Erről a kérdésről erősen megoszlanak a vélemények, de a mi szempontunkból egyáltalán nem érdektelen ezzel a kérdéssel foglalkozni, még akkor sem, ha sok hipotézis közül legfeljebb csak egy lehet igaz.
A Gízai Nagy Piramist szokás Hufu-piramisnak és Kheopsz-piramisnak is nevezni. Ókori egyiptomi neve Ahet Hufu, „Hufu horizontja/fényhegye” volt. A régészet szerint ez a piramis a legrégebbi és egyben az egyedüli fennmaradt műemlék az ókori világ hét csodája közül.
Hufu uralkodása i.e. 2590 és 2540 között kezdődött, regnálási ideje 23 év körül lehetett (Manethón egyiptomi főpap és a torinói papirusz adatai ellentmondóak, s nem egyeznek Hérodotosz információival). A Nagy Piramis ebből kiindulva i.e. 26. században épülhetett, a munkálatok pontos időtartama nem ismert. A Nagy Piramis az egyiptológia egyhangú álláspontja alapján az uralkodó temetkezési helyéül szolgált. A kiterjedt sírmezők és a hozzá csatlakozó kultikus építmények a piramiskörzetet halotti várossá, nekropolisszá teszik az egyiptológusok szerint.
Hufu piramisa a ma már Kairó elővárosának számító gízai városrész mellett áll, s a gízai piramismezőt alkotó három királypiramis egyike. Az építtető személyének kiléte mindig fontos kérdés volt, de ellentétben a Menkauré-piramis körül kialakult sokféle állásfoglalással, ezt az építményt mindig is Kheopsz személyéhez kötötték. Manethón ugyan azt írja, hogy nem Kheopsz, hanem Szóphisz volt a neve, de ez inkább névváltozatnak tűnik, mintsem más uralkodónak. Kheopsz közreműködésének kétségbevonása csak a 20. században vált divatossá, amikor az ókori kultúrákat általában, de különösképpen az óegyiptomit vagy előrébb, vagy jóval hátrébb datálták a hagyományos korszakbeosztásoknál. Az összes ilyen elmélet nagy hátránya, hogy semmit sem kínál Kheopsz helyett a teljes bizonytalanságon kívül. Hát, majd meglátjuk!
A mitológia beszámol arról, hogy egyszer az égből nagy fehér madarak érkeztek, hogy a királyt és még néhány kiválasztottat magukkal vigyék az égbe. Ha alaposan szemügyre vesszük az egyiptomi legendákat, akkor láthatjuk, hogy hemzsegnek a földönkívüliektől: mind a metafizikai tudásuk, spirituális vallásuk, mind a technológiai-matematikai ismereteik messze meghaladják nem csak a saját koruk tudati színvonalát, hanem a miénket is.
Az impozáns piramis építőinek matematikai és fizikai zsenialitásáról könyvek szólnak, így ezeket én most nem is méltatnám, ugyanakkor vegyük észre, hogy amikor szembe találjuk magunkat például a Nagy Piramissal, akkor olyan érzésünk lehet, mintha egy 21. századi automobilba szeretne beülni egy primitív ősember. Évek telnek el, mire az ősember rájön, hogyan kell az ajtaját kinyitni. Később pedig abban merül ki az öröme, hogy bejutott és élvezi az ülések nyújtotta kényelmet és a műszerfal néhány színes gombját. De addig el sem jut, hogy felismerje, miként kapcsolhatja be, s hogy közlekedni is lehet vele, nem csak csücsülni benne.
A piramis esete is hasonló. Több arab szerző is állítja, hogy a Nagy Piramis már megvolt a nagy özönvíz előtt. Kérdés, melyikre gondolnak. Masurid szerint Kr.e. 3571-ben építették.
Ibrahim ben Ibn Vaszuf Sah történész úgy véli, hogy Saurid (Szaurid) király adott megbízást az építésére.
„A vízözön előtt 300 évvel élt Szaurid király, Szalahon fia, s egy éjjel azt álmodta, hogy minden összeomlott a Földön, az emberek arcra estek és a házak rájuk; a csillagok összeütköztek az Égen, s roncsaik elborították a földet. A király megrettenvén, felkelt, elment a Nap templomába, sokáig ott maradt és sírt. Azután összehívta a papokat és a jósokat. Akliman, a legbölcsebb kijelentette, hogy ő is hasonló álmot látott. – Álmodtam – úgymond –, hogy egy nagy hegyen voltam veled, s láttam, mélyen leszáll az Ég, érinti fejünket, a nép pedig odafut, és segítségedet kéri. Ekkor felemelted kezedet és megtámasztani törekedtél az eget, nehogy leszakadjon. És én, látva ezt, ugyanúgy cselekedtem. Ekkor hang hallatszott az Égből, mondván: az Ég vissza fog térni rendes helyére, mihelyt háromszázszor megfutom utamat. – Miután a pap ezeket elmondta, Szaurid király megméretette a csillagok magasságát, s kifürkészte, milyen eseményeket jósolnak. Kiszámították, hogy előbb víz-, utána tűzáradatnak kell bekövetkeznie. S akkor történt, hogy a király a gúlákat szögletes alakjukban felépítette, hogy ezáltal kiállják a csillagok rohamát, s egymásra rakatta a borzasztó köveket, amiket vaskapcsok tartanak össze, s olyan gondosan faragottak, hogy sem az Ég tüze, sem a vízáradat rajtuk át nem hatolhatott. Ide menekültek a vész idején a király és az ország nagyjai könyveikkel, a tudományok ábráival, talizmánjaikkal, s mindavval, amiket az emberi nem jövője számára meg kellett menteni.”
Idézet: Várkonyi Nándor: Sziriat oszlopai
A legenda másik változata szerint Szaurid királyt maguk az istenek utasították a piramisépítésre. (Nyilván a többi piramist máskor, esetleg más „istenek” építtették fel.)
E hagyomány meglétéről tanúskodik a XIII. században élt Abu’l-Faradzs szerzetes: „Mondják, három Hermész volt; az első (Thot) Felső-Egyiptomban lakott, megjósolta az özönvizet, s mert félt, hogy a tudományok elvesznek, gúlákat épített, melyekre minden mesterséget (artes) és eszközt felrótt, s aztán eltemette a tudományok eme kincstárát, hogy utódai számára fennmaradjon.”
Idézet: Várkonyi Nándor: Sziriat oszlopai
A legtöbb legenda kétségkívül Hermész Triszmegisztosz nevéhez fűződik, akinek alakját felfedezhetjük az egyiptomi Thot (Dzsehuti) és a bibliai, illetve az apokrif Énok személyében. Én hajlok afelé, hogy őt fogadjam el a Nagy Piramis építtetőjének, annál is inkább mivel a spirituális források ezt erősítik meg. (Többek között neki tulajdonítják a szakrális geometria átadását is.) Az építés időpontja pedig eszerint csakis az özönvíz előtt lehetett.
Boldog napot!
The post Ki építtette a Nagy Piramist? appeared first on Boldognapot.hu.
Forrás:boldognapot.hu
Tovább a cikkre »
