A járvány és megszorító intézkedések ellenére is sikerült részt vennem egy teljesen egyedi sajtóbemutatón. Múlt héten az országban az elsők között próbálhattam ki a Dacia újdonságát, a Sandero Stepwayt. Egy standard Daciát vártam, ám óriási meglepetések egész sorát kaptam. Az új Sandero kitett magáért.
Lassan már el is felejtettem, milyen az külföldre utazni egy-egy modell menetpróbája miatt. Az autómárkák az elmúlt hónapokban minden létező nemzetközi akciót töröltek, a szakújságírók tevékenysége így a hazai tesztekre és az online közegben megvalósított bemutatókra szűkült. Ezért is fogadtam olyan lelkesedéssel a Dacia meghívását a Sandero modellek bemutatására.
A szervezők sokat tettek azért, hogy minimalizálják a fertőzés lehetőségét. Minden újságíró saját autót kapott, senkivel sem kellett osztoznia rajta. A Franciaországból hozott járgányok egy föld alatti garázsban, egymástól kellő távolságban várták a meghívott újságírókat. Tisztes távolságból, szájmaszkkal az arcomon jóformán odakiabáltam a nevem a hosztesznek, aki kipipálta a jegyzékből, odadobott nekem egy csomag fertőtlenítő-zsebkendőt, újabb szájmaszkokat és alkoholtartalmú fertőtlenítőt, s csak közölte, hogy azt az autót viszem, amelyik tetszik, a gyújtókulcsok az autókban vannak. Így igazán senkivel nem kellett közvetlen kapcsolatba kerülnöm. Visszatérésem után csupán a parkolóban kellett hagyni az autót, s már senkivel sem kellett találkozni. Érdekes élmény volt, de azért remélem, mielőbb visszatér minden a régi kerékvágásba.
A Sandero új, harmadik generációjától tulajdonképpen két alapvető dolgot vártam: hogy a lehetőséghez mérten jó minőségű és árban elfogadható modell marad. Már az első rövid ismerkedés után kijelenthetem, hogy mindkét elvárásomnak eleget tett.
Én a menetpróbára a Sandero Stepway modellt választottam, az egyszerű Sanderót ugyanis rövidesen már a klasszikus tesztelés során fogom próbára tenni. A Stepway tulajdonképpen a kis hatchback megemelt változata, a gyártó szerint ráadásul az egész modellsorozatban egyedülálló helyet foglal el. Miért is ne.
Különösebb szakmai tapasztalat sem kell ahhoz, hogy felismerjék, a Sandero aktuális generációja jelentősen megváltozott. Mintha átugortunk volna néhány modellfrissítést, mert úgy tűnhet, nem is a sorozatban következő generáció áll előttünk. A járgány az átdolgozott orrának és hátuljának köszönhetően sokkal robusztusabb benyomást kelt. Ugyanúgy, ahogy korábban a Duster új generációjánál, a Sandero esetében is a fényszórók és a hátsó lámpák módosításával, újratervezésével tudtak teljesen friss, modernt külsőt varázsolni a járgánynak. Az új, Y alakú fényjegyek elöl és hátul is nagyon jól mutatnak. A Stepway esetében még említést érdemelnek a markáns felnik, a moduláris tetősín és a műanyag védőelemek. Mindennek köszönhetően a Sandero Stepway kétségkívül mutatós, a meglepetések sora viszont ezzel nem ér véget, ugyanis amit az utastérben találtam, az teljesen lenyűgözött.
A Dacia esetében korábban gyakran hangoztatott észrevétel volt, hogy a modelljein látni, hogy a tervezésük során spórolni kellett. Az új Sanderóról viszont nem ordít ez a spórolás, épp ellenkezőleg. A Duster után most először volt olyan érzésem, hogy a tervezők számára nem a megtakarítás, hanem a lehető legjobb minőség megőrzése volt a legfontosabb szempont. Igen, az utastérben is a kemény műanyag felületek dominálnak, viszont mindez nagyon mutatós, anyagkárpitozással van kombinálva. Ennek köszönhetően nemcsak ránézésre sokkal jobb az utastér kidolgozása, hanem tapintásra is.
S itt még valami eszembe jutott. Hol vannak azok az idők, amikor az ember egészen egyszerűen csak beült az autóba, és elindult. A digitalizált, online világban már szinte minden járgányban kismillió dolgot kell beállítani, csatlakoztatni és üzemképessé tenni ahhoz, hogy igazán élvezni tudjuk a vezetést. Az egyszerű megoldásokat felváltották a gyakran bonyolult, ám mutatós újdonságok, a klasszikus gombokat az érintőfelületek, és még sorolhatnám. A Dacia viszont ennek a trendnek mintha felmutatná a középső ujját, s továbbra is a praktikus és egyszerű megoldásra helyezi a hangsúlyt, amiért tőlem egy hatalmas pluszpont jár.
