Kevés kalandosabb életű magyart ismerünk, mint Héjjas Iván katonatisztet: szolgált Vilmos albán fejedelem oldalán, végigharcolta az első világháborút, majd a széteső Magyarországon megszervezte a Rongyos Gárdát, és szembeszállt a román, majd az osztrák megszállókkal. Domonkos László író, újságíró A Héjjas-nyárfa árnyékában című könyvében tabuk nélkül jelenik meg a vörös propaganda által patás ördöggé formált katonatiszt fordulatos élete.
– Héjjas Ivánról, az 1919-es ellenforradalom egyik első szervezőjéről, a Rongyos Gárda legendás vezetőjéről írt könyvet. Miért fontos tudnunk, hogy ki volt ő?
– Héjjas a XX. századi magyar történelem azon legendás alakjai közé tartozik, akikkel szemben az egyik leggyalázatosabb karaktergyilkosságot követték el. Páratlan mennyiségű mocskot, rágalmat, hazugságot szórtak rá, holott nem csekély mértékben neki és embereinek köszönhető, hogy a megcsonkított haza földjéből megmaradhatott egy darab – Sopron és a környező falvak –, és az is, hogy nem ellenállás nélkül kellett tűrnünk az ellenünk elkövetett nemzetgyilkossági kísérletet. Úgy gondolom, Héjjas Ivánt a maga igazi mivoltában, teljes tárgyilagossággal, csakis az örök emberi igazságnak megfelelő módon kell bemutatni. Legalábbis erre kell törekedni.
– Héjjas Ivánból patás ördögöt, „herélőkéses” gyilkost fabrikált a vörös propaganda. Miért kellett mindenáron befeketíteni?
– Legalább két lényeges oka van ennek: az egyik, hogy a kommün bukása után elmenekült „’19-es emigráció” vad és tehetetlen dühvel fordult a hatalomra került vezetés és kormányzati hatalom ellen. Ennek köszönhető az eszelősen gyűlölködő propaganda, amely elsősorban a Bécsi Magyar Újság, illetve az általuk munícióval bőségesen és folyamatosan ellátott, ostoba és tájékozatlan nyugati sajtó révén Magyarország és a magyar vezetés, a „Horthy-pribékek”, a „keresztény-nemzeti gyilkosok” úgynevezett fehérterrorja ellen fordult. Mindezt a jelenlegi helyzethez kísértetiesen hasonló módon, azt mintegy megelőlegezve. Ezekben a lapokban eltúlozták a történéseket, és különböző perverz hazugságokkal bőségesen tarkították a vörösterrorra reakcióként itt-ott valóban megtörtént – azokénál jóval kisebb számú és enyhébb „kivitelezésű”, sok esetben máig tisztázatlan kimenetellel és elkövetőkkel lezajlott – atrocitásokat. Ezek sorában Héjjas Iván csak egy lenne Horthy Miklós és „bűntársai” között, ám mivel ő a szabadcsapatok egyik nagyra becsült vezetője volt, a hazugságokból jócskán kijutott neki.
– Hol található a legendás, a címben is említett Héjjas-nyárfa, és mi történt az árnyékában?
– A nyárfa a Héjjas-tanyán, Kecskeméttől mintegy 15 kilométerre északkeletre állt. Két nappal azt követően, hogy 1945 után a kommunisták elkobozták a Héjjas-vagyont, a hatalmas fába villám csapott, a gyökeréig leégett. A környékbeli nép azt mondogatta, hogy az Isten nem engedte át nekik. A több mint kétszáz éves nyárfa alatt gyűltek össze Héjjas Iván hívására 1919. április 18-án a környékbeli magyarok, itt hirdette ki a programpontjait, és megalakították a Rongyos Gárdát.
– A fehérterror megtorlásai miatt a mai napig szélsőjobboldalinak, antiszemitának titulálják. Mi volt a szerepe ezekben az eseményekben?
– Héjjas Iván szerepe ezekben a cselekményekben legalábbis tisztázatlan, sokszor és sok helyütt bizonyítatlan, ám igen gyakran egyszerűen hamisítás. Zétényi Zsolt jogász rendelkezésemre bocsátott kutatásai és az 1945 utáni népbírósági eljárások „bizonyító” anyagai egyértelművé teszik, hogy Héjjast nemhogy bármiféle bűncselekmény elkövetésével, de még felbujtással sem igen lehet vádolni. Nem beszélve az indítékokról, a körülményekről, az általános helyzet rendkívüliségének speciális reakcióiról.
