Eredetileg nyolcezer lélegeztetőgépet akart venni a magyar kormány, de ebből végül tizenhatezer lett. Viszont kétezer olyan szakemberünk sincs, aki működtetni tud egy ilyen komplex rendszert – jelezte dr. Máté-Horváth Nóra aneszteziológus, intenzív terápiás szakorvos egy Facebookon megjelent posztjában.
„Mi reálisan látjuk, mire képes a rendszer (…) sajnos az, hogy senki nem marad ellátatlanul, valamint az, hogy ’a kórházi kapacitások szinte korlátlanul állnak rendelkezésre’, egyáltalán nem igaz.”
Tudjuk ugyanis, hogy annak, hogy hány intenzív osztályos beteget tud ellátni a magyar egészségügy, nem a szabad ágyak száma, és már biztos, hogy nem a lélegeztetőgépek száma fog gátat szabni – fogalmazott, hozzátéve, hogy tizenhatezer lélegeztetőgépet szerzett be az ország tavasszal, amivel nincs is gond, mert inkább legyen több, mint kevesebb. De arról már kevesebb szó esik, hogy a lélegeztetőgép és a szabad ágy még önmagában nem gyógyítja a COVID-ot.
Esélye egy lélegeztetésre szoruló betegnek csak akkor lehet a túlélésre, ha a nap 24 órájában áll mellette megfelelő intenzív osztályos szakszemélyzet: aneszteziológus és intenzív terápiás orvos, valamint intenzív terápiás szakápoló.
Utóbbiak a poszt írója szerint kevesebb, mint kétezren vannak.
Mint írta, az ápolói lét egy igen speciális területéről beszélünk, olyanról, amit évekig tanultak ők, és tanulmányaik után sokáig gyakoroltak. Tudnak lélegeztetett beteget ellátni, lélegeztetőgépet alapszinten állítani, életfontosságú gyógyszereket adagoló pumpát villámgyorsan cserélni, katéterezni, artériát szúrni, centrális vénás kanült kezelni, szívmonitort felrakni, bonyolult kábeleket megfelelő sorrendben szélsebesen felhelyezni a betegre. Látják, ha romlik egy beteg, látják, ha baj van, ugranak és cselekednek. Nagyon különleges csapat ők – fogalmazott.
„Azaz, míg van tizenhatezer lélegeztetőgépünk és tízezer üres kórházi ágyunk, speciálisan képzett szakápolóból kevesebb, mint kétezer van. Egy kétezer fős csapatból kell tehát a nap 24 órájára (2-3 műszakra), a hét 7 napjára kiállítani azt a szakszemélyzetet, aki ellátja az intenzív osztályos betegeket. Mivel egy intenzíves ápoló a szakma szabályai szerint egy műszakban legfeljebb kettő lélegeztetett, instabil beteget tud egyszerre megfelelő szakmai gondossággal ellátni (ez az alacsonynak tűnő szám egy fontos minőségi mutatója minden intenzív osztálynak), már talán könnyen érthető, hogy hiába a tizenhatezer gép vagy a tízezer szabad ágy, ha nincs, aki ott legyen a betegek mellett.”
Az egészségügyi személyzetről azt írta, ez a réteg, miközben az emberek azon vitatkoznak, van-e járvány, kell-e félni, fontos-e maszkot hordani, ezekben a percekben is veszi fel az eleve nagy páciensszám mellé a COVID-osokat. Nem, nem csak az öregeket. Az elmúlt hetekben fiatal, alapbetegség nélküli betegek is kerültek COVID-dal gépre. Ez a réteg aggódik, amikor a tisztelt olvasó koncertre, focimeccsre, futóversenyre, tömegrendezvényre, buliba megy. Ez a réteg aggódik, amikor a saját gyerekét iskolába adja be. Ez a réteg aggódik, amikor a média nem a lényegről beszél, hanem lélegeztetőgépek számán lovagol. Ez a réteg megint azt érzi, senki nem figyel rájuk, pedig ők viszik a hátukon az össztársadalmi felelősséget – olvasható a posztban.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
