Örök időkig nem lehet megtartani azt a felhergelt állapotot, amibe belekergették a társadalom egy jelentős részét.
Kenyeret és cirkuszt a népnek!” – tartja az ókori római mondás, a most hivatalba lépett Tisza-kormány vezére pedig gyermeki rajongással tekinthet a történelem mára letűnt korszakára, hiszen a tapasztalatok szerint onnan merít ihletet a kormányzáshoz. Magyar Péter felszínes szórakoztatással és minimális ellátással igyekszik elterelni a figyelmet a lényegi problémákról, többek között arról, hogy halovány lila gőze sincs, hogyan kellene kormányozni, mit kellene csinálnia, vagy hogyan kellene parancsolnia olyan minisztereknek, akik egy pillanat alatt kettéharapják, ha nem vigyáz álmában. Miként pedig nem tudja, merre van az előre, kénytelen ugyanazt csinálni, amit az elmúlt két évben és a választási kampányban.
Az egyetlen esélye a politikai túlélésre pusztán az, hogy mutogasson az előző kormányra, hergelje a népet és ezzel lerázza magáról az ország vezetésének felelősségét. Nagyon szépen hangzott minden ígéret a kampányban, nyomás és kötelesség nélkül nagyon könnyű bolondítani a népet, csak amikor már ténylegesen tenni kellene az ígéretek betartásáért, akkor megáll a tudomány.
A frissen felkent miniszterelnök gyakran használja az egyébként egy internetes mémről lemásolt „abszolút filmszínház” kifejezést, csakhogy amíg a hívek mosolyognak és nevetnek rajta, addig Magyar Péter halálosan komolyan gondolja a dolgot. Már akkor is sejtettük, hogy celebkormányzásra készül, amikor elkészíttetett egy filmet saját magáról, amit a mozikban is levetítettek, később pedig az interneten is elérhetővé tettek, de az országgyűlési ülésteremben látottak minden eddigi dolgot felülmúltak. Minden szögből, minden szektorból operatőrök rohangálnak profi felszereléssel, hogy gondosan elkapják a celebkormányfő legkisebb sóhaját is. A lényeg a séró, a fröcsögés, a kocsmai stílus és az egyeduralkodás látszata. Nem kérdés, hogy készül a többrészes mozifilm újabb epizódja, csak ne lepődjünk meg, ha ősszel a gyerekeink úgy jönnek haza az iskolából, hogy a démonizált testnevelésóra helyett azt vetítik nekik a Szivárvány TV délelőtti műsoridejében.
Amíg elkészül az újabb sikersztori Magyar Péterről, addig a miniszterelnök naponta járhatja az előző kormányzat épületeit, megmutathatja az előre bekészített iratmegsemmisítők használati útmutatóit, a zsákokat az összetépett szupertitkos dokumentumokkal, amelyeket teljesen életszerűen otthagytak a korábbi minisztériumi dolgozók, meg a Bibliát, ami éppen olyan helyen van kinyitva és aláhúzva, amelyet felolvasva jól felhergelheti a népet. Addig sem azt fogják megkérdezni, hogy miért nem tankolhatnak még 480 forintért. Amíg szénné alázzák a köztársasági elnököt a világ előtt élő adásban, addig sem kérdezik meg a hívek, hogy miért hintik el egy-egy fél mondattal a miniszterek, hogy fenntarthatatlan néhány támogatás és árstop. Amíg szabadtéri kocsmává és buliterasszá alakítják a Kossuth teret, addig sem kell válaszolni arra, hogy miért küldünk dízelt a minket folyamatosan zsaroló Ukrajnának, miközben itthon kifogyóban vagyunk a készleteknek.
Csakhogy örök időkig nem lehet megtartani azt a felhergelt állapotot, amibe belekergették a társadalom egy jelentős részét. Egy idő után már nem fogja megütni az emberek ingerküszöbét az, hogy mutogatjuk a festményeket a leköszönt kormány minisztériumi épületeiben.
A cirkuszrésze már megvan a népnek, ebben már mesteri szintre emelte magát a Tisza Párt, csak az elkövetkező hónapokban az új luxusirodaházuk falai között arról is tanakodhatnának végre a tisztelt képviselők, hogy a kenyeret honnan és mikor fogják a korábban rendszerváltásért imádkozó szavazók elé dobni
Odrobina Kristóf – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