– A rongyosok gerillaharcmodorral küzdöttek a román megszállók ellen. Ezekből a rendkívül izgalmas történetekből számomra az derült ki, hogy nem kell Rózsa Sándorig visszanyúlni: ők az igazi népi hősök.
– Talán sok szempontból jobban, mint Rózsa Sándor mai szemmel olykor vitatható erkölcsiségű legényei. Ezek az igaz férfiak a hazájuk szolgálatát tekintették kizárólagosnak, és ha a lovas futárok felkeresték őket a távoli tanyákon a paranccsal: „Azonnal bevonulni!”, ők mentek, mert tudták, hogy harcolni kell a magyar hazáért. Ennél magasztosabb, szebb emberi hivatást nem nagyon lehet elképzelni. Kik a népi hősök, ha nem ők?
– Könyvében részletesen kitér Héjjas lelki alkatára, jellemére és a család történetére is. Ez alapján úgy tűnik, mintha bele lett volna kódolva a hazafiság.
– Pontosan. Neveltetése, személyisége, az őt ért hatások ötvöződtek azzal a könyvben is emlegetett ténnyel, hogy szülőföldje a Duna–Tisza közi homokhátság vidéke, amelyről már Kemény Zsigmond azt írta, hogy ez Magyarország szíve és a magyar faj fészke, a kiváló költő, Szepesi Attila meg Teleki Domokost idézi, aki szerint „aki az igazi törzsökös magyar népet, annak géniuszát és nemzeti karakterét keresi, errefelé keresse”.
– Mivel foglalkozott Héjjas a két világháború között? Milyen volt a viszonya Horthy Miklóssal?
– Gazdálkodott, tanult, 1927 és 1931 között országgyűlési képviselő volt.
Ő a magyar polgári repülés megszervezésének egyik atyja, A magyar légi jog című, először 1934-ben megjelent könyvét alapműként emlegették, így a közlekedési minisztériumban repülésügyi szakértő, később a légügyi főosztály vezetője lett. Rongyos Gárdájával 1938-ban és 1939-ben komoly részt vállal a Felvidék és Kárpátalja visszatérésének előkészítésében. Ami a kormányzóhoz való viszonyát illeti, teljesen egyet lehet érteni Borbándi Gyulával, aki azt írta: Horthyhoz húzott, és mindvégig élvezte a kormányzó bizalmát.
– Milyen dokumentumokból dolgozott? Családtagokkal is beszélt Héjjasról?
– A családtól rendkívül sok segítséget kaptam, dokumentumokat éppúgy, mint több – részben már rögzített, részben részemre lehetővé tett – oral history beszélgetést. Különösen nagy segítségemre volt Héjjas Iván testvérének, Héjjas Jenőnek Az igazi Héjjas Iván című kéziratos naplója, amely ritka informatív, nagyszerű dokumentum, sok szempontból valóságos kincsesbánya. De Héjjas Endre lányával, a ma 95 éves Kató nénivel való találkozásaim és beszélgetéseim sem kis élményt és adalékot jelentettek.
– A világháború után hogyan alakult a Héjjas család sorsra?
– Már 1944 őszén menekülnie kellett az egész családnak: Ivánt szerzetesnek öltöztetve menekítették ki Nyugat-Európába, majd Spanyolországban, a portugál határhoz közeli, tengerparti Vigóban állapodott meg. „Egyetlen Héjjas sem maradhat Magyarországon” – adja ki az utasítást Héjjas Jenő, és hogy mennyire igaza volt, azt bizonyítja, hogy a rettenetes bosszú részeként Kecskeméten és környékén minden Héjjas nevű embert iszonyatosan összevertek és megkínoztak az ávósok, hiába rimánkodtak, hogy ők csak névrokonok. A család nagy része az Egyesült Államokba, a nyugati partra, Los Angelesbe és környékére került, kisebbik része egy darabig Dél-Amerikában élt. Ivánt már nem tudták a család után vinni, mert gyomorbántalmai elhatalmasodtak rajta, és 1950 decemberében meghalt. Csak húsz év múlva, 1971-ben kerültek ki a földi maradványai Los Angelesbe.
– Őrzi-e ma bármi Héjjas Iván emlékét Magyarországon?
– Tudtommal csak a szívekben. Los Angelesben, a Valhalla temetőben lévő sírján az az álnév olvasható, amelyen elhagyta a hazáját: Padre Esteban – 1890–1951.
Magyar Idők
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
