Jogbizonytalanság alakult ki a szlovákiai kisebbségi kultúra finanszírozásában, miután a Kultminor igazgatója 2025. december 19-én határozatban felfüggesztette a 2025-ös évre megítélt támogatások kifizetését. A döntést azzal indokolták, hogy Szlovákia elérte a törvényben meghatározott állami kiadási plafont, ezért további kifizetésekre az idei évben nem kerülhet sor.
A határozat nem új pályázatokat érint, hanem olyan eseteket is, ahol a támogatási szerződések már hatályban vannak. A Kultminor rendszere utófinanszírozásos, vagyis a kulturális szervezetek a programokat, rendezvényeket és kiadványokat saját forrásból előlegezték meg, majd a szerződés alapján váltak jogosulttá a támogatás kifizetésére. Az alap egyúttal azt javasolta az érintett pályázóknak, hogy mérlegeljék a projektek 2026-ra történő átütemezését, és erről legkésőbb december végéig nyújtsanak be kérelmet.
A döntés időzítése több érintett szerint problémás, mivel az év végére a legtöbb projekt már megvalósult, a költségek pedig kifizetésre kerültek. Egyes rendezvények – például ünnepi koncertek vagy időhöz kötött kulturális események – esetében az átütemezés tényszerűen nem megoldható.
A kialakult helyzetről megszólalt lapunknak Őry Péter, aki hangsúlyozta: nem új támogatási döntések elhalasztásáról, hanem aláírt, érvényes szerződésekről van szó. Véleménye szerint
alapvető kérdés, hogy ilyen körülmények között mennyire tekinthető kiszámíthatónak az állami támogatási rendszer, ha egy szerződés sem jelent biztosítékot a kifizetésre.
Rámutatott arra is, hogy a döntés különösen érzékenyen érinti a kisebb költségvetésű szervezeteket, amelyeknél akár néhány száz euró elmaradása is komoly működési gondot okozhat.
A Magyar Szövetség korábbi közlése szerint a ki nem fizetett összeg eléri a mintegy 600 ezer eurót. A párt jelezte, hogy jogi és anyagi támogatást kínál azoknak a pályázóknak, akik a döntés következtében nehéz helyzetbe kerültek. Kérik azon szervezetek képviselőit, akik hasonló helyzetbe kerültek, írjanak az [email protected] címre, illetve a +421 905 445 866 telefonszámon kapnak bővebb tájékoztatást.
Az általunk megkérdezett szakértő szerint
a történtek jogállami szempontból is kérdéseket vetnek fel, mivel az állam és a pályázók között polgárjogi szerződéses viszony áll fenn, és a költségvetési korlátokra való hivatkozás nem feltétlenül mentesít a szerződés teljesítése alól.
A helyzet aránytalanul érintheti a magyar közösséget is, amely Szlovákia legnagyobb nemzeti kisebbségeként a kisebbségi kulturális támogatások jelentős részére pályázik.
Az érintettek egyelőre arra várnak, hogy a kifizetések mikor és milyen feltételekkel valósulhatnak meg, illetve születik-e olyan megoldás, amely biztosítja a már megvalósított projektek finanszírozását és a támogatási rendszer kiszámíthatóságát.
Az ügy kapcsán megkerestünk több érintett pályázót is, akik név nélkül – félve az esetleges retorzióktól – annyit mondtak el, hogy országos, nagy rendezvények, fesztiválok esetében több tízezer euró maradt kifizetetlen, emiatt a szervezetek nem tudják rendezni tartozásaikat, és hiteltelenné váltak partnereik, szolgáltatóik előtt.
Egyik interjúalanyunk kiemelte, a szerződések érvényesen felkerültek a központi szerződés-nyilvántartásba, mégis szóban közölték vele, hogy a pénz nem érkezik meg, és olyan szerződésmódosítást próbáltak vele aláíratni, amelyet nem is ő kezdeményezett.
A megszólaló szerint a Kultminor nem azt közölte, hogy elfogyott a pénz, hanem azt, hogy az állami „konszolidációra” hivatkozva korlátozták az államkincstárból történő kifizetéseket. Ennek következtében az alap decemberben már nem tudott utalni, és a jelentős bennragadt összeg miatt januárban sem garantált a teljes kifizetés.
Problémaként említi, hogy erről semmilyen írásos értesítést nem kapott, noha a támogatási szerződés érvényesen szerepel a központi szerződés-nyilvántartásban, és jogszabály rögzíti a kifizetés határidejét. A kifizetés elmaradásáról csak telefonon tájékoztatták, majd olyan szerződéskiegészítést küldtek, amelyet állításuk szerint ő kezdeményezett, holott ez nem felel meg a valóságnak.
A szerződésmódosítás lényege az lett volna, hogy a támogatás felhasználási határidejét márciusig kitolják, miközben a pénzt a szervezet már elköltötte. Amikor jelezte, hogy nem érti, miért kellene ezt aláírnia, azt a választ kapta: ha nem írja alá, akár a teljes támogatástól is eleshet. A jogi fellépés lehetőségét pedig azzal hárították el, hogy egy per akár öt évig is eltarthat, így a pénz csak jóval később érkezne meg.
Összegzése szerint
ez a helyzet kényszerpályára állítja a szervezeteket, ellehetetleníti a szabad döntést, és olyan nyomásgyakorlást jelent, amely súlyosan sérti a jogbiztonságot és a támogatási rendszer hitelességét.
A választás lehetősége lényegében az volt: vagy aláírja a halasztást, vagy végleg elesik a támogatástól, miközben a jogi úton történő megoldás hosszadalmas perrel való „elrettentésként” került szóba, hiszen az állammal szemben pereskedni nem a legjobb ötlet.
Név nélküli megszólalóink, érintett pályázók szerint a helyzet nem elszigetelt, hanem rendszerszintű. Ellehetetleníti a kisebb és közepes kulturális szervezeteket, aláássa az állami támogatási rendszerbe vetett bizalmat, és hosszú évek munkáját sodorja veszélybe. A történtek különösen rossz üzenetet hordoznak a közösségi alapon, sokszor önkéntes munkával működő kulturális kezdeményezések számára.
Felmerül a kérdés: lehet-e egy állami ígéretre biztonsággal alapozni Szlovákiában?
Szalai Erika/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
