A Boldog Bódi Mária Magdolna liturgikus emléknapja előtti napon, október 25-én vasárnap ismét útra keltek a kerékpárosok a #Tekerj Magdival zarándoklat keretében. Az egyik résztvevő, Mayerböck Cecília beszámolóját olvashatják, melyet szerkesztve közlünk.
György Adrienn és Brunner Róbert szervezésében indult útnak a zarándoklat október 25-én, vasárnap. Harmicegyen tekertünk, négy generációt felölelő társaságban, ahol a legkisebb zarándok másfél éves, a „legrégebb óta legkisebb” pedig nyolcvanhárom éves volt. Ötven kilométert mentünk, öt lelki megállóhellyel. (…)
A veszprémi vasútállomáson Mészáros Barna helyi fiatal fogadott minket, ő kísért el a találkozási pontig. Innen finom Magdi-csokival feltöltődve és Dávid indító imádságával indulhattunk első stációnkra, a felsőörsi Bűnbánó Mária Magdolna Árpád-kori prépostsági templomba. A gyönyörű szép román stílusú templomról Balázs tartott előadást – ő volt az autós kísérőnk is, úgyhogy sokat köszönhetünk neki. (…)
Következő állomás a balatonfűzfői Jézus Szíve-templomnál volt, ahol a körmenetet bicikli csengőkkel kísértük végig. (…)
Ebéd előtt lehetőségünk nyílt beszélgetni Kovács Elemérné Bódi Máriával (Magdi unokahúgával) és férjével, Elemérrel. Legmegrázóbb nekem az volt Mária elbeszéléséből, hogy Magdi édesanyja mindig sütött tojást, süteményt, jóféle vacsorát az orosz katonáknak, amikor ott jártak – és sokszor jártak ott, mert olyan helyen laktak –, annak ellenére, hogy Magdit is egy orosz katona gyilkolta meg.
Mentünk tovább. Jött Litér, a vértanúság színhelye. János mesélt ott nekünk az ő családjában történt erőszakról, az igazságtalanságról, ami számára is felfoghatatlan. (…)
Litértől – elhagyva a többieket – egyedül tekertem tovább, nagyon gyorsan szálltak el a kilométerek. Eszembe jutott apukám is, aki Lentiben volt három évig katona, mennyi szenvedést kellett kiállnia… Az öngyilkosok, akik már nem látták a reményt… Aztán a beteg nővérem, édesanyám egyre súlyosbodó állapota – mennyi-mennyi szenvedés nap mint nap! Jó tudni, hogy Ő mindnyájunkat szeret, akármit is csináltunk. (…)
Elsőként értem vissza Veszprémbe, (…) a találkozási pontról együtt tekertünk a Szent Mihály-székesegyházhoz a szentmisére. Mise előtt alkalmunk nyílt beszélgetni Udvardy György érsekkel. (…)
A szentmisét Kulcsár Dávid főszékesegyházi plébános mutatta be. (…) Mise után levonultunk vele és az asszisztenciával az ereklyéhez énekelni és elmondani a Magdi-imát. (…)
Németh Dávid, a zarándoklat lelkiségi felelőse az úton elmondott gondolatait így foglalta össze: Milyennek érzed az Istennel való kapcsolatod? Esetleg érzed, hogy feszültség van benne? Félsz esetleg Istentől? Félsz, hogy haragszik rád? Azért fontosak számunkra ezek a kérdések, mert a felsoroltak mind gátlást tudnak jelenteni abban, hogy megéljük az Istennel való kapcsolat legteljesebb formáját.
Boldog Mária Magdolna is az isteni mély szeretet igazságában, a Jézusban való elfogadottság és biztonságban élte az életét. Ennek a tudatnak a segítségével volt képes erőt meríteni, bátor lenni, megőrizni a tisztaságát és a pozitivitását a nehéz időkben. Mindannyiunk számára rendkívül fontos az, hogy ebben a csodálatos szeretetvalóságban éljük meg az életünk, úgy, ahogy azt Magdi is tette, mert így tudunk kiteljesedni az Istennel járt utunkon.
A bővebb beszámoló IDE KATTINTVA olvasható.
Forrás: Veszprémi Főegyházmegye
Fotó: Gieszer Richárd
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
