Kivágott erdős terület a Tőkési-ág közelében: a környezetvédők rendszerszintű problémákra hívták fel a figyelmet Kürthy Judit2026. 02. 16., h – 13:00 Dunatőkés |
Szabadidő eltöltésére alkalmas parkot szánnak a csaknem 2 hektáros erdős terület egy részére, ami a védett Tőkési-ágtól néhányszáz méterre terül el. 7500 négyzetmétert már kivágtak belőle, a beruházók hivatalos engedéllyel dolgoznak, melyet a járási főosztályvezető és a helyi polgármester is megerősített.
A vágást a fokozottan védett, nemzetközi szinten is jegyzett Tőkési-ágtól néhány száz méterre kezdték el, hívta fel a figyelmet a Dunavit – Duna Menti Tájvédelmi Társulat korábbi Facebook-posztjában. A szóban forgó, közel két hektárnyi erdőfolt egy terepi mélyedésben, egykori folyómeder maradványán alakult ki, amely jelenleg is vízzel telített. Ugyan szántóföld kategóriába tartozik, azonban művelésre korábban sem volt alkalmas, így maradhatott fenn az intenzíven hasznosított tájban. Az elmúlt időszakban a két hektáros erdő csaknem felét, 0,75 hektárt kivágtak a beépítés előkészítésével összefüggésben.
Nem az önkormányzat hagyta jóvá
A körülményekről megkérdeztük Csiba Máriát, Dunatőkés polgármesterét, aki az Új Szónak elmondta, sokan az önkormányzatot teszik felelőssé, miközben ez a fakivágási engedély nem tartozik a falu hatáskörébe. A kivágott fák pontos számát a település vezetése sem ismeri. A külterületi fakivágás engedélyezése a járási hivatal környezetvédelmi osztályának hatásköre. Az engedély meghatározta a kivágott fák számát és a kötelező visszaültetés mértékét is.
„Fontos korlátozás itt, hogy a terület legfeljebb 10 százaléka, ez esetben maximum 200 négyzetméter építhető be és nem alakítható ki rajta családi házas övezet. A tervek szerint park, játszótér vagy sportolásra alkalmas közösségi tér lesz”
– tájékoztatott a polgármester. A beruházó pedig vállalta, hogy az előírások szerint akár a kivágott fa többszörösét is visszaülteti, emellett további zöldsávok kialakításában is részt vesz.
Jelentős érték volt
A Dunavit közzétette, hogy a terület az utolsó természetes szigetek egyikének számított egy mezőgazdaságilag erősen terhelt térségben. Egykori erdők, mocsarak és vízfolyások maradványaként nemcsak ökológiai, hanem tájképi és klímavédelmi szempontból is jelentős értéket képviselt. A Tőkési-ághoz és a természetközeli környezethez fűződő kapcsolat a település vonzerejének meghatározó eleme, ezért a társulás tagjai különösen ellentmondásosnak tartják, hogy a fejlesztési célok éppen ezen értékek csökkentésével valósulnak meg.
„Múltunk emlékének őrzői, de ami fontosabb – egészséges és zöldebb jövőnk zálogai. Ezért nem mindegy, hogy a jelenben hogy bánunk velük. Nem túlzás a barbarizmus tetőfokának nevezni a likvidálásukat”
– fogalmaznak állásfoglalásukban.
Kapcsolódó cikkünk Somorja |
Természetvédelmi polgári társulás alakult Somorján, amely elsősorban a csallóközi tájat szeretné megóvni.
Ahogyan mondani szokás: még meg sem száradt a tinta a papíron, hiszen a napokban érkezett meg az értesítés, hogy bejegyezték a csallóközi természet megóvása érdekében alakult Duna Menti Tájvédelmi Társulatot. A szervezetet három lelkes csallóközi fiatal alapította meg, Tóth László építészmérnök, Fodor Péter biológus és Mészáros Csaba fotós. A társulat rövidített neve Dunavit.
