Az euractiv.sk közölt interjút Martin Klus külügyi államtitkárral, aki a felvidéki magyarokat nemrég biztonsági kockázatként említette, az abháziai véres forgatókönyvet sejtetve. A liberális politikust Európa jövőjéről kérdezték, hiszen májustól egy összeurópai konferencia indul ebben a témában.
Mindig megvan a diszkrét bája, amikor egy parlamenti küszöböt pár százalékkal átugró párt politikai spektrumának sovén szélsőségét képviselő államtitkára arról nyilatkozik, mit is vár el Szlovákia egésze a konferenciától, milyen jövőképe van az országnak Európáról. Az is eléggé kommunista tempó, amikor alapállásként kifejti, hogy bár a polgárok többsége Európa-párti, de sokaknak nincs elegendő információjuk ahhoz, hogy az Unió számunkra mennyire fontos és üdvös.
Természetesen elmondja, hogy reméli, a kormányválság a konferencián való aktív részvételünket (vagy inkább saját részvételét?) nem fogja befolyásolni. Figyelmeztet arra is, milyen fontos az egyezségek betartása a közös EU-ban, és
bár nem Szlovákia az első, amely eltért a közös vakcina-beszerzési folyamattól, de ez nem jelenti azt, hogy ennek nem lesz következménye.
Azt elismeri, hogy a lakosság elégedetlen az uniós vakcina beszerzéssel, de mint minden házasságban, jóban s rosszban ki kell állni egymás mellett, és nem hiszi, hogy az egyéni (unilaterális) megoldások jóra vezetnek. Különben is, – mondja –
most ezt a helyzetet elég nehéz megmagyarázni az európai partnereinknek, egy ország kivételével (na vajon melyik is?) amely tapsol és szorít Szlovákiának ebben.
A tervezett konferenciáról elmondja, bár az elrajtolása és lefolyása a járvány miatt még bizonytalan, de ennek segítenie kellene abban, hogy jobb Európa-politikát tudjunk csinálni. Majd kitér arra, hogy a MySmeEÚ (Mi vagyunk az EU) projekt keretében nyártól a lakosság minél szélesebb rétegét szeretnék megszólaltatni, ősszel pedig, ha az iskolák nyitnak, akkor a fiatal generációknál hakniznának.
Két év helyett, egy év alatt kell elvégezni a programot, lebonyolítani a találkozókat (elkölteni az erre szánt pénzt), úgy, hogy a polgár ne érezze azt, hogy nem volt lehetősége hozzászólni. Majd kitér arra,
külön nehézséget fog jelenteni, hogy a kisebbségek hangja is megjelenjen. Nem kell megijedni, nem ránk gondoltak, a marginalizált közösségekre vagy a fogyatékkal élőkre, hogy a többiről ne is beszéljünk.
Mondja is a megoldást, hogy közbeszerzésen keresztül majd kiválasztják az ezen közösségekkel foglalkozó, (jó pénzért dolgozó) jó nevű szervezeteket. Már pedig ő személy szerint is ismer párat – na, ettől féltünk.
Mindenesetre sokat elmond, mely témák eldöntését tartja fontosnak az államtitkár. Például,
legyenek-e csúcsjelöltjei (Spitzenkandidat) a pártcsaládoknak az EP-választásokon. Vagy szükség van-e minden tagországnak képviselőre, biztosra az Európai Bizottságban,
hiszen ezt rotációban is meg lehetne oldani, és akkor a Bizottság sokkal kompaktabb és hatékonyabb lenne.
Vagy az is eldöntendő, hogy olyanokat is meg lehessen választani európai parlamenti képviselőnek, akik nem állampolgárai Szlovákiának, csupán itt élnek. (Csak nem azokra gondolt, akiktől a Szlovák állam az elmúlt tíz évben elvette az állampolgárságát?)
Természetesen ezeket először szakértői szinten tárgyalják, hogy az ott született válaszok birtokában, a lakossággal való találkozókon világosan el lehessen mondani, mit is gondoljon ezekről az egyszerű polgár.
Martin Klus azt is elmondja, még a konferencia elstartolása előtt közvélemény-kutatáson kérdezik a lakosságot, amelynek eredménye befolyásolhatja a koncepciót. Természetesen erre is meg van a (jó pénzért dolgozó) jó nevű ügynökség. Mindenesetre 16 témakörben gondolkoznak, amelyeket egy-egy (jó pénzért dolgozó) jó nevű szakértő fog összegezni.
A riporter van annyira bátor, hogy az államtitkárt szembesíti azzal a ténnyel, hogy a gazdaságmentő csomag merítésére szolgáló reformcsomag kidolgozásakor is széles vitát ígértek, amiből nem lett semmi. Netán ez a folyamat nem lesz hasonló?
Az államtitkár bátran válaszol: természetesen csak a rendelkezésre álló költségvetés keretében tudják majd megszólítani a polgárokat, és az időkeret is szűkös. Így elképzelhető, nem jutnak el mindenhová, de mindent megtesznek, hogy mindenki hallassa a hangját.
Arra is van válasza az államtitkárnak, ha a polgárok egy része a beszélgetésen az unióból való kilépést szorgalmazná. Ezt ő természetesen a demokratikus vita legitim részének tekinti (ellentétben a kettős állampolgársággal), és igyekezni fog érvelni az unió mellett.
És erre meg is vannak az érvei. Mert ebben a formációban van a mi életterünk (nyugati autógyárak protektorátusa), és ott az intő példa, hogyan szívatták a briteket a kilépéskor. Fel is hívja a figyelmet: inkább azon kellene gondolkodni, miképp kellene javítani, nem pedig, miképp szétverni az uniót.
Már pedig a mi államtitkárunk bátor, és azzal sem lesz gondja, hogy az EU-nak esetleg azt prezentálja:
bizony a Felsővízközi járásban létezik egy olyan csoport, amely inkább a Közép-Ázsiai Unióhoz csatlakozna, a mi szeretett EU-nk helyett.
Ami szerinte akár egy reális alternatíva lehet, hiszen
könnyen lehet a közvéleményt befolyásolni azzal, hogy az orosz vakcina elérhető, míg az EU-s nem.
Hogy milyen eredménye lesz annak, amikor a 27 tagországból beérkeznek a vélemények az EU jobbítására? Borítékolható.
Jön majd a brüsszeli bürokrácia, és a kompromisszumkeresés jelszavával kiszemezgeti a számára jó javaslatokat, a kellemetlenekről pedig a végtelenségig elodázza a döntést.
De természetesen az államtitkár bizakodó ebben is, hiszen ott mégis demokraták ülnek.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
