Március elején van a hallás világnapja. Talán sokan nem tudják, hogy Rozsnyó közelében, Jólészen született Cházár András, az első magyarországi siketnéma intézet alapításának kezdeményezője, ahogy a szülőházán elhelyezett emléktábla hirdeti: „Ki siketeket hallóvá, a némát szólóvá tette.”
Jólészi Cházár András 1745-ben született, nyolcéves koráig szülőfalujában nevelkedett, majd Berzétére, onnan Dobsinára került iskolába, hogy németül tanuljon. 1765-ben Pozsonyban találjuk mint a jogtudományok hallgatóját, két évvel később, jogi tanulmányainak elvégzése után beiktatják az ügyvédi karba. Eperjesen és Pesten volt joggyakornok, 1773-ban visszatért Rozsnyóra, ahol sikeres ügyvédi irodát nyitott. Egyaránt eredményesen képviselt nemesi családokat és szegényeket, az utóbbiakat fizetség nélkül. Irodájából olyan ismert jogászok indultak útnak, mint Roszty Imre későbbi rozsnyói főbíró, vagy Szontagh Gusztáv katonatiszt, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Cházár András több éven át volt Torna, Hont, Abaúj és Gömör megye táblabírája, 5 éven keresztül Gömör megye főjegyzői tisztségét is betöltötte.
Az ő kezdeményezésére jött létre a Váczi Királyi Magyar Siketnéma Intézet, Magyarország első intézete siketek és némák számára, amely 1990-ben felvette Cházár András nevét. Cházár 1799-ben Bécsben meglátogatott egy siketnéma-iskolát, érdekelte, hogyan folyik a gyerekek nevelése, tanítása. A látottak hatására fogalmazódott meg benne, hogy Magyarországon is szükség lenne ilyen intézményre. Erre a célra felajánlotta rozsnyói házát, amely a Jólészi utcában volt. Szándékát tudatta a császári udvarral is, ahová folyamodványt írt, melyben vázolta pontos tervét. A császári udvar beleegyezését adta, csak az iskola helyét Rozsnyó helyett Vácott jelölte ki.
Cházár 1800 januárjában országos adománygyűjtést kezdeményezett, maga is adakozott, s erre kérte az ország jelentős személyiségeit, intézményeit, megalapozva ezzel az intézet megnyitását. A Váczi Királyi Magyar Siketnéma Intézet 1802. augusztus 15-én nyílt meg, s 1878-ig az ország egyedüli, siketeket oktató iskolája volt. Az intézet megvalósításába azonban nem vonták be Cházárt, a megnyitóra sem hívták meg, 1803-ban látogatott el Vácra és ismerkedett meg azzal, mi lett az elképzeléséből.
Cházár András érdeme a burgonya – avagy a grulya – Gömör vármegyében való meghonosítása, legalábbis ő az első, akiről írásos említést találunk ezzel kapcsolatban. Csermosnya menti nyári lakát, amit ő Parnasszusnak nevezett el, a jólésziek Grulyavárnak hívták és hívják most is. Ennek közelében alakított ki vermeket, amelyeket a kenyérínség idején megnyitott, krumplit adott enni a szegényeknek.
Jólészen a mai napig áll Cházár András szülőháza, s a településnek erős, élő kapcsolata van Váccal, illetve a híres szülöttje által alapított gyógypedagógiai intézménnyel. Ez a kapcsolat 1976-ig nyúlik vissza, amikor egy váci küldöttség előadást tartott a faluban, idézi fel Zagiba Tibor, a jólészi Cházár András Polgári Társulás elnöke. Hozzáteszi, akkoriban sokan talán nem is tudták, ki volt Cházár András, kinek állít emléket a szülőházon található emléktábla. Ez jó ideig így is maradt, majd 1990-ben Zagiba Tibor egyetemistaként Vácra látogatott egy barátjával megnézni az iskolát. Az akkori igazgató szívesen fogadta őket, sőt, azzal a tanárral is sikerült találkozniuk, aki a hetvenes években előadást tartott Jólészen. Innentől szorosra fonódott Jólész és a váci intézet kapcsolata. 1995-ben, Cházár András születésének 250. évfordulója alkalmából ünnepséget rendeztek, s újabb emléktábla került a szülőháza falára, ahol 2007-ben emlékszobát létesítettek.
Mivel a településen nem volt katolikus templom, úgy döntöttek, ezt az épületet alakítják át. Így ma az első részében 1997-től katolikus templom működik, az egyik, eredeti állapotában megmaradt helyiségben pedig 2007-től az emlékszoba. Itt a látogatók megismerkedhetnek Cházár András életével és munkásságával, valamint kéziratok, levelek és peres iratok másolatait is elolvashatják.
2008 szeptemberében felavatták Cházár András első köztéri szobrát Jólészen.
– Gyűjtésbe kezdtünk, amihez partnerre találtunk a váci iskolában, az akkori igazgató sokat segített nekünk. Ő hozott össze minket egy hallássérült szobrászművésszel, Szathmáry Gyöngyivel, aki megtervezte és Markolt György kőfaragó-szobrásszal megvalósította a szobrot – mondja Zagiba Tibor. További fontos eredmény, hogy az ő kezdeményezésükre kapott a templom harangtornyot és harangot. A harang Vác városának adományából készült el.
2016-ban régészeti feltárás vette kezdetét a Grulyaváron. A régészek 6 szondát ástak, amelyekből falmaradványok, festett vakolatmaradványok, üveg- és cserépdarabok, egy elég jó állapotban levő agyagpipa, szögek, tégladarabok kerültek elő. Megtalálták a családi kriptát, illetve annak padlózatát, de a nyári lakkal egyetemben Cházár András – egyenes ági örökös nélküli – halála után ez is az enyészeté lett.
A Grulyavár közelében Cházár Andrásnak gyümölcsöse volt, foglalkozott méhészettel és halastavat is létesített. Ez utóbbi a mai napig megvan, és él még négy általa ültetett fűzfa is, bár már nagyon odvasak. A polgári társulás kitisztította a tó környékét, s egy pihenőhelyet alakított ki, illetve tavaly információs táblákat helyeztek el, amelyek a falutól, a Csermosnya partjától a tóig vezetik a látogatókat.
Zagiba Tibor elmondja, a terveik között szerepel még a Grulyavár feltárása, az alapok kiásása, a falak kb. egy méter magasra való felépítése. Ezt egyelőre anyagi okok és a bürokrácia gátolják, a műemlékvédők is akadályt gördítettek az elképzelés elé. A polgári társulás azonban ennek ellenére nem mond le a tervről. Végezetül hozzáfűzi, nagy öröm számára, hogy mára a falubeliek és a környék lakossága tudja, ki volt Cházár András, a siketek és nagyothallók megmentője, és mi mindent köszönhetünk neki.
(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2021/10. számában)
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
