Még a kovidjárvány idején elhangzott egy tévériportban, hogy az emberek ötösével-tízesével vásárolják a Paralent, Ibalgint, orrcseppeket, Acylpyrint és további gyógyszereket, amelyektől a fenyegető fertőzés esetén gyógyulást remélnek. Egy gyógyszerész a vásárlási hajsza kapcsán arra figyelmeztetett, hogy kb. két év elteltével zsákszámra fognak visszakerülni a patikákba a lejárt gyógyszerek.
Az is oka az elmúlt időszakban a gyógyszervásárlás fellendülésének, hogy nagy a hiányuk, s amint az emberek hozzáférnek, a szükséges mennyiség többszörösét veszik meg. Aztán rendszerint ezeknek a készítményeknek is hasonló a sorsuk, mint a fentebb említetteknek – felhasználási idejük lejár.
Mindemellett továbbra is gyakran megmarad a gyógyszeresládánkban egy kevés kenőcs a tubus alján, egy kis folyadék az üvegcsében, néhány szem tabletta a belső csomagolásban. Ez utóbbiakat rendszeresen vissza szoktuk vinni a gyógyszertárba, amikor újabb receptet megyünk kiváltani, vagy éppen csak szabadon vásárolható készítményt szeretnénk venni.
A folyamatos gyógyszervásárlási láz következményeként további tonnákkal gyarapodik a speciális égetőkben megsemmisítendő veszélyes hulladék mennyisége.
A gyógyszerhulladék elsősorban a környezetre veszélyes, ezért nem szabad a kommunális hulladék közé dobni, vagy lehúzni a vécén. Vízállományunkba és a termőtalajba bekerülve felbecsülhetetlen környezeti károkat okozhat.
Csakhogy már jó fél éve nem veszik vissza a patikák a feleslegessé vált gyógyíreket. Nemrég ez még simán ment. A patikák külön helyiségben tárolták és osztályozták a megsemmisítendő árut. A megbízott szállítócég ezt évente kétszer, tavasszal és ősszel gyűjtötte be és juttatta el az égetőkbe.
Tavaly őszig egészen a plafonig megteltek a tárolóhelyiségek, s bár az illetékesek alig várták, hogy megszabaduljanak a felhalmozott hulladéktól, ehelyett azzal szembesültek, hogy egyes égetők kényszerű leállása miatt és új szállítócégre kiírt közbeszerzési pályázat folyamata miatt leállt az addig jól bevált „forgalom”.
Az Állami Gyógyszerellenőrzési Intézet, amely a felelőse ennek a folyamatnak, épp a napokban, április 15-én bízta meg az új céget, a pályázat nyertesét a munkák folytatásával.
Rögtön a helyzetjelentés megjelenésének másnapján megkérdeztem egy közeli gyógyszertárban, mikor hozhatom az általam összegyűjtött gyógyszermaradékokat. Azt a választ kaptam, hogy próbáljam meg úgy két hónap múlva, de inkább még később. Érvelésemre, hogy éppen most hallottam a hírt a hulladék likvidálásáról, a gyógyszerész (egyébként szomszédom, jó ismerősöm) türelmesen magyarázta, hogy sajnos nem lesz az olyan egyszerű, mint gondolnánk. S hozzátette: képzeljem el, mi vár rájuk az elkövetkező időszakban.
Először is a dugig megtelt tárolóhelyiségeket kell kiüríteni. Amint beindul az orvosságok visszafogadása, tömegével fognak érkezni az emberek, hiszen a felesleg átvételének leállítása óta mindenki összegyűjtött már otthonában a szokásosnál több készítményt. Erre utal a tény, hogy naponta szinte tíz-tizenöt percenként kérdezik tőlük az emberek, mikor kezdik visszavenni a lejárt gyógyszereket.
Én pedig azon merengek, hogy ha a fogyasztók megelégelik a várakozást, nem fogják-e a kukába dobni a megmaradt tablettákat, kenőcsöket, cseppeket. Elborzadok, mert annak beláthatatlan következményei lennének. A hivatalos szerveket hibáztatom a káosz miatt, hiszen tudták, mi várható, ezért jobban fel kellett volna készülniük. S bár az illetékes vezetőknek kellene példát mutatniuk a felelősségteljes és következetes hozzáállásban, megszokhattuk, hogy erre hiába is várnánk. Nekünk, halandónak kell józanul gondolkodnunk és cselekednünk.
Azt mindenképpen meg kell fontolnunk, hogy az évi 210 tonna (és még több) veszélyes gyógyszerhulladék likvidálása a mi pénzünkből történik – vagyis az állami költségvetésből.
És akkor még ott van a gyógyszerek ára, amelyet megvételükkor fizettünk ki. Ezért az egyetlen kiút és az ésszerű hosszú távú lehetőség az, hogy alaposan meggondoljuk, milyen és mennyi gyógyszert vásároljunk.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
