Kolompár Houdini számára nincs lehetetlen

Kolompár Houdini számára nincs lehetetlen

A főként áruházak környékén található ruhagyűjtő konténereket gyakran megdézsmálják. A most bemutatásra kerülő videónk hőseit sem olyan fából faragták, hogy megrettenjenek a kihívásoktól. 

Kedvelt zsákmányszerző célpontok a használt ruhák karitatív célokra való összegyűjtése érdekében kihelyezett konténerek. Bár a gyártók különböző módszerekkel próbálják elejét venni a bűncselekményeknek, vannak, akik számára egyszerűen nincs lehetetlen, ha lopásról van szó. Az alábbi videó például Budapesten, az óbudai Shop Stop parkolójában készült. 

Mit látunk?

Hírdetés

Az éj sötét, és tele iszonyattal. A főszereplőt, nevezzük Kolompár Houdininek, először még nem találhatja fürkésző tekintetünk, később tűnik csak fel egy páratlan szabadulást bemutatva. A leghangosabb szereplő, aki talán rokonságban állhat a szabadulóművészünkkel, sajnos súlyos halláskárosulásban szenvedhet. Bár kérdésére („Mit videózol?”) tisztán érthető, egyenes választ kap („lopást”), rögeszmésen folytatja az érdeklődést, majd alig érezhető hangsúlyváltás után fenyegetően lép fel. A telefon összetörésével fenyegetőzik, majd egészségmegóvásra vonatkozó javaslatot tesz, ugyanis szerinte a távozással jobban járnánk. 

Nem sokkal később jön a tetőpont, a főszereplő váratlan feltűnése, akit anyai szeretettel szólít színrelépésre, majd a közérzetjavító éjszakai testmozgást népszerűsítendő elkocognak, immáron hárman: ő és Houdini, valamint a bátortalan, légből kapott jogértelmezéseket („de nem videózhatsz”) nyújtó harmadik. A záró jelenetben még feltűnik egy csendes kerékpáros, kinek becsületére váljon, hogy másodpercek tört része alatt löki el magától az önbíráskodás kínálkozó lehetőségét, és a járműve elé szaladók láttán inkább lassít, majd egy kikerülő manővert hajt végre. Az éj sötét, és tele iszonyattal. 

A legszebb jelenet zenei kísérettel

Rászorulók és tolvajok

Bár arról megoszlanak a vélemények, hogy a megunt, kinőtt, feleslegessé vált ruháink valóban rászorulókhoz jutnak-e el (többnyire ez a valószínű), abban nincs vita, hogy ami a konténerben van, az már nem szabad préda. A ruhák új gazdája a konténer tulajdonosa, egészen addig, amíg ő el nem jutattja a megfelelő helyre. Általában alapítványok helyezik ki ezeket a speciális nyílással ellátott tárolókat, akik aztán a Magyar Vöröskereszten vagy más szervezeteken keresztül találják meg a megfelelő célcsoportokat.

A tolvajok túlnyomó része azonban nem saját célra halássza ki egészen akrobatikus mozdulatokkal a ruhaneműket, hanem turkálókban, piacokon értékesítik azokat. Családi használatra bármikor kérhetnének a segélyszervezetektől, nem kellene bűncselekményt elkövetniük. A használt ruhákkal való kereskedés viszont legalább olyan kedvelt biznisz, mint az évek óta elvileg szintén bűncselekménynek számító lomizás, azaz a lomtalanításnál kitett tárgyak eltulajdonítása. 


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »