Egy hét sincs már hátra a népszavazásig. A kormány „agyonreklámozza” a NEM-re történő szavazást. Néhány, mindnyájunkat érintő veszélyről azonban említést sem tesz. Hiába a kormányt politikusok alkotják, nem szakemberek. A „Tudta-e” kampány részeként rengeteg lényegtelen dolgot sorolnak fel érvként a migránsok betelepítése ellen, de az életünket alapvetően befolyásoló következményekről szó sem esik.
Lássuk, mikről van szó!
A munkahelyteremtés költségei
Bármilyen külföldi beruházás során a kormány 10 millió forint körüli összeget áldoz támogatás címén egy munkahely teremtéséhez. A beruházók pedig hozzávetőleg 20 millió forintnak megfelelő összeget fektetnek be, szintén egy fő munkahelyteremésre. Az így – összességében 30 millió forintos beruházásból – létesített munkahelyre aztán, a vállalkozás profiljának megfelelően képzett munkaerőt veszik fel, akik szakmai felkészítése alapból további tízmillió forintnak felel meg, amit a társadalom fizet meg.
Más a helyzet az olyan munkavállalókkal, akik még az országunk nyelvét sem ismerik. Az ő képzési költségeik még tovább emelkednek, ráadásul a nyelv-, és a szakma elsajátításának ideje alatt számukra az összes megélhetési kiadást az adózók pénzéből kell fedezni. Erre az időre – ami pár évre tehető – gondoskodni kell az illető lakhatásáról, étkezéséről, ruházkodásáról, taníttatásáról, egészségügyi ellátásáról, kikapcsolódásáról stb. ami évi 4-5 millió forint össztársadalmi kiadást jelent. Átlagosan öt évvel számolva mindez 20-25 millió forint kiadást jelent.
Egy kvalifikált munkakör létesítésének költségei (a külföldi multi kiadásai nélkül) 50-60 millió forintot tesznek ki. Ha a leendő munkakör nem kíván különösebb szakértelmet, akkor 25-30 millió forintra tehető egy nem magyar állampolgár (migráns) munkába állításának költsége.
Ez utóbbi feltételből kiindulva az Unió által Magyarországra telepítendő közel kétezer munkába állításához szükséges kiadás 50-60 milliárd forintnak felel meg. Ezt az összeget az adófizetők befizetéseiből kell előteremteni, annak reményében, hogy a migránsok 5 év múlva valóban képesek lesznek dolgozni, és akarnak is munkába állni. Ha ez csak részben valósul meg, akkor a költségek növekednek, a megtérülés pedig késik.
Összességében 2000 migráns esetében a munkára foghatóvá tételük költsége:
– ha segédmunkás szintű képzésről van szó: 50-60 milliárd forint,
– ha kvalifikált munka elvégzésére való felkészítésről van szó: 100-120 milliárd forint.
(Megjegyzem, hogy a sokat szidott felcsúti stadion felépítési költsége 3,8 milliárd forint volt.)
Ha az Unió a közel kétezer migráns Magyarországra telepítésén túl újabbak befogadását írja elő, akkor az összeg emelkedik, azaz 20 ezer migráns befogadása esetén már az 600-1200 milliárd forint eltartási és képzési (munkaképessé tételi) kiadásról beszélhetünk, s messze nincs garancia arra, hogy a befogadottak adófizető dolgozóivá is akarnak válnia az országunknak. (Ne felejtsük el, hogy az 1,3 millió migráns lakosságarányú elosztása esetén Magyarországra 26 ezer migráns jutna. Vegyük figyelembe azt is, hogy most az összes hazánkba regisztrált migránst a nyakunkba akarják sózni.)
A letelepedésükhöz és munkába állásukhoz szükséges kiadásokat nem a politikusok-, vagy a tehetős nagyvállalkozók jövedelmeiből fogják fedezni, hanem a bérből- és fizetésből élők adóit emelik (vagy – például – a családi pótlékot csökkentik).
