Istent a Bibliából, hozzánk írott Szavából ismerhetjük meg, mert a Szentírás lapjain keresztül üzen nekünk, és feltárja előttünk kilétét.
„Isten szeretet” – így foglalja össze János apostol Istenről a legfontosabb tudnivalót. Milyen biztató kezdete ez gondolatmenetünknek, ha nyugtázhatjuk, hogy Isten, a Teremtőnk első számú ismertetője a szeretet. Hiszen ezért is teremtett, hogy nagy szeretetében megosztozzon velünk a lét örömében: angyalokkal, emberekkel…
Azonban egy nagyon fontos „technikai” dolgot is tisztáznunk kell a legelején:
Amikor Jézus elküldte tanítványait, hogy tanítsanak, hirdessék Isten igazságát és kereszteljék meg a hívő embereket, akkor így szólt hozzájuk: …„s kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében”… (Máté 28:19) – tehát Isten nevében, mert Ők hárman isteni lények.
Következő fontos alaptétel, hogy Ő szellem, vagy más szóval lélek. „Az Isten lélek, és akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk őt.” (János 4:24) Tehát azok imádják Istent helyes módon, akik megértik a természetét: Ő nem hús-vér lény, nem faragott szobor vagy festett kép, nem egy ősz szakállú öregember, hanem a végtelen, felfoghatatlan erejű-tudású Teremtő. Ő az abszolút hatalom égen és földön. Minden Tőle és Belőle van. Ezért nem lehet, sőt nem is szabad emberi léptékek és testi leképezés szerint ábrázolni.
A Biblia legelső fejezetében olvassuk a teremtés beszámolóját, ahol megtalálható a három teremtő képességű isteni személyiség: az Atya, aki elgondolja, hogy mi legyen teremtve, a kimondott, cselekvő Szó (mely Jézus) és a Szentlélek. Ők együtt teremtettek. S amikor az ember teremtéséhez érünk a bibliai beszámolóban, az isteni hármas valósága teljesen egyértelmű lesz, hiszen így olvassuk: „Akkor ezt mondta Isten: alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az összes csúszómászón…” (1. Mózes 1:26) Tehát a többes szám – „alkossunk” – újra egyértelművé teszi, hogy az isteni esszencia vonatkozik az Atya Istenre, Jézusra és a Szentlélekre.
S itt elérkeztünk Isten következő ismertetőjéhez: Ő együtt akar működni az emberrel! Uralmat, hatalmat adott nekünk, embereknek a természet felett. Felhatalmazta az embert, hogy uralkodjon a többi teremtményen, tehát társuralkodóvá tett minket itt a Földön!
Azonban amint arról a mózesi beszámolóból a későbbiekben értesülhetünk, Isten eme közös terve az emberekkel – egy időre – zátonyra futott, amikor Éva és Ádám úgy döntöttek, hogy az Ellenszegülőnek, a Sátánnak a szavára hallgatnak, s vele tartanak. Nézzünk körül a világban: háborúk, bajok, gondok, éhínség, betegségek, fájdalom, hazugság mindenütt, minden szinten… Ez lett az sorsa a Sátán által (meg)vezetett emberiségnek…
Természetesen Isten a rendet majd helyreállítja, megvan rá a pontos időterve… De mi addig is tanuljunk e kemény tapasztalatból, ismerjük fel a helyzet valóságát, s forduljunk újra Istenhez személy szerint mindnyájan, mert ennek a döntésnek a meglépése a saját felelősségünk! „S ha keresitek Őt, Ő engedi magát megtalálni.” (2 Krónika 15:2)
Isten azt is látja, amit „titkon” teszünk, Őt nem tudjuk becsapni. Sőt, nemcsak lát mindent, amit teszünk, de indítékainkkal és legbelsőbb érzéseinkkel is tisztában van. Ezért jellemzi Őt a Szentírás úgy, hogy Ő a szívek és vesék vizsgálója. Mert belénk lát, Őelőtte semmi nem marad rejtve.
A Teremtőnk emellett hűséges! A benne bízókat soha el nem hagyja, mindig velük van, óvja őket, s ha bajba kerülnek, őket onnan hamar kimenti.
Dávid, a hányatott sorsú király így ír erről ihletett könyörgésében: „Istenem! Kevélyek támadtak rám, erőszakosok hada tört életemre, de nem számolnak Veled! Pedig te Uram, irgalmas és kegyelmes Isten vagy, hosszú a türelmed, nagy a szereteted és hűséged… Mutasd meg rajtam jóságod jelét, hadd lássák gyűlölőim, és szégyenkezzenek, mert te Uram, megsegítesz és megvigasztalsz engem.” (Zsoltárok 86:14-17)
Ráadásként Isten jellemzésére álljanak itt a 91. zsoltár költőien szép és igaz szavai, melyek újfent Isten óvó szeretetéről szólnak: „Aki a Fölséges védelmében lakik,/ aki a Mindenható árnyékában él,/ az így beszél az Úrhoz:/ Te vagy a váram és a menedékem,/ Istenem, akiben bízom!/ Ő szabadít ki az életedre törő vadász csapdájából. Szárnyaival oltalmaz, tollai alatt menedékre lelsz, hűsége védőpajzsod…”
(Cúth Katalin/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
