Ki gerjeszt itt faji ellentéteket? – A Rittenhouse-ügy legfontosabb tanulsága

Ki gerjeszt itt faji ellentéteket? – A Rittenhouse-ügy legfontosabb tanulsága

November 19-én pénteken az esküdtszék minden vádpontban ártatlannak találta az egyebek mellett kétrendbeli emberöléssel vádolt, 18 éves Kyle Rittenhouset. Ez a látszólag legfeljebb lapszélre kívánkozó hír mégis az elmúlt évek egyik legfontosabb bírósági tárgyalásának végkifejletét jelenti.

Tavaly augusztus 19-én egy rendőri intézkedés során hét golyó találta el az afroamerikai Jacob Blake-et, a Wisconsin államban található Kenoshában. Blake-et, aki ekkor éppen nemi erőszak, magánlaksértés és rendzavarás miatt állt körözés alatt, azután lőtték meg, hogy egy barátnőjeként bemutatkozó nő ráhívta a rendőröket, miután a férfi elvette az autókulcsát. A kiérkező rendőrök nem tudták őrizetbe venni az agresszív férfit, előbb sokkolóval próbálkoztak, majd amikor Blake a ráfogott fegyverek és a felszólítás ellenére benyúlt az autójába, egyikük rálőtt. A tárgyaláson bizonyítást nyert, Blake egy késért nyúlt az utastérbe, Rusten Sheskey rendőrtiszt azt követően lőtt rá, hogy kezébe vette a fegyvert. A férfi csodával határos módon életben maradt, igaz, egész életére tolószékbe kényszerült. Az eljáró rendőröket  felmentették, majd idén áprilisban újra szolgálatba helyezték (sokatmondó egyébként, hogy az ítélethozatalt nem követték zavargások), Blake ellen pedig, cserébe, hogy két rendbeli rendzavarásban bűnösnek mondta magát, ejtették az eredeti vádakat. Felfüggesztve kép évet kapott.

Zavargások

Az első tüntetők már 19-én este megjelentek Kenosha utcáin. Az éppen csúcsra járatott BLM-mozgalom árnyékában csak idő kérdése volt, mikor durvulnak el az események. Augusztus 23-ára már a nemzeti gárda több száz(!) katonája is kinn volt az utcákon. A kormányzó vészhelyzetet rendelt el, hiszen rengetegen voltak, akik új tévék és mobiltelefonok soron kívüli beszerzésével, valamint gyújtogatással kívánták felvenni a harcot a feketéket sújtó rendőr túlkapások ellen.

A faji megkülönböztetés elleni harc álcája mögé bújtatott zavargások során a városi vagyonban nagyjából kétmilliós, a magántulajdonokban 50 millió dolláros kár keletkezett. A rendőrök tucatszám vették őrizetbe a fosztogatókat, több épület porig égett, felgyújtottak például egy autókereskedést, és kis híján az  egyik helyi középiskolát is. Két tüntető meghalt, egy rendőr, egy tűzoltó és egy harmadik tüntető pedig súlyos sérülésekkel került kórházba. 

A két halálos „áldozatot” ugyanaz a férfi lőtte agyon, a 17 éves Kyle Rittenhouse, aki elmondása szerint a közrend fenntartásának elősegítése miatt jött a városba. Rittenhouse ugyan nem kenosha-i lakos, de barátai éltek ott, ő maga nagyjából 30 kilométernyire lakott a kisvárostól.

Gyilkosság vagy önvédelem?

