Kilóg a lóláb, tartja a mondás. Gyakran mondogatjuk, ha valakinél hátsó szándékot vélünk felfedezni. Érdemes megnézni, pontosan honnan is ered az egész. A régi népi hiedelemben, amikor azt mondták, kilóg a lóláb, úgy tartották, hogy a gonosz szellemek vezérlik az ember cselekedetét, vagyis megbújik benne az ördög.
Akár megbújik bennük az ördög, akár nem, az kétségtelenül igaz, a balliberális oldal sajátja évtizedek óta, hogy uszítanak a határon túli magyarság ellen, persze mindig valamire hivatkozva, sohasem ismerik el nyíltan, hogy ez önmagában a határon túli testvérek ellen van, ez mindig az magyarországi adófizetők "védelmében" történik.
Az elszakított nemzetrészek védelme, a határon túlra rekedt magyarság képviselete, támogatása, nyilvánvalóan 1920, tehát a trianoni békediktátum óta lett keserű és szomorú kötelesség. A két világháború közötti időszakban, a Horthy-korszakban még egy olyan országban éltek az emberek, amely egységes volt abban, hogy revízióra van szükség, ez így nem maradhat. E politikát koronázta is siker, ennek részleteibe nem bocsátkoznék most, majd a vesztes második világháború után, mint tudjuk, visszaállt minden a régibe. A bolsevik diktatúra alatt pedig jóformán még csak beszélni sem szabadott Trianonról. Hiszen a kommunizmus, mely ideológia jegyében megszállás alatt tartották hazánkat, internacionalizmust hirdetett. Más kérdés, hogy a kisantant országaiban az ottani elvtársak ezt azért nem annyira vették figyelembe, csak a "mieink"…
Így érkeztünk el a meglehetősen kisiklatott rendszerváltásig, amely után mégis, ha csonkán is, és sokszor elégtelen módon, de mégiscsak lehetett beszélni a trianoni katasztrófa következményeiről. Az, hogy ma már a Fidesz is ilyen húrokat pengett, az mindenesetre nem a liberális gyökerekkel rendelkező párt önfelismerése, hanem a mindenkori nemzeti radikális oldal nemzetfelvilágosító munkájának eredménye. Mi voltunk, akik az évtizedek alatt számtalan felvonulással, megemlékezéssel, előadással és más egyébbel be tudtunk vinni a köztudatba a kérdést. Ezt aztán amolyan jó fideszes módon, hogy kifogják a szelet a vitorlánkból, felkarolták, egyes intézkedéseket meghoztak, kétségtelen ezek közé már csak a nagy számok törvénye alapján is kerültek olyanok, amelyeket mi is pozitívumként tudunk elismerni. Ilyen például a kettős állampolgárság megadása. Persze aztán az esetek nagyobbik részében a Fidesz nemzeti retorikája csupán retorika. Ezt is tudjuk.
Ezeket mindenképpen jó erősen le kellett szögezni, mielőtt bárkiben félreértés alakulna ki, és azt gondolná, kritikátlanul éljenzem a Fidesz nemzetpolitikai stratégiáját (ha van ilyen).
Az viszont jelen esetben tény, hogy amelyen kirobbant a nagy hisztériakeltés, hogy a határon túl élő magyar családok kapnak egy egyszeri 100 ezer forintos tanévkezdési támogatást, ebben nem látok kivetnivalót. Főként úgy, hogy figyeltek arra, hogy ne legyen kijátszható, tehát igazolni kell, hogy az azt igénylő gyermekét magyar iskolába járatja. Tehát nem lehet az, hogy felveszi a 100 ezer forintot, de aztán elküldi a gyermekét szlovák, román vagy szerb iskolába.
Nos, és itt jön az a bizonyos "de", viszont nem abban az értelemben, ahogyan mostanában ez a közbeszédben fut.
Járna-e ez az anyaországi magyar családoknak is? Természetesen! De kell-e ezt szembeállítani a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi és délvidéki magyar családokkal, ellenségeskedést szítva köztük? Soha. Ez a balliberális oldal kenyere.
Például Dócs Dávid, a Mi Hazánk országgyűlési képviselője is arról beszélt, hogy szükség van a magyar családok támogatására a tanévkezdést illetően, már az idei tanévre érvényes támogatási javaslatot nyújtott be az Országgyűlésnek. Ez alapján minden gyermeknek járna az iskolakezdési támogatás. De Dúró Dóra is részletes elképzelésekkel jelentkezett.
Ami a lényeg, és amit ki szeretnék domborítani, hogy attól még, hogy a határon túli magyar családok támogatása kapcsán felmerül bennünk, hogy ez jogosan járna az anyaországaiknak is, ebből semmi esetre sem következhet, hogy ettől még nekik nem jár. Nem tőlünk veszik el, nem ez a helyes megközelítés. A különböző baloldali és szélsőliberális szereplők persze élesen szembe akarják állítani most is a határon túliakat az anyaországiakkal, mert valójában őket az is zavarja, hogy egyáltalán szóba kerülnek. Hogy miért? Mert az elszakított részeken élő magyarság arra emlékezteti őket, hogy valaha nem a jelenlegi 93 ezer négyzetkilométer között éltünk, hanem jóval nagyobb országunk volt, s ha jelentősen nagyobb volt országunk, akkor jelentősebb volt a befolyásunk, erősebb nemzet voltunk, ez pedig – még ha történelmi viszonylatban is – büszkévé tesz minket, magyarokat. Na, őket ettől a hideg rázza ki. Nem akarnak magyar büszkeséget és erős nemzettudatot. Ezt kell látnunk minden ilyen machináció mögött.
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