Munkahelyek teremtése, munkába állítás lehetősége
Amennyiben sikeres a migránsok letelepítése, kiképzése, és ők hajlandóságot is mutatnak a munkára, akkor számukra munkahelyet kell létesíteni, de legalábbis munkát kell biztosítani.
Amint azt fentebb láttuk, a kvalifikált munkahelyek betöltésére történő kiképzés, illetve maguknak a munkahelyeknek a létesítése megduplázná a munkába állítás költségeit. Túl ezen, fennállna a veszélye annak, hogy az általunk kiképzett munkaerő oda vándorolna, ahol magasabb bért fizetnek, azaz a kiképzés költségei bennünket terhelnének, a képzett munkaerő pedig máshol dolgozna és adózna.
Ennél fogva célszerű a migránsok esetében az alacsony szintű képzést megcélozni.
Ennek hátulütője viszont az, hogy a nálunk letelepített és kiképzett munkaerő a hazánkban lévő segédmunkás szintű munkaerővel venné fel a versenyt, ami a jelenlegi elhelyezkedési gondokat súlyosbítaná, s pont azok kerülnének versenyhátrányba, akik munkába állítása jelenleg is nehezen oldható meg.
Legyen erős, ha Önt érdeksérelem éri, az senkit sem fog érdekelni, de ha egy migránst ér – akár képzelt – sérelem, azért Önt is felelősségre fogják vonni.
Egyébiránt hazánkba azokat a „százszor átszűrt” migránsokat passzolnák le, akik egyébként soha nem akartak nálunk letelepedni, s talán munkavállalásra sem gondoltak sehol.
A fertőző betegségek veszélye
Valószínű minden magyar állampolgár előtt ismert, hogy sok afrikai, közel-, közép-, és távol-keleti országba csak úgy utazhatnak el, ha bizonyos védőoltásokat beadatnak maguknak. Ezt azért kell megtenniük, hogy az adott célországban előforduló fertőző betegségeket ne kapják el, s ne hurcolják be azokat Magyarországra.
Feltehető, hogy az Unió-, valamint az uniós országok vezetői találkoztak ezzel az előírással, de legalábbis hallottak róla. Annál inkább megdöbbentő, hogy az egészségügyi óvó rendszabályok betartása, és betartattatása meg sem fordult a fejükben, azaz közel másfél millió potenciális vírusgazda és parazitahordozó vándorolhatott végig fél Európán, és telepedhetett le valahol, egészségügyileg ellenőrizetlenül élve.
A migránsok jelentős része fertőzött régiókból jött.
A szükséges rendelkezések elmulasztása miatt valamennyi felelős vezetőt büntetőjogilag jogosan felelősségre lehetne vonni.
Még a ’70-es években történt, hogy egy kollégiumban trópusi betegséget diagnosztizáltak egy diáknál. Mint később kiderült, az illető egyetemre felvett külföldi, afrikai-, és (főleg) távolkeleti országokból hozzánk került fiatalok voltak a vírushordozók. Volt olyan, akinél 15 féle olyan virulenciát mutattak ki, amely a gazdaszeméllyel szimbiózisban élt, de Európában nem honos, ezért komoly betegségeket okoz.
(Talán nem köztudott, hogy Amerika felfedezése után a bennszülött indiánok természetellenes elhalálozásának csupán 20 %-a tudható be a betolakodók öldöklésének, a többiek a behurcolt betegségek áldozatává váltak.)
Van egy szűk hete:
– Eldönteni, hogy szeretné-e adójával támogatni a hozzánkban elhelyezett migránsok munkaerővé varázslását?
Elgondolkozni azon, hogy Önre vagy szeretteire jelentenek-e konkurenciát a migránsok a munkaerőpiacon?
– Szeretné-e kezeltetni magát a legatyásodott egészségügyünkkel, valami trópusi betegség ellen?
Mint vidéki kisnyugdíjas engem a fentiek közvetlenül nem érintenek.
Csak az Ön figyelmét szerettem volna felkelteni néhány valós probléma megemlítésével.
Dr. V. Zs.
Összefogás Magyarországért Párt társadalompolitikai szakértője
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Kategória:Aktuális, Publicisztika, Valóság
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
