Kína első embere, Hszi Csin-ping olyan labdarúgó-válogatottat akar, amelyik képes a legjobbakkal is felvenni a versenyt. Erre azért még várnia kell, nem is keveset. Azért az ország krőzusai mindent megtesznek, hogy a kedvében járjanak, például fontmilliókért igazolnak világsztárokat az első osztályba. Kérdés, mire lesz ez elég. Helyzetkép a Távol-Keletről.
Elkeseredett kínai futball rajongók a kínai válogatott meccsén miután kikaptak Szíriától 2016 október 6-án AFP
Minden Hszi Csin-pinggel és az ő 2012-es hatalomra lépésével kezdődött. Kína elnöke, csakúgy mint Orbán Viktor Magyarországon, futballőrült és megunta azt, hogy a több mint 1 milliárd 300 millió emberből nem lehet ütőképes válogatottat és nemzeti bajnokságot „előállítani”. Ezért grandiózus tervvel állt elő: egyrészt 2050-re olyan válogatottat szeretne, amely képes elhódítani a világbajnoki trófeát, másrészt személyes ambíciója szerint a kínai sportgazdaság értékét 564 milliárd fontra növeli. Érzékeltetésképp: a legoptimistább becslések szerint a sport jelenlegi globális összértéke 307 milliárd font. A cél tehát elég egyértelmű: Kínának fel kell kerülnie a világ focitérképre úgy, ahogy rengeteg más sportban ez már megtörtént.
Focipálya formájú kínai specialitást kóstolnak egy étteremben Shanghaiban AFP
Az, hogy az elnök elképzelésének legyen racionális alapja, szükség volt az 1994-ben alapított bajnokság megtisztítására. A világfutball berkein belül fiatalnak számító ligát ugyanis évekig a fogadási csalások jellemezték. Ennek oka, hogy a kínai állam kilencvenes évekbeli gazdasági reformja lassan érte el a sportágat, így a bennfentesek úgy alakították az eredményeket, hogy mindenki jól járjon. A változások és egyben a csalások miatt folyó bírósági tárgyalások 2008-ban kezdődtek, és 2013 elejéig tartottak. Az öt éves tisztogatás során az ország egyetlen bírója, Lu Csün, aki világbajnokságon is vezetett mérkőzést, több mint 5 éves börtönbüntetést kapott, mert 1999-2003 között 810 ezer jüant (29 millió forint) fogadott el. Végül összesen harminchárom embert tiltottak el örökre a futballtól, sőt, letartóztattak három korábbi szövetségi vezetőt is.
A tisztább útra lépő sportág színterére folyamatosan érkező pénzemberek nem is tétlenkedtek sokáig, tavaly télen berobbantották az átigazolási piacot: 2016 februárjában először történt olyan, hogy a kínai Szuperliga egyik csapata, a Jiangsu Suning jóval több pénzt ajánlott egy játékosért, mint az angol élvonal egyik tehetős klubja, a Liverpool. A brazil válogatott Alex Teixeira úgy gondolta, hogy Kínában jobb lesz neki és ötvenmillió euróért váltott klubot. A 2016-os téli átigazolási időszakban a Kínai Szuperliga bajnokságának csapatai összesen 337 millió eurót szórtak el új játékosokra, amivel Kína magasan a legtöbb pénzt költő ország lett január–februárban. A 2016/2017-os szezon telének kereskedési időszakában is vaskosan fogtak a tollak. Olyannyira, hogy Carlos Tevez is újraértékelte az életét, amikor meglátta, hogy a Sanghaj Shenghuánál heti szinten 615 ezer fontot keres majd, ami jelenlegi árfolyamon havi több mint 880 millió forintos fizetést jelent. Mindennek az eredménye, hogy a világ tíz legjobban fizetett labdarúgója közül öt már Kínában játszik.
