Ki dönt az alkalmazottak szabadságáról?Mészáros Richárd2024. 10. 12., szo – 12:03
Ahogyan közeledik az év vége és az ünnepek, fokozatosan előjön a szabadságok kérdése. Fontos, hogy az alkalmazottak egyeztessenek, hogy ki mikor szándékozik szabadságra menni, de vajon a főnök mennyire szólhat bele a dologba? Erre a kérdésre keresi a választ ifj. Mészáros Lajos jogász, olvasói levélre reagálva.
Egy internetes kereskedelemmel foglalkozó cégben dolgozom, ahol minden év elején előre egyeztetünk a szabadságokról. Ez alapján nekem idén még 3 szabadnapom maradt, amit a főnökömmel való megegyezés szerint karácsony után terveztem kivenni. Kb. 1 hete viszont egy ismerősöm szólt, hogy szerzett jegyeket kedvenc angliai focicsapatom november végi meccsére, és tartsak velük egy hosszú hétvégére. Kértem is az év végi szabadom átütemezését novemberre, de a főnököm nem hagyta jóvá. Azt mondta, az az időszak a legmozgalmasabb a cégben (a karácsonyi vásárlási láz miatt), ezért mindenkire szüksége lesz akkor. Nehezen bár, de elfogadtam a döntését, a jövőt illetően viszont érdekelne, hogy milyen alapon tagadhatja meg tőlem a munkáltató a szabadság kiszabását és/vagy átütemezését? Eddig úgy tudtam, hogy a szabadnapjaimat én magam szabom meg, a munkáltató pedig „csak” tudomásul veszi azokat – kizárt volna, hogy saját magam döntsek a szabadságomról?
A munkavállalók (alkalmazottak) fizetett szabadsághoz való joga az igazságos munkakörülményekhez való jog részét képezi. Ezt az alapjogot, amely az ún. gazdasági és szociális alapjogok közé tartozik, ma már több nemzetközi egyezmény, köztük az Európai Unió Alapjogi Chartája is szavatolja, Szlovákiában pedig ezen alapjog keretein belül az Alkotmány 36/1/f. cikke szerint a munkavállalóknak törvény biztosítja többek között a fizetett szabadság legrövidebb lehetséges időtartamát. Ez a törvény a Tt. 311/2001 sz. Munka Törvénykönyve (Mtk.), amely a legrövidebb fizetett szabadság mértékét alapvetően évi legalább 4 hétben állapítja meg, emellett pedig részletesen rendelkezik arról is, hogy a munkavállalók milyen feltételekkel igényelhetik szabadságuk merítését.
Ezen a ponton érdemes tisztázni, hogy az, hogy a munkavállalóknak joguk van éves szinten bizonyos mértékű fizetett szabadsághoz, nem jelenti azt, hogy a nekik járó szabadságot bármikor tetszőlegesen meríthetik. A Mtk. 111. §-a szerint ugyanis az alkalmazottak szabadságának idejét a munkáltató jogosult megszabni (kiadni), mégpedig egy ún. szabadságolási terv alapján, az alkalmazottakkal előre egyeztetve és (ha a munkáltatónál működnek, akkor) a szakszervezetek előzetes beleegyezésével. A Mtk. azt is előírja, hogy a munkáltatónak saját feladatainak és a munkavállaló jogos érdekeinek figyelembevételével kell kiadnia a szabadságot alkalmazottainak, mindezt úgy, hogy azok szabadságukat a naptári év végéig lehetőleg teljesen kimeríthessék.
Olvasónk leveléből kiderül, hogy munkáltatója az idei évre megegyezett szabadságolási terv alapján azzal számolt, hogy olvasónkat egy másik, kevésbé hektikus időszakban kell majd mellőznie. Tekintettel tehát arra, hogy a szabadság pontos időtartamának megszabásánál a döntő szó a munkáltatóé, aki a törvény szerint az alkalmazott szabadságolási igényét a cég terheltségének szempontjából is mérlegelheti, olvasónk esetében kijelenthető, hogy a munkáltató jogosan járt el, amikor nem hagyta jóvá olvasónk szabadnapjainak megváltoztatását, még akkor is, ha ez olvasónkat kellemetlenül érintette.
Végezetül pedig megjegyzendő, hogy az egyetlen eset, amikor a munkavállaló maga rendelkezhet szabadságával, ha az előző évből maradtak még szabadnapjai, és a munkáltató a rákövetkező év feléig sem adta ki neki azokat – az így megmaradt szabadnapokat az alkalmazott szabadon merítheti, ám a merítés idejéről köteles a munkáltatóját 30 nappal előre értesíteni.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
