Kikeltek az ENSZ-béli palesztin beszéd ellen

Izraelben elítélően vélekedtek Mahmúd Abbásznak szerdán, az ENSZ közgyűlésében elhangzott beszédéről, amelyben a palesztin elnök kilátásba helyezte a közel-keleti békefolyamatról Oslóban 1993-ban megkötött megállapodás felmondását.

A jeruzsálemi miniszterelnöki hivatal közleményében megtévesztőnek és a közel-keleti „uszítást és a katasztrófát ösztönző” beszédnek nevezte Abbász New York-i felszólalását, és visszautasította azt a vádat, hogy Izrael Jeruzsálemben, a Mecsetek terén megpróbálná felrúgni a status quót.

hirdetés

Mindkét oldalon ott a szélsőség

A kormány és az ellenzék jobboldali pártjainak számos politikusa ítélte el a palesztin elnök felszólalását, de Jichák Hercog, a parlamenti ellenzék és a szociáldemokrata Munkapárt vezetője mind Abbászt, mind Benjámín Netanjáhú izraeli miniszterelnököt támadta a felszólalás nyomán.

„Abbász apartheidet hangoztató szavai torzítanak, és mindkét oldalon a szélsőségeseket erősítik – mondta Hercog. – Abbász és Netanjáhú döntésektől félő vezetők, jelszavakat fújnak, egymást vádolják, minket pedig nehéz helyzetbe és bizonytalan jövőbe sodornak.”

Abbász és a bűzbomba

A Háárec című lap elemzője, Barak Ravid szerint Abbász „bombát telepített” kijelentésével, de egyelőre nem világos – írja a cikkében –, hogy azonnal vagy későbbre időzített robbanószerkezetről van-e szó, vagy esetleg csak „bűzbombáról”, amelynek hatása gyorsan elszáll. A miniszterelnöki hivatal Ravid szerint azért nem reagált az Abbász-beszéd érdemi részére, mert még nem ismerték fel a jelentőségét, s csak fenyegetésnek tekintik, miután a palesztin elnök nem nevezte meg a szerződés felmondásának konkrét időpontját és lépéseit. Ennek szerinte az az oka, hogy Abbász előbb felméri kijelentésének hatását, és aszerint „hatástalanítja vagy robbantja bombáját”.

Hírdetés

Nem világos, hogy a Netanjáhú-kormány mit válaszol az egyoldalú lépésre, de Ravid úgy véli, hogy a palesztin kérdésben nem rendelkezik kidolgozott stratégiával, csak a status quót, az eddigi állapotokat próbálja mindenáron megőrizni, noha ez Abbász szerint nem tartható tovább.

Nem biztató a jövő

A Jediót Ahronót című újság elemzői úgy látják, hogy Abbász ugyan elhelyezte a jó előre beígért bombát az asztalon, még nem robbantotta fel, nem hajtotta végre fenyegetését. A jövő mégsem tűnik biztatónak, mert időpontokat nem adott meg, de azt ígérte, hogy fokozatosan felszámolja az Izraellel folytatott egyeztetéseket, Izraelt megszálló államnak deklarálja, Ciszjordániában pedig – végső esetben – felszámolja a Palesztin Hatóságot, aminek következtében a területen izraeli katonai kormányzást kellene bevezetni.

Csitították Abbászt

A lap szerint Abbász eredetileg keményebben szeretett volna fellépni, de az utóbbi hetekben komoly nyomást gyakoroltak rá a konfliktus megoldásra létrehozott kvartett – az EU, az ENSZ, Oroszország és az Egyesült Államok – diplomatái, hogy mérsékelje hangvételét. Cserében azt ígérték, hogy Izraelnél megpróbálják elérni a telepesek terjeszkedésének leállítását és gesztusként még néhány palesztin fogoly szabadon engedését is.

Mahmúd Abbász hazai népszerűsége az ENSZ-ben elért szimbolikus sikerek nyomán eddig rendre megugrott: legutóbb a palesztin államiság státusának emelésével javult a megítélése, most pedig a palesztin zászló ünnepélyes New York-i felvonása nyomán javulhat. A lap szerint ezért nem kívánt a rá nehezedő nyomás ellenére sem lemondani az oslói megállapodás felmondásával való fenyegetésről, de időpont megadása nélkül egyelőre csupán jelképesen tette ezt.

Támogatásának növelésével Abbász nyert néhány hetet a belpolitikai küzdőtéren, de ha ezalatt nem tud visszatérni a tárgyalóasztalhoz számára elfogadható feltételek mellett, akkor fokozatosan le fogja mondani az Izraellel kötött megállapodásokat – véli a lap. Ezeknek a lépéseknek az elkészítését egy bizottság már meg is kezdte Rámalláhban.

Dől a dominó

Mahmúd Abbász a lapkommentár szerint eleinte csökkentheti vagy megszüntetheti a biztonsági együttműködést Izraellel – akár annak árán is, hogy ez a radikális palesztin Hamasz erősödését, s ezzel saját hatalmának veszélyét okozza –, majd felmondhatja a gazdasági megállapodásokat, köztük a vízellátásról vagy az áramszolgáltatásról szóló egyezményeket. Végső kártyaként pedig beválthatja legnagyobb fenyegetését, a Palesztin Hatóság feloszlatását is – írta elemzésében a Jediót Ahronót.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »