A per lefolyása
Bár a férj beismerte vétkét, és kiskorú gyermekük is volt, mégis, a békepróba után is mindkét fél kitartott a válás mellett. „Véralkatom, könnyelműségem ismét tévelygő úton tereltek” – vallotta a férj. Egyedi irat az a levél, melyet Szabó Lajos írt nejének, és melyet a törvényszék döntő bizonyítékként kezelt. Ebből idézek: „Megtörve kérem bocsánatodat s ösztöneim gyengeségétől eredt tévelygéseim iránt amennyire teheted, kérlek, légy elnéző. […]– Azt nem kívánom, hogy még szeress – de, ha csak egy kis része maradt még a hozzám ragaszkodásodnak, emelj fel bánatomból, ne engedj kétségbe estemben elveszni. – Nem szeretetlenség, nem gyűlölet vitt a tévedésben. Ösztöneim uralkodtak, eszemen, szívemen. Én lehetek jobb ezután, mint voltam, bármikor, csak bocsáss meg. Add tudtomra akaratodat, délután 3 órakor irodámban.”
A lelkész megintéssel, békítési kísérlettel próbálta rávenni a válni akarókat szándékuktól való elállásra.
Egy-két heti gondolkodási időt kaptak. Ha sikertelen volt a próba, a lelkész bizonylatot állított ki vagy a presbitériumi gyűlés jegyzőkönyvének másolatát adta át a felperesnek. Sok esetben a válást beadó fél ellehetetlenített otthoni helyzete miatt eltávozott a közös házból, ilyenkor esperesi úton kérte az otthon maradt javainak bírói zároltatását vagy kiadatását. Ebben az esetben az esperes a szolgabíróhoz fordult. Ilyen volt a Kökösben lakó Kilyéni Rákhel és férje, Tók Márton esete. Mivel férje megtagadta a hölgy javainak és gabonájának kiadását, Rákhel egy 54 pontból álló listát nyújtott be a presbitériumhoz, kérve javainak kiszolgáltatását. Bútorok, háztartási eszközök, ruhák, ágyneműk szerepelnek e listán. Miután a két fél megegyezett a perköltségek és felgyűlt családi adósságok kifizetése kérdésében, a listát eljuttatták a szolgabíróhoz.
Olyan esetekről is tudunk, amikor az alperes házastárs eltűnt. Ilyen esetben az esperes sajtón keresztül (Heti Posta, Nemere, Kolozsvári Közlöny) országos idézést (edictális citációt) adott ki ellene. Íme egy példa: „Országos idézés. Bölöni unitárius vallású Komjátszegi Rózsa, férjét Szabó Pált, ki őt már 5 év óta hűtlenül elhagyta, s honléte nem tudatik, törvényesen idézteti házasság elválási per megkezdésére a háromszéki unitáriusok törvényes papszékére, a sepsiszentkirályi unitárius papi háznál, f. évi Február hó 20-án, reggeli 9 órára megjelenni – ellenkező esetben jelenléte nélkül is a per kezeltetni fog. Kelt Árkoson, 1872, jan. 15-én, Kiss Mihály háromsz[éki] unit[árius] esp[eres].”
Válási okok
A vizsgált periratokban a leggyakoribb válási okok a következők. Gyűlölet: „Férjét halálosan meggyűlölte s vele semmi esetre élni nem akar”. A megcsalás: „kevés együttlétük alatt feltárult megcsalattatása által meggyűlölte.” Vagy „házas életük folyama alatt, igen gyakran illetlenül, sértőleg és gorombán bánt vele. Felperes nő mellőzésével idegen személyekkel botránkoztató nős paráznaságot folytatott.” A vagyonszerzés: „Nem ismertem szeretetet. Férjhez menetelemkor erőltetve mentem Deák Józsefhez, édes Atyám többször is megvert, hogy hozza menjek.”
Mindebből látható, hogy az esetek többségében a nő adta be a válópert. De volt ellenkező eset is: Az árkosi Barabás Elek, az 1870. február 9-én Bölönben tartott papiszéken a következőképpen okolta válási szándékát: „erkölcstelen, feslett életével visszaélvén, halálosan megutált nőjétől a felperes kénytelen megszabadulást keresni.” Annyira megutálta házastársát, hogy annak ellenére, hogy a ház a sajátja volt, oda vissza nem akart többé költözni házastársa mellé. A hölgy másképp látta a helyzetet: „panaszolja, hogy férje tőle eltávozott, és minden házi szükségesek nélkül hagyta, és megkívánja, hogy férje menjen vissza és vele lakjék, amint illik.”
Kibékülés
Az esperesi napló szerint voltak olyan esetek is, amikor a házastársak kibékültek. 1870 és 1882 között a háromszéki egyházkörben 9 per esetében jegyezték fel a házastársak kibékülését vagy a papiszék előtt való meg nem jelenés miatt a per félbehagyását. Nagyrészt évente egy-egy per végződött kibéküléssel, de volt olyan év is, amikor egy sem. Az árkosi Barabás Ágnes és Barabás Ferencz például, a feleltetés és ellenfeleltetés, szinte egy évi pereskedés és a derekas ítélet meghozatala után békültek ki. Kiss Mihály esperes 1873. április 6-án a válóperesek jelenlétében elégette a kibékült házastársak „mocskolódó válóperét”.