Aki nem tartozik az érintőképernyők és infotainment rendszerek rajongói közé, annak jó hír lesz, hogy az új Sanderót ezen modern technológiai vívmányok nélkül is megveheti. A Sandero Stepway a médiarendszer három szintjét kínálja: Media Control, Media Display és Media Nav. Az első nem más, mint az autóba ügyesen integrált okostelefon-tartó. A mobilba telepített alkalmazásnak köszönhetően aztán elérhetővé válik a navigáció, vagy a vezetésről szóló adatok. Aki viszont még az okostelefonoktól is irtózik, annak ott marad az autóban a beépített rádió, amelyet a volán mögött elhelyezett, a konszernből már ismert vezérlőkarral tudjuk irányítani.
Aki nem tudná mellőzni a modern kor vívmányait, annak a két magasabb fokozat valamelyikét ajánlom. A Media Display egy alapfunkciókat tartalmazó érintőképernyő, amelyhez az Apple CarPlay- illetve az Android Auto-alkalmazások is elérhetők. Az USB-csatlakozás rögtön a képernyő mellett van, így az okostelefon-tartóból nem kell hosszú kábelt húzni a csatlakoztatásig. A Media Nav már beépített navigációt is tartalmaz, és figyelem: vezeték nélkül is csatlakoztatja az Apple CarPlay- vagy Android Auto-alkalmazásokat. A konkurencia túlnyomó többsége még úgymond kábelfüggő, a Dacia modelljében viszont már ez a vezetékmentes korszerű megoldás is elérhető. Le a kalappal.
Az előző generációból ismert otromba, nagy műanyag kormányt egy vékony kormánykerék váltotta fel, amelyet magasságban és hosszanti irányban is állíthatnak. A praktikus, könnyen beállítható elülső üléseknek köszönhetően nagyon gyorsan megtaláltam a volán mögött a megfelelő pozíciót. Egyébként meglepő, mennyire sok hely van az utastérben, az elülső és hátsó üléseken egyaránt. Az egész utastérben 21 liternyi rakodóteret találunk, ami az előző generációhoz képest 2,5 literrel több.
A motorkínálatot egyébként benzines, háromhengeres erőforrások alkotják, dízelmotorok a Sanderóba nem kerülnek. Én a CVT-váltóval kombinált, 67 kW teljesítményű, TCe 90 jelölésű motort választottam, melynek fogatónyomatéka 142 Nm. Kicsit kár, hogy a váltókar mellett a betűk nincsenek alul világítva, így, hogy milyen fokozat van besorolva, csak a fedélzeti számítógépen jelenik meg egy kis, alig észrevehető betű az aktuálisan besorolt fokozatról. A közismerteken kívül ennél a váltónál találunk egy L jelölésű fokozatot is, amely magasabb fordulaton tartja a motort, így például dombról lefele haladva jobban tud fékezni az autó a motorral.
Az autó gyorsulása egyébként nagyon folyamatos, nem mondhatnám, hogy valamelyik fordulatskálában hirtelen erőre kapna. Mint ahogy azt már korábban megtapasztaltam, a CVT-váltó szerintem lefarag a motor teljesítményéből, manuális váltóval ebből az erőforrásból többet is kihozhatnánk. A fordulatszám gyorsulásnál 5500-ig emelkedik, s ezen a szinten már azért hallani a motor kicsit kellemetlen, porszívószerű hangját. Normál üzemmódban viszont a járgány és a motor is meglepően jól hangszigetelt. 130 km/órás sebességnél 2700 fordulaton dolgozik. A vezetési élmény a rövid tesztút során nagyon kellemes volt, az autó karosszériája a kanyarokban sem dülöngél túlzottan, a járgány nagyon jól fekszik az úton.
Ami az árakat illeti, a Sandero alapban 8900 euróba kerül, a Stepway alapára 11 350 euró. Az általam tesztelt, erősebb benzinmotorral ellátott változat 13 850 euró. Nagy általánosságban elmondható, hogy egy gazdagon felszerelt, kellő teljesítménnyel rendelkező Sanderót 13 ezer euró környékén fognak megvenni, ami olyan ár, amelyről a konkurencia csak álmodozhat. Ha az előző generációról lenne szó, még hozzátenném, hogy aki megveszi, annak aránylag sok kompromisszumot kell kötnie, hiszen a minőség és a kivitelezés hagy némi kívánnivalót maga után. Jelenleg viszont nem kell ilyet leírnom, ugyanis a Sandero aktuális generációja már fényévekre van az előzőtől – s lehet, ez az állítás nem is olyan eltúlzott.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
