győzelem idején az a társaság, amely a többségi társadalom keresztény vallását, szokásait, érzelmeit vérig sérti? Mert napnál világosabb, hogy számára ez semmit sem jelent, sőt gyűlöli azt. Nos, erre várnánk választ tőlük, bár ezt a félmondatot le sem kellett volna írnom, mert a válasz sosem érkezik meg. Egy viszont biztos.

A csőcselék így kívánt boldog karácsonyt a magyar embereknek. Én meg jó vásárlást kívánok nekik az immáron hétvégeken is folyton nyitva tartó boltokban. Amelyet tüntetéseikkel annak idején kiharcoltak, s a boldog rabszolgák azóta is ott húzzák az igát a pénztárgépek mellett és a raktárak mélyén. Boldog karácsonyt persze nem kívánhatok, mert a karácsonyról nekik a kereszténygyalázás jut eszükbe. Azt meg hiába mondom, hogy szégyelljék magukat, e figyelmeztetést hírből sem ismerik. Akkor legalább olvassanak. Babitsot például. A Jónás könyvét. De jó lesz József Attila is, akit talán néhányan még ismernek közülük. József Attilát, aki nem olyan volt, ahogy a kommunisták próbálták velünk elhitetni. És sok olyat írt, amit figyelmükbe ajánlanék. Például: „Óh, én nem így képzeltem el a rendet. / Lelkem nem ily honos. / Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet, aki alattomos. / Sem népet, amely retteg, hogyha választ, szemét lesütve fontol sanda választ / és vidul, ha toroz.”

mho


Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »