Kedves Kollégák a csatolt tanulmány szándékomban áll a tanulmányról alkotott véleményetekkel természetesen forrás megjelöléssel a honlapon közzé tenni.
Várom a véleményeteket a tanulmányról.
Üdvözlettel: Juhos László
KOLLÉGA, AKI VÁLLALTA A VÉLEMÉNYE NYILVÁNOSSÁGRA HOZÁSÁT.
A véleménynyilvánítás szabadsága a polgári és politikai jogok közé tartozó alapjog.
A véleménynyilvánítás szabadságát a rendszerváltás előtt a Magyar Köztársaság Alkotmánya kimondta:.
Alkotmány 61.§ (1) szerint „A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.” A pártállamban szakmai kérdésben a „hivatalostól” eltérő véleményt kifejezőt egzisztenciálisan nem tették körön kívülre.
Véleményközlés és tényközlés
A vélemény egy esemény szubjektív megítélése, melyhez a tényközléssel ellentétben nem lehet és kell mellékelni az igazságnak bizonyítékát.
Reális zöldek a vitáról. Hozzá téve a vita a kormány gépezetében az energia és klíma ügyében hiánycikk.
A vita a tudás cseréje! A vita és a vitatkozás közé nem tehető egyenlőség!
A vita az érvek, nem pedig az érzelmek csatája. A vita kiművelt elmék számára való. Kiművelt elmék számára, izgalmas játék, a kusza elmék számára csata, amelyet mindenképpen meg akarnak nyerni, még akkor is, ha abba belepusztul az igazság.
Nem kell feltétlenül érteni a dologhoz az egymással vitatkozóknak. Olyanok is szoktak egymással vitatkozni, hogy egyikük sem értője a dolognak.
Tegyük fel, hogy az egyik ért a dologhoz a másik még nem.
Ilyenkor a dologhoz értőnek le kell szállnia a másik szintjére. Az alacsonyabb szinten azonban a reális zöldekkel szemben érvelők tapasztaltabbak. Kettőnk között nem vitára kerülne sor, hanem vitatkozásra. A vitatkozás pedig a tudatlanságé! (Juhos László)
—————————–
Kedves Kollégák!
Nyugdíjas atomerőműves üzemeltetőként és karbantartóként az energiapolitika valamennyi területére nincs kellő rálátásom és így nincsenek aktuális adataim és információim sem ahhoz, hogy a teljes anyaghoz építő jellegű megjegyzéseket, javaslatokat tegyek.
Az energiapolitikát én alapvetően atomerőműves szemüvegen keresztül látom, ezért ilyen vonatkozásúak a mellékelt anyag szerinti észrevételeim is.
Üdv.: Nagy Tibor
————————–
Az atomerőmű termelési biztonsága
Az energiapolitikát megalapozó REKK tanulmány a Paksi Atomerőmű kieső kapacitásait a 2014-2018 évi tényadatok alapján vizsgálta. A kieső kapacitások ebben az időszakban igen kedvező, sőt csökkenő tendenciát mutatnak úgy a tervezett, mint a nem tervezett termelés kiesések tekintetében. Felmerül azonban a kérdés, hogy hosszabb távon az energiapolitika alakítása során mennyire lehet figyelembe venni ilyen kedvező rendelkezésre állásokat. Az erőmű jelenlegi blokkjai ugyanis a meghosszabbított üzemidejüket futják, berendezései tehát öregek és öreg berendezések esetén a meghibásodások számának növekedése és a rendelkezésre állás csökkenése jellemző, ami akár jelentős mértékű is lehet.
Hogyan értékelhetők akkor a jelenlegi kedvező értékek? A hatásfok növelés lehetőségeit az erőmű korábban gyakorlatilag szinte teljesen kihasználta, megnövelve ezáltal a termelő kapacitásait. A termelési eredmények további javítása tehát csak a kieső kapacitások csökkentésével lehetséges, amit az erőmű az utóbbi években, gyakorlatilag tehát a meghosszabbított üzemidőben végzett igen jelentős egyéb innovációs tevékenységek eredményeként ért el.
A termelés kiesések csökkennek például azáltal, hogy a blokkokat ritkábban állítják le karbantartásra. Csökken tehát a karbantartási munkák volumene és a műszaki biztonságtechnikai vizsgálatok volumene is. Az ipari tapasztalatok szerint azonban az öregedő berendezések ennek éppen az ellenkezőjét, vagyis törvényszerűen több karbantartást igényelnének, a műszaki biztonságtechnikai vizsgálatokat pedig a korábbinál inkább gyakrabban kellene végezni a rejtett hibák időben történő feltárása és elhárítása érdekében. A fenntartásra fordított idők és költségek csökkentése tehát legfeljebb csak rövid távon ad kedvező eredményeket, az ipari gyakorlat azt mutatja, hogy ennek az árát hosszabb távon kamatostól kell megfizetni.
Van persze egy olyan üzemeltetési stratégia is, hogy adott üzem tervezett üzemidejének végéhez közeledve gazdasági megfontolásokból csökkentik az üzemfenntartás költségit, azért hogy a végleges leállítás után minél kevesebb legyen a berendezésekben maradó „elveszett” élettartam. Felvállalva természetesen az ebből adódó termelés kiesések kockázatát. Ez a stratégia alkalmazható az atomerőműveknél is, de szigorúan csak a termelő berendezések esetén. A biztonsági berendezések megfelelő szintű rendelkezésre állását biztosító üzemfenntartási munkákat a blokkok végső leállításáig, sőt meghatározott ideig még azon túl is maradéktalanul el kell végezni!
