A nyugati blokk a demokrácia zászlaja alatt hatalmi játszmákat folytat, a befolyását próbálja kiterjeszteni, és mára a legtöbbször a demokrácia és a szabadságjogok számon kérése is a nyomásgyakorlás egyik eszközévé degradálódott, és ez besározza magának a demokráciának az eszméjét is – elemez Stier Gábor.
Borrell és Putyin: a kiválasztott és a megválasztott – en.aravot.am
Vlagyimir Putyin orosz elnök újraválasztása „elnyomáson és megfélemlítésen” alapult – jelentette ki az uniós kül- és biztonságpolitikai főképviselő az Európai Unió nevében hétfőn kiadott nyilatkozatában. Stier Gábort, a moszkvater.com főszerkesztőjét kérdezte a Gondola.
– Főszerkesztő úr, mennyiben rongálja a demokrácia társadalmi képzetét az, ha a nekünk tetsző politikus megválasztását demokratikusnak, a nekünk nem tetsző politikus fölényes megválasztását „elnyomáson és megfélemlítésen alapulónak” minősítjük?
– Mindenek előtt szögezzük le, hogy az orosz politikai berendezkedés nem a nyugati angolszász típusú liberális demokráciaként, hanem irányított, majd szuverén demokráciaként határozza meg magát. Putyin rendszere autoriter/hibrid rendszer, amelyben a hatalommal szemben kritikus erők mozgástere eleve szűk, így a választásokat is inkább tekinthetjük megerősítő, bizalmi szavazásnak, semmint pártok nyílt versenyének. Nekünk, a nyugati blokkban élőknek ez kissé furcsa lehet, de tudomásul kéne vennünk, hogy a világ lakosságának többsége, 71 százaléka autoriter rendszerekben él, és nem lehet mindent a nyugati demokrácia modellek prizmáján keresztül nézni. Főképp akkor, amikor a demokrácia a nyugati felmérések szerint is válságban van. Mert csak sérül például a demokrácia akkor, amikor nem a legtöbb szavazatot szerzett párt alakíthat kormányt. Az orosz rendszerben nincs esélyegyenlőség, ugyanakkor a történelmi, kulturális, politikai hagyományokból következően a „gondoskodó államban”, „cárban” gondolkodó többség akaratát kifejezi a jelenlegi eredmény. S olyan értelemben demokratikusnak is nevezhetjük a választást, hogy azon a többség akarata érvényesült, az eredmény lényegében leképezi a társadalom többségének hangulatát. Hogy miként alakult ki ez a hangulat, az már más kérdés. Tudják ezt azok is, akik most jobb híján megkérdőjelezik Putyin és rendszerének legitimációját. Nem tehetnek mást, mint az információs fronton támadnak, miután az orosz belügyekbe sorra sikertelenül próbálkoztak meg beavatkozni.
– „A választás egy egyre szűkülő politikai térben folyt le, ami a polgári és a politikai jogok megsértésének riasztó növekedését eredményezte. Számos jelöltet megakadályoztak abban, hogy induljanak a választáson” – állította Borrell. Az Atlanti-óceán túlpartján, ahol csalással választottak elnököt, az utóbbi hónapokban jogi gengszterizmussal próbálnak valakit megfosztani attól, hogy a választáson induljon. Miért vagyunk biztosak abban, hogy Borrell ez ellen egy szót sem fog szólni?
– Igen, Borrell helyesen írja le az orosz rendszert, a saját portáján azonban nem söpröget ilyen lelkesen. Pedig a magát a demokrácia letéteményesének tartó nyugati blokkban is egyre rosszabb állapotban van a demokrácia. Az Egyesült Államok elnökének hazájában kisebb a legitimációja, mint Oroszországban Putyinnak. S akkor az Európai Unió egyre kevésbé demokratikus gyakorlatáról még nem is beszéltünk. Ezzel nem az orosz rendszert kívánom mentegetni, ám igen csak furcsa, hogy azok osztják most az igazságot, akiknek szintén vaj van a fején. Ez a kettős mérce vezetett egyebek mellett a demokrácia lejáratásához, és nem véletlenül gondolják egyre többen azt, hogy nem is biztos, hogy ez a világ legtökéletesebb politikai modellje. Mind nyilvánvalóbb, hogy a nyugati blokk a demokrácia zászlaja alatt hatalmi játszmákat folytat, a befolyását próbálja kiterjeszteni, és mára a legtöbbször a demokrácia és a szabadságjogok számon kérése is a nyomásgyakorlás egyik eszközévé degradálódott, és ez besározza magának a demokráciának az eszméjét is.
Stier Gábor – moszkvater
– Borrell nem a megválasztott, hanem a kiválasztott vezetők közé tartozik. Brüsszelben miért nem szólnak neki, hogy ne ő legyen az, aki demokráciából más országokat kioktat?
– Brüsszelben nem nagyon szólhatna neki senki, hiszen őket sem közvetlenül választották, és egyébként is úgy gondolkodnak, mint Borrell. A választott képviselőkből álló Európai Parlament pedig mára a demokrácia paródiájává vált. Sajnos! S a tapasztalat egyébként is azt mutatja, hogy kontraproduktív más államok, rendszerek kioktatása. Egyebek mellett ez vezetett a Nyugat és Oroszország között is a feszültség kiéleződéséhez.
Molnár Pál
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