Nem volt magyar szervezet
Akkor, amikor a Pozsonyi Regionális Természetvédelmi Társulás (BROZ – Bratislavské regionálne ochranné zdruzenie ) elindította petícióját a szárazföldi Duna-delta megóvásáért tudatosították, hogy nincs egy adekvát magyar helyi szervezet, amely felemelné a hangját a Csallóközért. Ez a jól működő szlovák szervezet – amely fontos ökológiai kérdésekre hívja fel a figyelmet – inspirálta a tősgyökeres csallóközi fiatalokat arra, hogy összefogjanak, és megalapítsák az első és eddig egyetlen szervezet Szlovákiában, amely a csallóközi táj megőrzését tűzte ki célul. Mert rólunk van szó, az évszázadok óta magyarok által lakta vidékről, a Csallóközről.
Miénk itt ez a táj
Annak ellenére, hogy hivatalosan még nem léteztek, már tavasszal megkezdték működésüket Tejfalu és Csölösztő térség kanálisainak a tisztításával. Ezután következett a Madársziget rendbetétele a Bird Life Slovakia szervezésében. „A víztározó közepén lévő Madársziget köztudottan Közép-Európa legnagyobb fészekrakó szigete, sőt, a szerecsensirály egyetlen fészekrakóhelye Szlovákiában. Az akciót nyilvánosan meghirdették a közösségi média oldalain, bárki részt vehetett és segíthetett. Meglepő volt, hogy bár a közvetlen környezetünkről volt szó, mi voltunk az egyetlenek, akik a Csallóközből csatlakoztunk a felhíváshoz a sok pozsonyi, zsolnai, sőt, kassai résztvevő mellett. Bár, ha belegondolunk, annyira mégsem meglepő, hiszen a helyiek számára még mindig idegen elem a víztározó. A legtöbben nehéz szívvel emlékezünk vissza arra, hogy több ezer hektár erdőt irtottak ki ezen a környéken azért, hogy ez a nagyon vitatott építkezés megvalósuljon. Talán ez a közömbösség egyik oka” – magyarázza Tóth László. Hangsúlyozta: „mi a közömbösség ellen szeretnénk fellépni. Célunk, hogy fotókkal, videókkal felhívjuk az emberek figyelmet arra, hogy ez a csallóközi táj a miénk. Apáink, nagyapáink, sőt, ükapáink öröksége, ők évtizedeken át megőrizték ezt a számunkra, és most a mi dolgunk, hogy ugyanezt tegyük az utánunk következő generációk számára. Hozzuk vissza a természetet a Csallóközbe.”
A feladat
A társulat tagjai csatlakoztak a szlovák természetvédő szervezetek „Az élő országért” (Za živú krajinu) petíció felhívásához is, amely arra kéri a mezőgazdasági minisztériumot, hogy vizsgálja felül támogatási politikáját. Elsősorban azokat a gazdákat támogassa, akik természet közeli módon és a védett fajokra, valamint a természetes biotópok megőrzésére való tekintettel gazdálkodnak, illetve művelik a földjeiket. A manapság elterjedt nagy táblás mezőgazdaság ugyanis tönkreteszi a biodiverzitást és az élővilágot. „Példa erre a Somorja határában több száz hektáros összefüggő táblákon termesztett monokultúra, ezen a nyáron például kizárólagosan kukoricát és búzát termesztettek. Ilyen hatalmas területek gyors megművelése, egyik napról a másikra történő megváltoztatása jelentősen csökkenti a vadvilág túlélési esélyeit, megszünteti a madarak és apró állatfajok fészkelőhelyét és életterét, eltűnik a táplálékforrásuk, nincs hova menekülniük. Ez a petíció arra hívja fel a figyelmet, hogy nemcsak a védett területeken, hanem a közvetlen környezetünkben is fontos, hogy megőrizzük az élővilágot. A támogatás kritériuma ne csak a földterület nagysága, hanem a gazdálkodás módszere is legyen” – magyarázza Fodor Péter biológus. A Dunavit társulat feladatául tűzte ki a valamikori vizenyős, lápos élőhelyek visszaállítását a Csallóközben, az erre vonatkozó kutatások már el is kezdődtek. Teljes mértékben ez már sajnos lehetetlen, de legalább egy részét szeretnék visszaállítani, hogy lehetőséget adjanak a Csallóköz jellegzetes élővilágának az újraéledésére.
