Így volt ez a 2008-as gazdasági krízis idején, amikor a válság összes terhét szinte kizárólag a leginkább kiszolgáltatott rétegek nyakába varrták a drasztikus bércsökkentések, a szociális juttatások megvágása és az áfaemelés révén, így volt ez tavaly is, amikor felmerült a multinacionális nagyvállalatokat terhelő szolidaritási különadó bevezetése, és a jelek szerint ez történik most is, amikor az energiaárak elszabadulása, az üzemanyagok drágulása és az életünk minden területén egyre fájóbban megnyilvánuló infláció sodor egyre nehezebb helyzetbe milliókat.
Az energiaárak befagyasztását, a számlák kompenzálását nagy nehézségek árán, hosszú hónapok tétovázása után valahogy csak-csak átvitte a kormány, vagy legalábbis kitartóan próbálkozik ezzel – bár az igazán megnyugtató megoldástól még igen messze vagyunk, érhetnek még meglepetések –, az üzemanyag árának emelkedését azonban egyelőre tétlenül nézik, pedig az is begyűrűzik minden termék és szolgáltatás árába.
A rezsiköltségek után azonban a legérzékenyebben az élelmiszerárak növekedése érinti a lakosságot, ezért voltaképpen el is várható a magát baloldalinak nevező Szociáldemokrata Párttól, hogy előálljanak valamiféle kezdeményezéssel ez ügyben is. Példa egyébként akad bőven mind az üzemanyag-, mind az élelmiszerárak állami szabályozására, Európa számos országában léptek már: van, ahol az áfát csökkentették, másutt, például Magyarországon, hatósági árstopot vezettek be átmenetileg egyes alapélelmiszerekre.
Nyilván, mint minden beavatkozás a piaci folyamatokba, az árak befagyasztása sem tökéletes megoldás, akadnak bőven hátulütői, csapdái a hasonló intézkedéseknek, azonban alapvető célját mégiscsak eléri: a drágulás által leginkább sújtott rétegeket valamilyen mértékben mégiscsak védi. Ezért is érthetetlen az a közfelháborodásként tálalt méltatlankodás, amely a romániai nyilvánosságban a hasonló kezdeményezést követi. Mintha bizony a politikai pártoknak, a kormánynak, az állam vezetőinek nem a lakosság érdekeit kellene védelmezniük, hanem a liberális piacgazdaságot, mintha a nagy energiaszolgáltatók és áruházláncok szorulnának segítségre, nem pedig a kicsinyke fizetésből vagy alacsony nyugdíjakból tengődő milliók.
Pedig tulajdonképpen egyszerű a kérdés: arról van szó, hogy az állam képes-e megvédeni polgárait egy válsághelyzetben, vagy pedig alapvető funkcióját feladva inkább a nagytőke kiszolgálójává válik.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
