Szombaton délután immár 12. alkalommal telt meg a budai Kapisztrán tér, hogy délután négykor kezdetét vegye a Kitörés teljesítménytúra. Az elmúlt évekhez hasonlóan most is három kategóriában indulhattak a túrázók. 25, 35 és 60 kilométer várt a mintegy 2400 résztvevőre. A Körkép.sk összeállítása.
Az esemény nem csak a túrázók nagyszámú közönségét szólítja meg, hanem azokat is, akik emlékezni jönnek. Mindazokra a magyar és német hős katonákra, akik két és fél hónapon át védték Budapestet a bolsevik Vörös Hadsereggel szemben. Mint minden évben, a tér egy elkülönített részén most is egy maroknyi csoport fejezte ki a rendezvény szellemisége iránti ellenszenvét. Síppal, dobbal, nádi hegedűvel, hogy klasszikust idézzek. Olyan rendőrségi készenlét asszisztálása mellett, mintha maga Putyin elnök következő látogatására készültek volna.
A túra szervezése és lebonyolítása a Börzsöny Akciócsoport szárnyai alatt történt. Moys Zoltán, a társulás egyik alapító tagja beszélt a Kitörés emléktúra szellemiségéről és annak üzenetéről.
– Miért fontos 74 évvel a történések után is köztudatban tartani a második világháborúnak ezt a fejezetét?
– Kötelességünknek tartjuk megemlékezni Budapest védőiről, akik a lehető legtöbbet, életüket áldozták a hazáért. A végsőkig kitartva védték a fővárost, ezzel családjainkat, hazánkat és Európát. Ha nem tartóztatják fel a vörös bolsevista áradatot, akkor a világháború utáni nyugati és keleti blokk határa jóval nyugatabbra lett volna.
– Vannak ma Magyarországon olyan emberek, aki ezt másképpen látják.
– A győztesek írják a történelmet. „Jaj a legyőzöttnek!” – ez a mai napig érvényes. A győztesek ítélnek utólag, tapasztalhattuk, hogy az elmúlt évtizedekben sok hazug rágalommal illeték honvédeinket. Eközben „felszabadítóként” kellett ünnepelnünk megszállóinkat, asszonyaink meggyalázóit, nemzetünk kirablóit, testi-lelki megnyomorítóit. Sajnos elveszítettünk két háborút, ennek a levét isszuk a mai napig.
– Mindezzel szembemenve, vállalva a magyarországi baloldali média rágalmait, miért fontos évről évre a megemlékezésnek ez a formája?
– Amikor vége lett a kommunizmusnak, azt gondoltuk, helyükre kerülnek a dolgok. Viszont a keleti vörösek után a nyugati kékek jöttek, akik – ne feledjük – annak idején szintén ellenünk harcoltak, karöltve a szovjetekkel. Így hiába vártuk, hogy megváltozzon a hős katonáinkhoz való hozzáállás. Nekünk minden ellenszéllel szemben, méltósággal, becsülettel emlékezni kell, mert különben teljesen hiábavaló lenne az áldozatuk.
– Mi visz rá valakit arra, hogy hidegben, fagyban, nehéz körülmények között, esti sötétségben legyalogoljon egy ilyen nagy távot?
– Maga a túra, azon túl, hogy extrém teljesítménytúra, egyben tematikus jelleggel is bír. Arról szól, hogy a kitörés eredeti útvonalát végigjárva, a nehéz körülmények közepette egyfajta időutazás veszi kezdetét. Az ellenőrzőpontokon korhű egyenruhás katonákkal találkozhatnak, megismerkedhetnek a második világháború egyenruháival, katonai eszközeivel, történelmünk eme alig ismert szegmensével. Egyben természetjárás is, megismerhetik a Budai hegyek és környezetük természeti szépségeit. A kemény fizikai megterheléssel járó gyaloglás mellett a résztvevők egy belső utazáson is átesnek. Kicsit átérezhetik, mit is élhettek át a kitörő katonák. Önmaguk kicsinységei leküzdésére kiválóan alkalmas a táv. Saját bőrükön tapasztalják, hogy szenvedés, áldozathozatal nélkül nem érhetik el céljaikat, kitartás nélkül nincs győzelem.
– Vannak, akik már több alkalommal is teljesítették a távot.
– Míg tavaly egy résztvevőnek nyújtottunk át egy díszes elismerő oklevelet a Vaskereszt hiteles másolatával, idén még hárman érdemelték ki ezt. Ők négyen egyenként 600 kilométert gyalogoltak az elmúlt tíz év alatt.
– Úgy tudom, a Kitörés Magyarország határain kívül is nagy sikernek örvend.
– Szombaton rekordszámú induló, több mint 2400 túrázó indult el a három távon. Érkeztek Felvidékről, Erdélyből, Ukrajnából, Lengyelországból és egy 300 fős csapat Németországból. A sok náció képviselőit szinte felsorolni is nehéz.
A Kitörés népszerűsége töretlen. Van, aki a sportélményért jön, de a legtöbben a hősök előtti tisztelgést tartják a fő mozgatórugónak. Azon emberek előtt hajtanak fejet, akik a kötelességüknek és esküjüknek eleget téve a haza szolgálatában hoztak áldozatot. A túra ellen agitáló vékonydongájú megmondóembereknek talán itt kéne férfiasságukat bizonyítani. A hatvan kilométeres táv kiváló alkalom az elmélkedésre, melynek végén bizton eljönne a megvilágosodás. Többé nem náci jelzővel illetnék a haza legjavát, akik ugyanolyan családapák, testvérek, fiak voltak, mint a mai kor gyermekei. Bennük még élt a kötelességtudat, a haza minden előtt. Akár az életük árán is.
Dian Csaba
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