A mezei utak fontossága
Lehet, hogy hihetetlen, de a biodiverzitás megőrzése érdekében az egyik legfontosabb teendő a mezei utak megőrzése, illetve visszaállítása. Ezek azok az utak, amelyek azzal, hogy osztják a nagy területet, egyben menedéket adnak a különböző élőlények számára és szélfogóként is szolgálnak. A hatályos törvények nem szabályozzák elégségesen ezt a problémát, mert a területet bérlő nem köteles az utakat fenntartani, sőt, bármikor beszánthatja ezeket, ami sajnos a Somorja környéki néhány száz hektáros kukoricásnál meg is történt. „Nem harcolni akarunk, hanem érvekkel meggyőzni a bérlőket arról, hogy semmit sem veszítenek a nyereségükből, ha kialakítják és megtartják ezeket a létfontosságú mezsgyéket. Bízunk abban, hogy nyitott fülekre találunk ezen a téren” – reménykedik Tóth László.
Nem lehet vesztes
„Sokfelé szakadt ez az ország a természetvédelem terén. A vadászok, az ornitológusok, az aktivisták, a mezőgazdászok, a zöldek, mindenki védi a saját érdekeit és közben elvész a természet. Most van egy zölden gondolkodó kormány, egy természetvédő környezetvédelmi miniszter, aki itt lesz néhány évig. Ez idő alatt esetleg fölénybe kerülhet a különböző gazdasági csoportok felett. De néhány éven belül jöhet egy változás és mindazt, amit ez a kormány elért, a következő felülírja. És ki a vesztes? A természet. Mi pedig ezt a gyakorlatot szeretnénk felülírni társulásunk működésével. Azt szeretnénk, hogy amit elérünk, az maradandó legyen. Senki ellen nem megyünk, nem háborúzunk, hanem kölcsönös kompromisszumkötéssel szeretnénk sikeresek lenni és elérni a céljainkat. Valljuk, hogy a gazdaság és természetvédelem érdekei között meg lehet, meg kell találni azt az egyensúlyt, amely mindkettő fennmaradását biztosítja” – mondta zárszóként Fodor Péter biológus, a Dunavit társulat egyik alapítója.
A polgári társulás már most készül a tavaszra fecskeházak telepítésével, amelybe a saját kezűleg készített fecskefészkeket helyezik el. Az első ilyet Bacsfán fogják felállítani, de várják más települések jelentkezését is, amelyek szeretnék, hogy régiójukba visszatérjenek a fecskék. Ezeket a madarakat magunk üldöztük el házunk tájairól, a háztáji kis gazdálkodás szinte teljes felszámolásával és azzal is, hogy a sokszínű kerteket az egyenletesre nyírt pázsit és tujafák sora váltotta fel a falusi házak körül.
Papíron rendben – a valóságban értékvesztés
A beruházás jogi értelemben szabályszerűen zajlik, ismerte el a Dunavit is, amit kérdésünkre Czafik Erika, a dunaszerdahelyi járási környezetvédelmi főosztály vezetője is megerősített. A befektető rendelkezik a szükséges környezetvédelmi tanulmányokkal, valamint építési és fakivágási engedélyekkel is. A probléma ugyanakkor rendszerszintű, vélekednek a környezetvédők: a hatóságok jóváhagyják a környezetvédelmi dokumentációt, kiadják az engedélyeket, miközben a hosszú távú ökológiai és klímaalkalmazkodási szempontok háttérbe szorulnak a rövid távú gazdasági érdekekkel szemben. Papíron tehát minden megfelel az előírásoknak, írják, a gyakorlatban azonban visszafordíthatatlan természeti értékvesztés történik.
2015 óta fejleszthető övezet
„A szóban forgó terület már 2015 óta szerepel a település fejlesztési tervében mint fejleszthető övezet. A falufejlesztési terv módosítása hosszú, több mint egyéves folyamat: többszöri kifüggesztéssel, mintegy negyven hatóság bevonásával és megyei jóváhagyással történik”
– mondta el Csiba Mária. A falufejlesztési tervet és a kapcsolódó környezetvédelmi hatástanulmányt ezután a törvény előírásai szerint 15 napig kifüggesztették, ez idő alatt, de az eljárás további szakaszaiban is lehetőség van lakossági észrevételek megtételére, tette hozzá.
Hatósági mulasztás?
További hiányosság, hogy a terület a nyilvántartás szerint szántóföldként szerepel, noha a valóságban nagy valószínűséggel soha nem töltött be ilyen funkciót és a lakosság is erdőként tekintett rá. A jogszabályok alapján indokolt lett volna a földterület átminősítése, amely nem történt meg: ez egyértelműen hatósági mulasztásra utal, mutat rá a Dunavit. Az erdővé minősítés azonban nem egy egyszerű folyamat. A szántóföldeket védelem illeti, melyre külön jogszabályok vonatkoznak, az átminősítés is engedélyköteles és összetett eljárás, magyarázta el a polgármester, aki úgy tudja, valamikor ezeket a fákat fakivágás céljából ültethette ide tulajdonos.
Két eljárás – kompenzációval
A részletekről megkérdeztük Czafik Erika főosztályvezetőt, aki elmondta, hogy a fakivágás két eljárás keretében zajlott. Első körben csak a kivezető útnak vágták ki a fákat, majd ezt követte a végső határozat, mely során az erdős területtel foglalkoztak. A határozatokba minden esetben belefoglalják, hogy csak akkor lehet kivágni a fákat, ha már jogerős építkezési végzés áll rendelkezésre. A kivágott állomány, pontosan 118 darab fa volt, főként nemes nyárfák, ugyanakkor voltak ott őshonos fajok is. Kompenzációként több mint kétszáz fa és több mint négyszáz cserje fokozatos kiültetését ígéri a beruházó.
„Az ültetendő fák esetében most kétméteres fákat jelöltünk meg, a bokrok pedig minimálisan 40 centiméteresek lesznek”
– emelte ki a főosztályvezető, majd kifejtette, hogy a faérték számítása során az összeg két részre osztható, körülbelül 33 százalék a fa eltávolításának költsége, 66 százalék pedig arra szolgál, hogy amennyiben a pótlásként ültetett fa kipusztulna, azt három éven belül pótolniuk kell.
„Az ültetés során kizárólag őshonos fajokat jelöltek meg, többek között hársfa, jávor, tölgyfa, madárcseresznye, őshonos almafa, körtefa és kecskerágó. A beruházó külön kérte, hogy kerüljék a somot, illetve más tüskés bokrokat, tekintettel a tervezett játszótérre és a gyermekbiztonsági szempontokra”
– ismertette a konkrét terveket.
Tervezett beruházás: lakóépületek, parkosítás, játszótér
Az kitisztított területhez vezető út mentén pontosan 57 családi házas parcellát mértek ki, az erdős terület tíz százalékán pedig parkosítani fognak, illetve játszóteret építenek. A fejlesztés része lesz egy letérő sáv is, mely mellett az út felől egy növénysávot alakítanának majd ki a hangszigetelés végett, osztotta meg Czafik Erika.
A rendszer vakfoltjai
A Dunavit az ügy kapcsán az illetékes hatósághoz fordult, különös tekintettel a konkrét kompenzációs feltételek tisztázására, kérdéses ugyanis, hogy milyen módon és milyen szakmai garanciák mellett pótolható egy 7500 négyzetméteres, ökológiailag értékes erdőterület. Hangsúlyozzák, hogy a felvetett kérdések túlmutatnak ezen a konkrét beruházáson. Inkább a település, illetve a régió klímaalkalmazkodási stratégiájának hitelességére, valamint a környezetvédelmi engedélyezési rendszer működésének vakfoltjaira mutat rá.
További kérdés, hogy mikor és milyen formában tud a lakosság érdemben beleszólni egy fejlesztési terület sorsába. A falufejlesztési terv módosításakor, a kifüggesztési időszak alatt ugyan van lehetőség észrevételek benyújtására, de ha ez elmarad, később már csak a konkrét engedélyezési eljárások maradnak, amelyek azonban nem minden esetben önkormányzati hatáskörbe tartoznak.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