A termelés kiesések csökkenéséhez jelentős mértékben hozzájárul továbbá az, hogy a meghosszabbított üzemidőben új üzemeltetési feltételeket és korlátokat vezettek be, amelyek alapján a biztonsági rendszerek karbantartásához, javításához nem kell minden esetben a blokkok teljesítményét csökkenteni, vagy a blokkokat leállítani. A blokkok üzemeltetése azonban karbantartás miatt kikapcsolt, vagy meghibásodott biztonsági rendszerrel a nukleáris kockázat növekedését eredményezi. A nukleáris kockázat növekedését eredményező beavatkozásokat viszont a józan ész és érdek mellett az atomtörvény is tiltja, tehát az ilyen jellegű változtatások indoklásában azt kell igazolni, hogy azok nem csökkentik a nukleáris biztonságot. Ezekhez az indoklásokhoz szükséges támogató szakvélemények azonban megvásárolhatók és a nukleáris hatóság is nagyrészt külső szakvéleményekre támaszkodva engedélyezi a változtatásokat. Szakvéleményeket pedig sajnos az érdekektől függően bármilyeneket meg lehet vásárolni, a szaktudás és a fizika törvényei viszont szerencsére nem piaci termékek. Meg kellene fogadni a nukleáris iparban elismert szaktekintély Dr. Aszódi Attila intelmét, amit a Csernobili eseményről készített film kapcsán mondott, de sajnos ma is nagyon aktuális, miszerint „„a vas”, a technika nem a hazugságokat, nem az emberek vágyait vagy a vezetők kívánságait követi, hanem a fizika törvényeit”.
A fizika törvényei alapján pedig az utóbbi időszak innovációs változtatásai józan logikával és józan ésszel is könnyen beláthatóan növelik a nukleáris kockázatot, ami abból adódik, hogy eltérnek a tervezési alapoktól. A kockázat növekedés ráadásul halmozottan jelentkezik, a jelenlegi csúcs döntögetéseknek tehát törvényszerűen egy nem kívánatos esemény vethet véget. Az pedig megpecsételheti a jelenlegi blokkok további üzemét, Paks-2 sorsát és a magyar villamos-energia rendszer sorsát is.
Az erőmű jelenlegi üzemeltetési stratégiája tehát elfogadhatatlan! Az innovációs tevékenységek során nem a termelés növelését kellene kitűzni célként, hanem az öregedő biztonsági berendezések csökkent működőképességének helyreállítását. A műszaki változtatásoknál tehát nem a termelés, hanem a biztonság elsődlegességét kellene szem előtt tartani. A nukleáris biztonság ugyanis az atomerőművek létjogosultságának a legfontosabb alap feltétele és hosszabb távon a biztonság elsődlegessége jelenti egyben a gazdasági optimumot is, ahogyan azt Dr. Csom Gyula professzor úr írta egyik tanulmányában.
A kommunikációk és a hivatalos jelentések persze a közvéleményt és a tulajdonost is sikertörténetről tájékoztatják. Most például arról, hogy az erőmű az előző évben termelési csúcsot döntött és rekord alacsony volt a jelentés köteles események száma is. A tervezett üzemidő utáni meghosszabbított üzemidejüket futó blokkok esetén ezek a sikerek enyhén szólva is elgondolkodtatók, a nukleáris kockázat növekedése tekintetében pedig akár felérhetnek egy beismerő vallomással is.
Az energiapolitikát tehát az atomerőmű tekintetében nem szabad az elmúlt évek kiemelkedő termelési adataira alapozni, mert ez a meglehetősen erősnek hitt pillér gyenge lábakon áll. Az atomerőmű termelésének részaránya jelenleg 40 % körül van, amennyiben Paks-2 is termelni fog, akkor átmeneti ideig ez az arány 80 % fölött is lehet. Ez pedig igen nagy problémát jelentene abban az esetben, ha valamelyik blokkon nem kívánatos súlyos esemény következne be, ami miatt esetleg az összes blokkot le kellene állítani. Ennek az esélye pedig sajnos egyáltalán nem elméleti, ahogyan azt az elmúlt néhány évtized atomerőműves eseményei is mutatják. Fontos kérdés tehát, hogy a meglévő import mellett ilyen mennyiségű kieső villamos-energiát lehetne-e egyáltalán további importból pótolni, illetve rendelkezésre állnak-e ehhez a szükséges határkeresztező távvezeték kapacitások?
Az energiapolitika alakítása során tehát az atomerőmű valamennyi blokkjának elvesztése esetére kell egy vész forgatókönyvet készíteni. Az erőmű öreg berendezései miatt ugyanis törvényszerűen növekszik a súlyos üzemzavarok kialakulásának kockázata, ugyanakkor pedig csökken a biztonsági rendszerek működési megbízhatósága. A tervezési alapoktól való eltávolodás miatt pedig az elmúlt néhány évben az ilyen esemény bekövetkezésének még nagyobb lett a valószínűsége. Ennek a kockázatnak a csökkentése érdekében meg kell állítani és az eredeti tervezési alapokhoz visszatéríteni Paks-1 üzemeltetésének jelenlegi ámokfutását.
Igazából ugyanis ez az érdeke magának az atomerőműnek, az erőmű szűkebb-tágabb környezetének, a magyar villamos-energia rendszernek és az egész atomenergetikának is. Bízom benne, hogy az új miniszteri biztos kinevezése jelentős szemlélet változást fog hozni ezeken a területen.
dr. Nagy Tibor
Forrás:realzoldek.hu
Tovább a cikkre »