Európából talán nehéz megérteni, hogy egy átlagember fegyvert vesz a kezébe és maga áll neki megvédeni saját és mások tulajdonát, de az Egyesült Államok lakosságának jelentős része ma is úgy véli, nem kell másra bíznia az ilyesmit. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nem csak békefenntartókként voltak jelen civilek az utcákon. A városba nem csak szélsőbalos aktivisták érkeztek, szélsőjobboldali ellentüntetők is voltak kinn szép számmal, akiket a magántulajdon szentsége helyett szintén inkább a balhé érdekelt. Mire Rittenhouse 24-én este megérkezett a városba, addigra több tucat épületet gyújtottak fel és/vagy fosztottak ki a tüntetők, többek között egy autókereskedést is. Az akkor 17 éves fiú 25-én egy félautomata AR-15-össel felfegyverkezve az egyik helyi autókereskedés előtt állt őrt. Egybehangzó tanúvallomások szerint a fegyveren kívül egy elsősegélycsomag is volt nála, a lövöldözés előtti órákban több rendőrt és tüntetőt is elsősegélyben részesített. 

Az első halálos lövések éjfél környékén dördültek el. Rittenhouse az egymást követő vallomásaiban végig következetesen számolt be az eseményekről, a rendőrségi felvételek, amatőr mobilos videók, sőt, egy éppen levegőben lévő FBI-helikopter által rögzített képsorok is megerősítették a fiatal állításait, azt, hogy a randalírozók támadták rá, ő igyekezett elkerülni a konfrontációt. Videó van róla például, hogy Rittenhouse megpróbál elfutni első támadója, Joseph Rosenbaum elől, aki, s ezt a vád tanúi ismerték el, ki akarta csavarni a kezéből a fegyvert.  

A lövöldözés után a rendőrsorfal felé szaladó Rittenhouset üldözőbe vették. Anthony Huber ekkor támadt rá Rosenbaumra egy gördeszkával. Az események részletes, de óhatatlanul hiányos leírása helyett érdemes ezt a megtévesztő című, mégis fontos videót megnézni:

Hírdetés

A védelem érve, miszerint a második „áldozat”, Anthony Huber (a videón gördeszkával) azért támadt rá Rittenhouse-ra, hogy „hatástalanítsa a veszélyt”, a felvétel alapján egyáltalán nem alátámasztott. Világosan látszik, hogy Rittenhouse a rendőrök felé rohan, el a helyszínről, ekkor támadnak rá többen. A lövöldözés egyetlen sérültje, Gaige Grosskreutz fegyvert is fog Rittenhouse-ra, mire az a karjába lő. A tárgyaláson Grosskreutz, a védelem keresztkérdései alatt megtörve, maga ismerte el, fegyvert fogott a vádlottra. (Nézzük meg ezt a videót! 2:40-nél világosan látszik, hogy Rittenhouse nem lő rá a fegyvert szorongató, de kezét magasba tartó Grosskreutz-ra, csak miután a férfi ráfogja a pisztolyt). A vád képviselőjének kezébe temetett arca igen sokatmondó:

Faji háborút akarnak?

Bár az ügy kulcsszereplői kivétel nélkül fehérek, az amerikai liberális sajtó a kezdet kezdetétől megpróbálta faji ellentétek mentén értelmezni az eseményeket. A Yahoo News például az ítélethozatal után is azzal vezette fel egyik cikkét, hogy Rittenhouse „egy félautomata fegyvert vitt az utcára a kenosha-i tiltakozások idején, majd tüzet nyitott a demonstrálókra”. Az amerikai baloldali sajtó szemében Rittenhouse egy fehér felsőbbrendűséget hirdető fiatal, az „áldozatok” pedig kivétel nélkül ártatlan BLM-tüntetők, akik az afroamerikaikat sújtó rendszerszintű elnyomás miatt vonultak utcára. Nem véletlenül kísérte óriási médiaérdeklődés a tárgyalást, ugyanis ez a korántsem egyszerű, mégis, tulajdonképpen önvédelmi kérdéssé redukálható ügy kiváló alkalmat szolgáltatott a balliberális sajtónak arra, hogy újra kiélezze a mostanra kifulladóban lévő BLM-témát. Nem csak Amerikában!

Az egyik magyar balliberális portál például a NYT-ra hivatkozva az alábbi megjegyzést fűzte a tárgyalás eredményéről tudósító rövidke cikkecskéhez:

Az ehhez hasonló ócska sugalmazások mellett akadt néhány nagy múltú, magát a függetlenobjektivitás lobogó fáklyájának tartó lap, amely a konkrét hazugságoktól sem riadt vissza. A brit baloldali Independent (jelentése: „független”) például így foglalta össze a történteket:

Ahogy azt korábban írtuk, nem mintha az ilyesminek számítania kellene egy bírósági tárgyalás során, de egyetlen „áldozat” sem volt fekete, sőt, még csak latino sem, a történet minden szereplője fehér! 

A világ dolgait Hollywood dombjairól szemlélő sztárok is azonnal ráugrottak a témára. Mintha kötelező lenne, egyetlen magát civil aktivistának képzelő amerikai színész sem hagyta ki, hogy kritizálja a faji alapon diszkrimináló amerikai igazságszolgáltatást (megfeledkezve például arról a tényről, hogy nem a bíró, hanem az esküdtszék hozza az ítéletet). Két nappal az ítélethirdetés után már ott tartunk, hogy a pedofil bűncselekményekért elítélt Rosenbaumot Hollywoodban JoJo-nak becézgetik:

„Azért gyűlünk össze, hogy meggyászoljuk azokat az életeket, amelyek ugyanannak a rasszista rendszernek estek áldozatul, amely nem értékeli a feketék életét és nem értékelte Anthony és JoJo életét sem! #képzeldújraKenoshát” – írja a Marvel filmekből ismerős színész, Mark Ruffalo, nagyvonalúan megfeledkezve arról az aprócska tényről, hogy Rittenhouse ügyében nem a rendszer döntött, hanem tizenkét, a védelem és a vád által gondosan összeválogatott amerikai állampolgár. Ha már itt tartunk, igen tanulságos Joe Biden és Kamala Harris alelnök reakciója is. Harris szerint „az ítélet önmagáért beszél”, így „sok dolgunk van még, hogy az amerikai jogi rendszer igazságosabb legyen”. Biden ehhez képest elsőre igen korrekt nyilatkozatot tett, annyit mondott csak, nem követte az eseményeket, de bízik az esküdtszéki rendszer működésében és tiszteletben tartja a döntést. Valaki ezt követően rászólhatott Joe bácsira, hogy ildomos lenne figyelni az idők szavára, mert Biden néhány órával később már úgy fogalmazott: „dühös és aggódik az ítélet miatt”. Igen, egy olyan ügyben hozott ítélet miatt, amelyről néhány órával korábban azt mondta, nem ismeri a részleteit!

Hogy egy szemernyi kétségünk se maradjon, a közhangulatot alakítók szándékáról, álljon itt egy utolsó kép.

Egy kis massachusetts-i egyetem, a Fitchburg State University „diverzitásközpontja” volt olyan kedves és külön „safe space”-eket hozott létre azon diákjai és oktatói számára, akik képtelenek feldolgozni, hogy Rittenhouse-t felmentették. Látva, mi folyik Amerikában, az ilyesmin már meg sem lepődik az ember, de az azért egészen meghökkentő, milyen pofátlanul hazudik az egyetem. Az hagyján, hogy Rittenhouse-nál nem volt automata fegyver (ha lett volna, amiatt biztosan elmeszelik), de az is hazugság, hogy a kenosha-i zavargásokat „kirobbantó” Jacob Blake-et agyonlőtték volna a rendőrök. Mindez legfeljebb felháborító, de az viszont egyenesen félelmetes, hogy az egység, az elfogadás és a faji egyenjogúság eszméi mellett úgy sikerült kiállniuk, hogy szegregált „safe space”-eket hoztak létre. A fehér és a „színes bőrű” diákok más-más termekben kénytelenek feldolgozni a kenosha-i ítélet okozta traumákat.

A fenti példák fényében óhatatlanul felmerül a kérdés, mégis kinek az érdeke fenntartani az állandó faji feszültségeket. Elég figyelnünk kicsit és válasz jön is magától. Igény van a faji diszkriminációra…


Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »