A dévényi várhegy ormán, a sziklacsúcson egykor egy hatalmas, impozáns emlékoszlop állt, mely a magyar nép nagyságát és erejét hirdette.
(Nyugatmagyarországi Híradó, 1896)
A népek és államok életében nagyon ritka, hogy ezeréves fennállást ünnepelhetnek. Magyarországon 1896-ban, a honfoglalás millecentenáriumának és az államalapítás ezeréves évfordulójának ünnepén országszerte számos képzőművészeti alkotás készült el és lett felavatva.
Thaly Kálmán országgyűlési képviselő kezdeményezte, hogy az ország hét pontján – köztük a dévényi vártetőn is – millenniumi emlékműveket állítsanak fel. A Berczik Gyula tervei alapján készült monumentális emlékoszlop Árpád és hadai által az ország nyugati határáig befejezett honfoglalás emlékét örökítette meg.
A hagyomány szerint Árpád vezér erről a helyről nézett nyugatra, miután 907-ben Pozsonynál a magyarok megsemmisítő vereséget mértek a bajorokra. A Dévényi-határvárat, a Magyar Királyság nyugati határán létesített és megerősített bejárót, egykor Porta Hungarica (magyar kapu) névvel illeték. A vidékre panorámája miatt is esett a választás, amelyet a monumentális emlékoszlop csak még gyönyörűbbé tett.
A dévényi Árpád-szobor a magyar nép nagyságáról és erejéről beszélt, amely alkotni, építeni, előbbre vinni, fenntartani tudott. A magyar nemzet államfenntartó erejét tanúsította és hirdette. Emléke volt a magyar honszerző elődöknek és bölcs államszervezőknek.
A tízméteres, nyolcszögletű alapépítmény tetején hármas lépcsőzeten egy gazdagon tagozott korinthusi oszlop emelkedett, ezen egy Árpád-korabeli harcos kőszobra állt (a szoboralak Jankovics Gyula munkája). Az emlékoszlop haraszti mészkőből készült, teljes magassága 21 méter volt.
Az ország nyugati határa felett őrködött harcos nyugodtan, de éberen állt, jobbjában kardot tartott. Balja a pajzson pihent, amelyen az ország címere volt látható. A szobor azt hirdette: Itt az ország határszéle, itt áll őrt a magyar! Itt kezdődik Magyarország, melyet Árpád, a honalapító szerzett meg nemzetének!
Az emlékoszlop avatóünnepségére 1896. október 18-án került sor. Vezetésével báró Jósika Sámuelt, a király személye körüli minisztert bízták meg. A várhegy alján lévő kikötőtől gyalog vonult fel a menet a szoborig, amely lobogókkal és címerekkel volt díszítve.
Az Árpád-szobor felavatásán elhangzott ünnepi beszédében Jósika Sámuel kiemelte, a keresztény kultúra kincsei mindennél becsesebb „zsákmányt képeznek, amelyek lehetővé teszi állandóan megvédeni e szép hazát”. Elmondta, a kereszténység alakítja át az erkölcsöket, és irányítja ezeket a műveltség és a civilizáció javára.
Dévény ezt követően zarándokhellyé vált, kirándulásokat, megemlékezéseket szerveztek az emlékoszlopnál. A sziklacsúcs tetejéről rendkívül tágas és szép kilátás nyílt a Duna és Morva mellékeire, és akár hajón, akár vonaton közeledett az utazó Magyarország ezen határpontjához, a monumentális emlékmű már messze távolról szembe tűnt.
Trianon után az új csehszlovák karhatalom hadjáratott indított minden magyar vonatkozású köztéri szobor, emléktábla és műalkotás ellen. Kijelentették, a millenniumi emlékművek Szlovákia területén az „ezeréves elnyomás és szlovák rabság jelképei”, ezért meg kell szabadulni tőlük.
A barbár szoborrombolás áldozatául esett a dévényi Árpád-szobor is, amelyet csehszlovák legionáriusok 1921-ben robbantottak fel.
Marko Gažík, unifikációs miniszter akkoriban úgy nyilatkozott, Dévény mementó marad a szlovák nemzet számára, „mert a gonosz szomszéd folytonosan keresi, és meg nem szűnik keresni az alkalmas pillanatot, amikor kikergetheti Dévény földjéről a csehszlovákokat, és ismét felállíthatja azt a szobor, amelyet a szlovákok a szabadság eljöttével ledöntöttek”.
A Slovenský denník 1921-ben az Árpád-szobor ledöntését többek között azzal indokolta, hogy a neves magyar művészek által tervezett emlékoszlopnak semmilyen művészeti értéke sincs: „Ha közelebbről szemügyre vesszük ennek a szobornak a részleteit, egyenesen csodálkozunk ennek a műnek a primitivizmusán. A Dévény egész panorámáját elrontotta ez az oszlop.”
Ugyanakkor Slovenský denník a dévényi Árpád-szobor felrobbantása kapcsán szóvá teszik a zoborhegyi millenniumi emlékoszlop sorsát is.
A lap arra a következtetésre jutt, hogy a zobori emlékmű eltávolítását „esztétikai” szempontok nem követelik, mivel sokkal egyszerűbb, és nem olyan patetikus a hatása, mint a dévényi Árpád-szobornak. A lap ezért azt ajánlja, hogy a zoborhegyi oszlopot egy alkalmas változtatással „a szlovák szabadság” emlékművévé alakítsák át.
A Slovenské hlasy nevezetű politikai lap ugyanebben az évben azt panaszolta, nagyon sajnálatos, hogy nem a csehszlovák hivatalok gondoskodtak a „rabszolgaság emlékének” eltávolításáról, amelyek sértik a szlovák nemzeti öntudatot. Ellenben ismeretlen tetteseknek kellet ezt helyettük megtenniük.
A ledöntött milleniumi emlékoszlop helyén Dévényben aztán ünnepélyes keretek között kitűzték a cseh-szlovák nemzeti lobogót. Később pedig itt tartották többek között a Cirill és Metód ünnepeket.
Végezetül említsünk meg egy másik történetet. A dévényi Árpád-szobor felavatása során, ahogy a következő években is, minden itt rendezett magyar megemlékezésen elhangzott a Rákóczi induló. Ezért a magyar személyszállító hajók akkoriban, mikor elhaladtak a dévényi Árpád-szobor előtt, mindig elhúzták a Rákóczi indulót. Ez a szokás megszűnt a szobor ledöntésével. Ám 1935-ben arról panaszkodik a Národný denník nevezetű szlovák lap, hogy ismét játszák a dévényi várhegy előtt a régi marsot a magyar hajók.
Ma már csak egy üres és kietlen várhegy hirdeti az egykori monumentális Árpád-szobor helyét Dévényen, az emlékmű üzenete azonban máig aktuális:
„Te pedig szobor állj, míg anyagod törvénye, ereje állni megenged. Állj és hirdesd a messze századoknak, a magyar erkölcsét, háláját, örömét, reményét; hirdesd dicsőségét, népei testvéri szeretetét; mindennek ellentálló erejét. Hívd fel, tanítsd az idegent, kit vándorútja folyóidhoz, hegyeidhez, gyönyörű vidékedre, jó népedhez vezet: tiszteletre, szeretetre; hívd fel, tanítsd a honfit, kit jó sorsa látókörödbe hoz: hazaszeretetre, királyhűségre, a Teremtő imádására.”
(Részlet Zsigárdy Gyula megyei bizottsági tag beszédéből, amely a dévényi emlékmű felavatása során hangzott el.).
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