Carlos Tevez Fotó: Alejandro Pagni / AFP
Van, ahonnan ez jön
A bolygó nemsokára első számú gazdasági nagyhatalma tömve van milliárdos üzletemberekkel, akiknek többsége érdekelt abban, hogy a labdarúgásba befektessen, illetve, hogy mosolyt csaljanak a nagy vezető, Hszi Csin-ping arcára. A kínai cégek ráadásul monopol helyzetben vannak, nincsenek kívülről érkező vetélytársak. Az igencsak szoros állami és üzleti kapcsolat miatt a kínai labdarúgás pénzügyi háttere homályos, a Manchester Cityben tulajdonrészt szerzett China Media Capital gyakorlatilag kormányzati cég, amelyben a párt régi katonáinak vannak érdekeltségei. Korábban Salát Gergely az MNO-nak arról beszélt, hogy vannak nagyvállalatok, amelyek formálisan nem állami tulajdonúak, piaci logika szerint magáncégként működnek, de az államhoz ezer szállal kötődnek.
Az ország leggazdagabb emberei jól járnak a futball felvirágoztatásával, ugyanis cégeik cserébe gazdasági előnyöket élvezhetnek regionális szinten.
A világ egyik legnagyobb internetes kereskedőfelületének, az Alibabának az atyja Jack Ma és Kína legnagyobb ingatlanfejlesztő cégének első embere, Wang Jianlin elképesztő összegű szerződést kötött a Kínai Szuper Liga névadó szponzorával, a Ping An biztosítási céggel. A névszponzorációra és közvetítési díjakra kiterjedő kontraktus keretében a két üzletember összesen 150 millió jüant ad éves szinten a Ping Annak. (A Pirelli gumigyár hasonló szerződést kötött 2010-ben, ám az olasz cég csak 5 millió jüant utalt – szerk.)
Jack Ma, az Alibaba.com kínai internetes kereskedelmi cég vezérigazgatója Fotó: Christophe Petit Tesson / MTI
Az a tény, hogy a jelenleg tizenhat csapatot számláló élvonal mindegyik klubja mögött vállalkozások állnak, nem feltétlenül jó. Az egyik legnagyobb futballelemző cég, a Deloitte véleménye szerint addig amíg az elképesztő pénzmennyiség felett rendelkező befektetők és üzletemberek versenyeznek a futballban, a kluboknak nem kell megtermelniük a szükséges bevételt, ami fedezi a költségeiket. Így csak a középtávú növekedés biztosított.
Mindenesetre a rohamos „építkezésnek” két oldala van Dénes Ferenc szerint. A sportközgazdász portálunknak kiemelte, a labdarúgás mára globális tényezővé vált, amibe immár Kína is beszállt, ezáltal versenyhelyzetet és egy újabb felvevő piacot teremtve a sportág szereplői számára. Nagy kérdés a szakember szerint, hogy a jelenlegi irány meddig marad fenn. Hiszen,
ha Hszi-Csi ping helyére új miniszterelnök kerül, akkor lehet, hogy új irányt vesz a sportpolitika.
Addig is a klubok elképesztő mértékű költekezését próbálja megfékezni a nagyhatalom sportvezetése azzal, hogy szigorúbb ellenőrzést ígér. Mint a legfőbb kínai sportirányító testület meg nem nevezett szóvivője jelezte, fokozatosan vizsgálat alá akarják vonni a költekezést, hiszen ezek nem festenek jó képet az országról.
Ezzel együtt pedig szabályozni akarják azt is, hogy egyes klubok mennyi pénzt adhatnak a külföldieknek. A jelenség azért is káros, mert nem segíti a hazai utánpótlást, ami pedig a hosszú távú fejlődés alappillére.
Hszi Csin-ping, a Kínai Népköztársaság elnöke Fotó: Brendan Smialowski / AFP
Több ezer éves hagyomány?
A szóvivő által elmondottak egy fontos pontra mutatnak rá. Mégpedig arra, hogy ugyan Kínában hatalmas a merítési lehetőség, ám a labdarúgás társadalmi szerepe koránt sem olyan jelentős, mint Nyugat-Európában. Még akkor sem, ha az időszámításunk előtti második században már szó esett egy „cuju” nevű tevékenységről, a kifejezés szó szerint „labdarúgást” jelent. Egy röplabdához hasonlatos háló, két térfél és 12 ember kellett hozzá, szóval inkább hasonlított valamiféle lábtengóhoz, mint focihoz. Aztán a focihoz valamilyen szinten is hasonlító sportok kikoptak, és a sportág modern formájában külföldről szivárgott vissza a 20. század elején, olyannyira, hogy Mao Ce-tung is játszott a suliban – kapusként.
Az alacsony színvonalú foci okát többet az egykepolitikában és a pályák rossz minőségében látják. Igaz az is, hogy a kínai kultúra egyik fontos eleme, hogy egy gyereknek felnőtt korában gondoskodnia kell szüleiről. Ez pedig nagy felelősség – és nem biztos, hogy a fiatal a labdarúgásban látja a későbbi, biztos kereseti lehetőségét. Kétkedések ide, társadalmi ellenérzések oda, a labdarúgás fejlesztésére létrehozott bizottság 50 pontban határozta meg ambiciózus terveit. A stratégia része egy három osztályból álló amatőr versenyeztetési rendszer,
ebbe 100 város klubjait és több mint 50 millió játékost vonnának be, emellett 70 ezer új pályát építenek majd országszerte.
Továbbá: a futballt a nemzeti alaptanterv részévé teszik, 20 ezer iskola kapott új felszereléseket és a futballra specializálódott iskolák számát 5 ezerről 50 ezerre emelik.
Futball pálya egy ház tetején Jinhuaban Fotó: Ge yuejin / AFP
Persze, a szakmai alapok sem maradhatnak el. Több ismert top-edző dolgozik Kínában, három egykori brazil szövetségi kapitány: Luiz Felipe Scolari, Mano Menezes, Vanderlei Luxemburgo és a világ legjobban fizetett trénere, Marcelo Lippi is. Emellett tavaly novemberben Hszi Csin-ping és Angela Merkel megegyeztek, hogy a Német Labdarúgó Szövetség és a Bundesliga játékosai, edzői, bírói szakmai útmutatással segítik a kínai álom megvalósulását. De létrehoztak egy Egyesült Királyság-Kína közös edzőképzési rendszert is. És, hogy a számok se maradjanak el: 55 milliárd forintnyi összeget költenek akadémiák építésére, fejlesztésére.
A BBC riportjában, Tom Byer a kínai oktatási minisztérium munkatársa 64 nagyvárosba megy el csak azért, hogy bemutassa azt a futballedzésről szóló videót, amit lejátszanak majd az ország minden egyes osztálytermében. Mint az a szakember elmondta, az országnak szüksége van futballkultúrára, és nem megvenni akarnak egyet, hanem fel akarják építeni azt, ebben pedig nagy hangsúly van a saját tehetségek képzésén. „A kultúra felépítése mellett a társadalom számára meg kell ágyazni a labdarúgás fontosságának. Tudjuk, hogy a gyerekekkel kezdődik minden, 100 millió 6 éven aluli fiatal van Kínában” – tette hozzá Byer.
Az iskolai futball csapat tagjai az egyik általános iskolában Urumqiban Fotó: Shan kun / AFP
Dénes Ferenc a helyi kulturális viszonyokkal kapcsolatban megjegyezte, Kínában olyan merítési bázis van, amely a világon egyedülálló és ez megtérülővé teheti a befektetett pénzt. Azonban egy fontos tényezőre rámutatott Japán példáját felhozva. „A szigetországban amerikai mintára próbálták megreformálni a sportágat. Mindent felépítettek, csak épp futballjuk nem volt. A játékot ugyanis lehet mechanikusan tanítani, de a kulturális közegből fakadó sajátosságokat nem. Puskás Ferenc csele az angolok elleni, híres 6-3-as meccsen sem egy tanult rendszer eredménye, hanem egy egyéni zsenialitás volt, ami a magyar futballkultúrából fakadt.”
Dénes jelezte, Kínában megtesznek mindent, ami csak a technológia és a kapcsolatok szintjén lehetséges, ám futballkultúrát felépíteni évtizedek kérdése. Emellett azért abszolút elképzelhető a szakember szerint egy 15-20 év múlva felnövő fiatal a Guangzhou Evergrande csapatának szurkoljon, mert épp ott játszik a fél francia vagy belga válogatott. De, hogy a tollaslabda vagy épp a pingpong mellett a futball is fontos társadalmi tényező legyen és kínai Ronaldók gombamód nőjenek ki a földből, ahhoz még sok idő kell…
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
