Fodor Gábor durcás volt. Szerette ezt az arckifejezését, egyik ex-hódolója említette, hogy ilyenkor olyan bájosan, kisfiúsan elgondolkodónak látszik. Ezért szerette a haját is néha megkócolni, tűnjön úgy, hogy nagyon törve van ez a szép liberális fej. Pedig csak viszketett…
A liberálisok vezetője most azonban nem mímelte a morcosságot, a dolgok tényleg nem úgy mentek, ahogy azoknak a tervei szerint kellett volna. Pedig egy szépen kidolgozott koncepció volt, és egy ideig úgy tűnt, még működhet is.
Fodor Gábor az SZDSZ összeomlása óta a „demokrata” vezetők hülyeségéből és bizonyos iratokból biztosította életstílusát. Az első nem szorul túl sok magyarázatra, a második érdekesebb.
Az SZDSZ az „úri szalonba való beengedésért” a belügyminiszterséget kérte 1994-ben Horn Gyulától, pedig az MSZP egyedül is biztos többséggel rendelkezett. Kuncze Gábor költözött be a Nádor utcai palotába. Ami megmaradt a négy-öt évvel korábbi iratégetésből, az nála landolt.
Mi lehetett ezekből a dokumentumokból a minisztériumban, mi került az SZDSZ mindenkori elnökének széfjébe? Hát állítólag…
Fodor 2008 júniusában vette át a liberális „mackó” kulcsait, egy évig nála voltak. Ott maradtak? Vagy elég volt egy jól működő fénymásoló, megbízható titkárnő egy szép nyári estén?
Ki tudja? Egy biztos. Az elkövetkező tíz évben a politikailag tökéletesen súlytalan Fodor valahogy mindig pozíciókat tudott kiharcolni magának és tökéletesen jelentéktelen liberális pártocskájának a „demokrata világban”.
Zsarolt? Csúnya szó. Talán nem is szólt, csak szocialista – később gyurcsányista – partnerei sejtették, hogy nála találhatóak „bizonyos információk”. Amelyek szólnak a rendszerváltás előtti időkről, a korai „spontán privatizációról”, a volt MSZMP-pártvagyonról, vagy akár a Horn-kormány dolgairól.
Szólhattak ezek a dokumentumok másokról is: a „független, szabad sajtó” munkatársairól. Akik Kádár alatt lettek valakik, gyakorta a Nyugaton szolgálták lelkesen a „hírek megszerzésének szabadságát” – talán tetszenek érteni az utalást, ha nem, akkor nézzenek utána az egykori Belügyminisztérium III-as Főcsoportfőnökségének. Aztán valamiért zömükben a ballib média meghatározó vezetői, arcai lettek.
Tőlük Fodor Gábor bármikor kapott és kap meghívást, politikai nímandként annyit szerepelt a tévében-rádióban, mintha legalábbis bármikor szavazott volna rá az elmúlt években három embernél több.
Fodor az április választások előtt szinte mindenkinek felajánlkozott, aztán – láss csodát -, a szocialista veterán Molnár-Hiller páros érezte meg legjobban a „súlyát”. Kapott a pártjának egy parlamenti helyet, és 5 százalékot a majdani MSZP-pénzekből. Valljuk meg, jó üzlet egy 0,00000001 százalékos gittegylet vezetőjének.
Csakhogy Molnár Gyula és az MSZP elnöksége bukott. Potenciális utódaik meg nem akartak ennyit – nagyjából évi hatvan milliót – fizetni a semmiért. Őket mit érdekeljék a rendszerváltás, a Horn-kormány korának ügyei? Tóth Bertalan, Kunhalmi Ágnes gyerekek voltak akkor.
Ráadásul Fodor szemtelen volt. A jövő évi EP-listán a harmadik helyet követelte pártjának. Pártjának? Hát ugye Bősz Anett a Kossuth téren van, így marad ő, vállalja a liberalizmusért ezt a brüsszeli áldozatot. Hát erre az ifjú-szocik elküldték melegebb éghajlatra. Mit veszíthetnek? Ha a veteránokról kiderül valami, egy konccal kevesebb nekik. Elvtársias itt a légkör, no!
Fodor akkor tétet emelt, és megfenyegette őket, hogy Bősz Anettet kilépteti a Párbeszéd frakcióból. Ezen először röhögtek az MSZP-ben – Karácsony Gergely szundikált éppen -, mert hát úgysem húzza ezt meg Fodor, hiszen az ő pénzéről is szó van.
Meghúzta. És veszített. A „független” Mellár Tamás „önzetlenül”, a „demokratikus összefogás érdekében” besegített, marad a frakció, a 137 millió extra forint.
Fodor most ezért durci. Úgy tűnik, elszámította magát. Vagy van már más ajánlata? Odateszik Sorosék a Momentum mellé? Esetleg Bőszön keresztül megkísérthető az LMP? Fletónak aligha kell, Fidesznek minek – az ellenzéken már nincs mit szétverni. Esetleg segíthetne a Jobbik hiteles néppártosodásában?
Szabad a vásár!
U.i.: Nem akarok gyógyszert reklámozni, ám már kitűnő szerek vannak az émelygés és a hányinger ellen. Sajna még nem politikai, pláne nem liberális értelemben…
Fotó: PS-montázs
Máté T. Gyula – https://matete.pestisracok.hu/
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
