Halmai Tamás költő, író, irodalmár jegyzetét olvashatják.
Bodrogi Csongor némettanár, blogger és szerkesztő (a Szófa irodalmi portálnál), mindenekelőtt pedig nagy munkabírása ötlik szembe. Több műfaj serény szerzője; első kötete veretes tanulmányokat, hosszabb-rövidebb esszéket és higgadt kritikákat ölel föl. A mű-kedvelés szorgalmasan magas foka végig jellemzi a kiadványt.
Elsőként Kosztolányi Dezső életművét olvassák újra kitűnő – stilárisan kiérlelt, filológiailag szabatos – értekezések. A széles közönség elől Kosztolányi költészete alighanem még mindig kitakarja, hogy a költő novellisztikája és négy regénye az európai próza magaslati teljesítményeihez tartozik. Ugyanakkor az elbeszélő művek méltánylása során még hivatásos olvasók is meg-megfeledkeznek az újságíró-publicista Kosztolányi jelentőségéről. Bodrogi Csongor erre az írásművészeti területre is jelentékeny fényt sugaraz.
A második szerkezeti egység a német nyelvű irodalom több jeles szerzőjére fordít elemző figyelmet. Például tájképpel fölérő portrét rajzol Bennről, és meggyőzően érvel Musil nagysága mellett. Legtisztábban talán a harmadik, kortárs magyar műveket szemléző ciklusból tűnik ki, hogy Bodrogit – jóllehet a recepció fölmérését sem mellőzi – nem kötik kanonikus doktrínák: szabadon olvas, szuverén módon értelmez, alanyi hitellel visel felelősséget szavaiért. Amiből az is következik, hogy hajlama és képessége is van kedvet teremteni irodalomhoz, olvasáshoz, szabadsághoz.
A szerző egy borítóképen is szakszerűen tud elmerengeni; egyetlen szó nyelvi-poétikai konzekvenciáit sem rest levonni; s ha a nézőpont úgy kívánja, saját álomi gyakorlatával kapcsolódik az elemzendő műhöz. Egyszerre aprólékos és távlatos; mesterkéletlenül komoly és pedánsan szellemes. Például amikor így nyit egy regénykritikát: „Regénynek azt a történetet nevezzük, amelyikben valamilyen módon minden összefügg mindennel. Nincsen olyan szó, név, párbeszéd, valóságdarabocska, amely ne volna többletjelentéssel telítve azáltal, hogy egy regénynek a része lett. / Jó regénynek pedig azt a regényt nevezzük, amelyik képes kívánatossá tenni az életet.” (191.)
S hogy nemcsak értelmező, de gondolkodó kötet is a Bodrogi Csongoré, azt efféle eszmefűzések biztosítják: „Be kell vallanom, személy szerint mindig nyugtalanított a kivándorlás ténye. […] A kivándorlás folyamata rátapint arra, hogy az ember antropológiailag hazátlan. A hazája egy anyaméh, de azt elég korán elhagyja, és utána mesterséges kötődéseket keres, hogy ezért a veszteségért kárpótolja magát. […] A kivándorlás mindig arról szól, hogy észrevesszük, tudatosítjuk ezt az illúziót. Az otthonosság illuzórikus mivoltát.” (197.)
Bodrogi Csongor lelkes és lelkiismeretes könyvvel lépett az irodalmi színre. Írásaiból minduntalan kisüt az olvasatokat megtámogató műveltsége, különutas szellemi függetlensége, nézőpontjainak személyes egyedisége, érdeklődésének elfogulatlansága – és vállalt elfogultságai.
A „szórakozott tudós” sztereotip mintájára a szórakoztató tudományosság látszólagos oximoronját is használatba vehetjük. A Még mosolyog a rég letűnt fény dúsan szolgáltat rá okot.
Bodrogi Csongor: Még mosolyog a rég letűnt fény. Tanulmányok, esszék és kritikák Kosztolányiról és másokról,
Könyvpont, Budapest, 2023.
Fotó: Könyvpont
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. szeptember 3-i számában, Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
