Meglehet így lesz.
Manapság úgy látjuk, a magát mindenhatónak gondoló ember szertelensége tényleg nem ismer határokat. Értelmetlen gyilkolásokat eszel ki, műtőasztalon hagyná meghalni az élő, de nemkívánatos csecsemőket.
Meglehet így lesz. Mégpedig azért, mert elfogadhatatlannak, emberellenesnek és velejéig erkölcstelennek, sőt a természet, az emberiség, az Isten – akár hisz benne valaki, akár nem – ellen való véteknek, sátáni tervnek nevezem azt, ami szerintem az is. A nagyon modernek, a „mindent szabad, amit én gondolok” elvet képviselők és gyakorlók felháborodása ellenére is.
Ami ezúttal írásra késztetett, az egy újságcikk, melynek írója (a remek tollú Néző László, Magyar Nemzet január 17.) arról ad hírt, hogy az Egyesült Államokban arról vitáznak a nagyon modernek, hogy az abortusz után mindenek ellenére életben maradt csecsemőknek jár-e orvosi ellátás, avagy hagyni kell a babát a műtőasztalon meghalni? Akinek most elakad a lélegzete, az forduljon kezelőorvosához és gyógyszerészéhez, megkérdezve egyúttal tőlük, hogy vajon mit szólnak ehhez, és mit mond a lelkiismeretük erről az őrültségről, amely ellen nyíltan és határozottan tiltakozni kellene minden embernek, aki nem hóhérnak született erre a földre. Egyelőre nem halljuk a tiltakozók hangját, s a mai világot elnézve nem is fogjuk. Ám akkor most nézzük mindezt úgymond modern, materialista szemmel. A világ úgy van megalkotva, hogy a természet szabályozza önmagát. Ha egy-egy állatcsoport vagy éppen a földet borító növényzet bármely válfaja túlszaporodik, közbelép a természet törvénye és elkezdi működését a rend, az egyensúly visszaállítására. A körülményekhez alkalmazkodva visszaépíti önmagát. Csakhogy jó ideje már közbeavatkozott az ember,és minden erővel megpróbálja legyőzni, uralni és sajnos tönkretenni a természetet, s benne önmagát. Isten szerepét elorozva fütyül arra a József Attilától származó gondolatra is, miszerint „Én mondom: Még nem nagy az ember. / De képzeli, hát szertelen. / Kísérje két szülője szemmel: / a szellem és a szerelem!” Manapság úgy látjuk, a magát mindenhatónak gondoló ember szertelensége tényleg nem ismer határokat. Értelmetlen gyilkolásokat eszel ki, műtőasztalon hagyná meghalni az élő, de nemkívánatos csecsemőket (miközben magához édesgeti a csontgazdag pénzes embereket, akiknek mindenfajta eszement műtéti beavatkozás, nemváltás, béranyaság, esztétikai változásokat eredményező operáció könnyen megfizethető), s nem törődik azzal, hogy a nemkívánatos terhesség fogamzásgátlóval, óvatossággal és más, emberhez méltó módszerekkel megakadályozható. Nem kell gyilkosnak lenni tehát. A gyermekvállalás vagy nem vállalás emberi jog. De kollektív jog is. Egy-egy országnak magának kell eldöntenie, mekkora a teherbíró képessége, mekkora embertömeget képes eltartani. Az az ország viszont, amely nem tud az egyre szaporodó népességével boldogulni, nem támadhat azokra – csak ha ők megengedik –, akiknek a felelőssége elsősorban, sőt országukon belül kizárólag csak a saját népességükre és a saját törvényeikre vonatkozik.
No, vélhetően itt az a pont, ahol kihúzom a gyufát. Már csak azért is, mert manapság divat az „emberimport”. Ha egy-egy gazdag ország lakóinak egy része úgy érzi, nem szennyezi be a kezét mindenféle, általa nem elegánsnak vélt munkával, akkor az illető ország importál. Embereket. S utána eljön az az idő, amikor már az emberimport kínossá válik. Ugyanis nem sikerül a beilleszkedés. Napjainkban ezt bizonyító történeteket hallunk szünet nélkül, s a jelenség egyre több gonddal jár. Aligha kell sorolnom a beilleszkedési nehézségeket, amelyeket – sok más nehézséggel együtt – a világ hivatásos felforgatói zúdítottak ránk. Sikerrel, mert cáfolhatatlanul őrültté és embertelenné vált a világ.
Az őrült világ vérlázító jelenségei közé tartozik a velejükig ostoba klímaaktivisták (na, ez ismét egy „gyufakihúzás” lesz) szinte valamennyi akciója. Sokan, sokszor megírták-megírtuk már, hogy a világ kulturális kincsei közé tartozó festmények, szobrok és egyéb műalkotások megrongálói, sőt elpusztítói tűrhetetlen, megmagyarázhatatlanul kártékony cselekedeteket követnek el. S azt kell tapasztalnunk, hogy oly csekély a büntetésük, hogy már-már azt feltételezhetnénk, a büntetéseket kiszabók maguk is bűnrészesek. Szándékuk a káosznövelés. S nem láttam, nem olvastam sem a hazai, sem a külföldi sajtóban olyan véleményt, amely nagyon határozottan és elrettentő büntetést követelve ítélné el ezt az őrületet. Hol vannak a művészettörténeti szak diákjai? A fiatalok? Csak nem értenek egyet a rombolással? Hol vannak a világot is felébreszteni, jobb útra téríteni képes művészettörténészek? Hogy képzelik ezek az emberek a jövőt? Mindennapos rombolással? Miért nem szerveznek hatékony tiltakozást a művészet, a szépség védelmében? Azt már szinte meg sem merem említeni, hogy a saját magzatjuk védelmében is! Legalább magyarázatot várnánk tőlük, ha már nem cselekszenek! S ha már nem veszik észre vagy nem akarják észrevenni, hogy a sátáni erők célja káoszt teremteni a világban, azzal a szándékkal, hogy mindentől és mindenkitől megszabaduljanak, aki nem az ő elképzelésük híve. Ha ezt hagyjuk, akkor bizony valamennyien kihúzzuk a gyufát.
Kondor Katalin
A szerző újságíró
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