Ha az esperes békítő próbálkozása nem sikerült, egy ún. „különvető” levelet állított ki, minek alapján a házasfeleket „asztaltól, ágytól” elválasztották.
Feleltetés esetén a felperesnek kiállított pecsétlevél hátoldalán az esperes megnevezte a kijelölt kérdezőbiztosokat. A vizsgált időszak köri biztosai Nagy Ferencz kilyéni, Péterfy József kőröspataki, Serester Sámuel kökösi, illetve Kiss Sándor laborfalvi lelkészek, valamint Vida József sepsiszentkirályi, Imre István kálnoki és Kovács István ugyancsak kálnoki mesterek voltak. A vizsgált perirataink ügyvédei a Háromszék-Miklósvár körben Bedő Lajos kőröspataki tanító, Török Sándor kőröspataki lelkész, Kádár Lajos, Bedő József kilyéni, Boncza György kőröspataki tanítómesterek, valamint Gvidó János kilyéni tanító voltak. A periratokban felmerülő helyszínek: Kökösön Jakab Áron háza, Szemerján tekintetes Bora Dávid háza és özv. Bora Dénesné háza, Árkoson Barabás Ferencz háza, illetve Sepsiszentgyörgyön Zsigmond Károly és Daczó József kúriájában levő Bíró háza.
Korabeli házasélet
A vallatási jegyzőkönyvek színes képet festenek a korabeli házaséletről, társadalomról. A vizsgált periratok némelyikét szeretném a feleltetések alapján bemutatni.
A kökösi Kilyéni Rákhel és férje, Tók Márton válópere a vagyoni biztonságért való házasságra kényszerítés tipikus esete. A két fiatal szerelmes volt egymásba, de Márton katonaszolgálata idején, melyet a falutól távol töltött, Rákhelnek más faluból akadt udvarlója, akihez Rákhel szíve is húzott. A lány édesanyja a tanúk vallomása szerint meggyőzte, hogy várja meg Tók Mártont: „néked meg kell várnod Tók Márton hazajövését, s akarsz-nem akarsz, hozzáadlak nőül, mivel néki jó mestersége és gazdasága van, vele megélhettek”. Nagy Józsefné Györbíró Mária falustárs tanú szerint, „az anyja mindig csak ezzel állott elő leányának: a faluból ne menj ki, itt legyünk együtt, Tók Márton jó familiából való mesterember s egyszersmind gazda, neked hozzá kell menned…” A fiatal lány végül beadta derekát, remélve, hogy mindaz, amit a fiúról hallott, igaz: „ügyes kinézetű ember, kiről annyi szépet, jót mondottak, jó igyekezetivel, szelid magaviseletivel”. A négy év házasság azonban nem ezt bizonyította: Illyés Rákhel tanú így jellemezte a férjet: „indulatos, hirtelen haragra lobbanó, […] a legcsekélyebb dologért is feleségibe kötött, azt háborgatta, tettleges rátámadással, szemeimmel láttam, amikor feleségét ruhájánál fogva mellen ragadta és jól megrázta”.
Közben adósságok is felszínre kerültek, melyek csak még jobban aláásták a házasságot, annak ellenére, hogy Rákhel gyereket várt. Jakucs Áronné Zajzon Anna tanú szerint a férj többször felkérte, hogy győzze meg feleségét a hazatérésre, de Kilyéni Rákhel annyira meggyűlölte, hogy szavai szerint, „inkább készebb magát elvéteni, mintsem hozzá visszamenjen”. 1875. június 14-én az alpapi törvényszék a következő határozatot hozta: „a születendő gyermeket anyai kézre ítéli, kinek részére alperestől tehetsége szerént fizetendő élelmezést határoz hét éves koráig”. A főpapi törvényszék rá egy hónapra elfogadta az ítéletet és hitelesítette.
Ehhez hasonló eset a laborfalvi Deák József és neje, a sepsiszentgyörgyi származású Pap Anna válópere. Az alig egy esztendőt tartó házasság rosszul indult, rosszul végződött. Pap Anna apja a vagyoni helyzet megalapozását látta az esküvőben, ezért lányát, bár nem szerette Deák Józsefet, hozzá kényszerítette, de nemcsak szóval, hanem ahogy több valló is vallotta, „férjhez menetelre előttem is megverte egy szíjú ostorral”. A lány annyira ellenezte a házasságot, hogy a hozományát sem vitte magával a fiú házához, gyakran sírva szaladt haza, de „atyja visszahajtotta férjéhez, de ott nem ülhetvén viszont elhagyta”. A tanúk szerint Pap Anna többször is hangoztatta, hogy férje részeges és kártyás, az anyósa pedig „kriminális asszony”, aki „Káin módra” bánt vele. Amint ő mondta: „találkozik inkább fenevaddal, mint férjével”. Veres Julianna tanú vallomása: „midőn éppen férjével a hittér helyére akara menni, bejöve Nagyságos Daczó József úrhoz, mint szomszéd lány búcsuzni, kinek a Nagyságos úr ezt tanácslá: becsüld meg uradat, becsüld meg apósodat, mert ott van elég amiből megéljetek”. Pap Anna így válaszolt: „Nagyságos úr nem szeretem Ferenczet, külön erővel adnak hozza.” Az 1851. január 3-án tartott főpapiszékben a házasságot felbontották, az erőszakot alkalmazó apát külső hatósági megfenyítésre, a felperes Pap Annát pedig Isten követésére ítélték.
Márk Attila
(folytatjuk)
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
