Az első világháború romjain Németország új megmentőre várt. Egy 50 éves bajor költő és drámaíró, Dietrich Eckart úgy érezte megtalálta a megoldást. De hogyan és mikor találkozott egymással a költő és a 20. századi történelem legmeghatározóbb alakja, Adolf Hitler?
Eckart, közismert színdarabjaival már a háború előtt hírnevet szerzett magának, emellett vagyont és jó összeköttetéseket is. Kulturált személyiség volt, jól ismert költő, aki képes világosan kifejteni hazafias nézeteit. 1919 elején a Thule Társaság tagjaként többedmagával új politikai szervezet alakításába fogott, létrehozták a Német Munkáspártot, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt elődjét. De ugyanezen év augusztusában jött létre a weimari köztársaság is, melyet viszont Eckart gyengének tartott a zsidó és liberális politikai irányítás miatt, ezért elhatározta, hogy pártja elűzi őket. Ehhez egy lelkesítő vezérre volt szüksége, aki beszél az egyszerű nép nyelvén.
Eckart már egy 1918-ban írt versében megalkotta a megmentőt, akit „Névtelennek” vagy „Nagynak” nevezett, és sokáig nem is kellett rá várnia… 1919 őszén a Német Munkáspárt gyűlésén egy kém is megbújt a tömegben, akit a német hadsereg küldött az esemény kifürkészésére. Csakhogy a fiatalember ráeszmélt arra a gyűlést hallgatva, hogy neki is tetszenek a zsidó- és kommunista-ellenes vélemények, és hogy azok, akik ellen kémkednie kellene, tulajdonképpen a szívéből beszélnek. Olyannyira elkapta a hév, hogy jegyzetelés helyett inkább kiállt a tömeg elé, ahol hatásos beszédének köszönhetőn pillanatok alatt elnémult a csarnok. Szónokolni kezdett, és csípőssége és szenvedélyessége mindenkit lenyűgözött, köztük Eckartot is, aki azonnal tudta, megtalálta, akit keresett. A fiatalembert Adolf Hitlernek hívták.
Eckart felismerte, hogy Hitler képes átadni az ő mondandóját a népnek, és a városi eliten kívül az egész országban is elterjesztheti az árja eszméket, új utakra vezetheti őket. Első találkozásuk után a vonzalom kölcsönössé vált. A jellemük sok szempontból erősen eltért, mégis kötődtek egymáshoz. Eckart afféle világfi volt, aki dohányzott és ivott, Hitlert viszont egyik szenvedély sem érdekelte. Eckartnak tetszett, hogy Hitler egyszerű közkatona létére is képes világosan megfogalmazni azokat az eszméket, amelyeket ő nem tud hatékonyan átadni másoknak.
A költő sokat alakított Hitler viselkedésén, és a két férfi – a 20 év korkülönbség dacára – összebarátkozott. Tanár tanítvány, vagy ha úgy tetszik apa és fiú érzés bontakozott ki közöttük. Hitler rövid időn belül a párt propagandafőnökévé vált, és a két férfi a mozgalom elveinek, tanainak finomításán kezdett dolgozni. Munkájuknak köszönhetően a párt új jelképet – a horogkeresztet – és új nevet is – Nemzetiszocialista Német Munkáspárt – választott magának, mellyel megszületett a 20. századi történelem egyik legbefolyásosabb pártja, az NSDAP.
Forrás:harcunk.info
Tovább a cikkre »
