Idén is megvolt! A virágnak örültünk, a csokit is megettük, és közben megnézhettünk, -hallgathattunk megannyi nőnapi beszélgetést a nők helyzetéről. Okos mondatokat, és számtalan sületlenséget is. Pedig jó lenne, ha higgadt érvelésből lenne több, és nem az érzelmektől túlfűtött, harcos alapállásából megfogalmazott okvetésből. Nőként átérzem a kérdés fontosságát, de van, amivel már nem tudok mit kezdeni, s ez – meggyőződésem – sokunknál árnyalja az elszántságot.
Mit lehet ahhoz hozzátenni, amikor arról folyik a vita, hogy köszönhetnek-e a férfiak a nőknek kezit csókolomot, mert az állítólag sérti a nemek közti egyenlőséget. Ez a blődli nem új keletű, történt ugyanis tavaly, hogy az egyik budapesti középiskola haladárjai tiltólistára parancsolták a köszönés ily formáját, sértőnek titulálva azt, hiszen a nagy „társadalmi igazságosságért” vívott kultúrharcukban már azt sem tudják, mitől határolódjanak el?
Leginkább a normalitástól szoktak – és így csúsznak egymásba a radikális feminista eszmék a heterofób torzulásokkal és a gerjesztett genderelmélettel. A nők helyzete ennél többet érdemel!
Tagadhatatlan tehát, hogy a téma után máig inkább a baloldal nyúl, aminek persze megvannak a történelmi okai is, a feminista mozgalmak a kezdetektől baloldali gyökerűek voltak, a marxizmusból táplálkoztak. A női önérvényesítés ma már a konzervatív térfélen is jelen van, bár korántsem olyan hangosan és amazon vehemenciával, mint azt a másik oldalon látjuk. A konzervatív megközelítés leginkább a család fókuszán keresztül látja a nők helyzetét, amely a hagyományok tisztelete mellett a sztereotípiák lebontásával próbál új tartalmat adni a kérdésnek, nem lemondva azonban az egyedülálló nőkről sem.
Ez pedig a becsontosodott tradíciók, a megrögzött sztereotípiák lebontását is feltételezi, a családról való gondoskodás terheinek az eddigieknél határozottabb megosztását. Egyszerűen fogalmazva azt is mondhatnánk, el kell érni, hogy a pelenkázás, a húsklopfolás, avagy a kuka kiürítése ne csak a nőket találja meg. Ha lassan is, de van elmozdulás, mert ma már egyre kevésbé menők azok a macsók, akik fő büszkesége, hogy egy teát sem tudnak megfőzni, a porszívónak meg az elejét nem tudják megkülönböztetni a végétől.
Ez persze már a távlati cél, egyelőre azt kellene elérni, hogy teljesen természetes legyen az otthoni munkamegosztás, mert annak messzebb mutató hatásai is vannak, a megosztott teherviselés teremti meg a nők előmenetelének, a karrierépítésnek a lehetőségét.
A másik kulcskérdés a bérezés, ami feladatot jelent a nőpolitikai küzdelmekben, pontosabban a bérszakadék, hiszen térségünkben a nők még mindig 15-20 százalékkal kevesebbet keresnek, mint a férfiak, de Nyugaton is csak valamivel jobb a helyzet, ott is jellemzően nők dolgoznak az alacsony fizetésű szakmákban. Egyet se féljünk persze, mert uniós szinten már irányelvek garmadája született ez ügyben, csak lényeges javulást hozó megoldás nem.
Ugyanott, ugyanolyan haszontalanul tetemes mennyiségű időt elfecséreltek a nőknek a felső vezetésben, a politikai hatalomban való részvétele tanulmányozására, és ki is sütötték a női kvóták rendszerét.
Mondhatnánk, ennyire futotta nekik. Mert a brüsszeli recept, hogy ne az eszünk, teljesítményünk, tehetségünk, szorgalmunk jogán kerüljünk vezetői posztra, hanem a nő jogán. Így nehéz lesz elérni ebben a hímnemű világban, hogy az egyenjogúság érték legyen, a női tudásnak meg presztízse a munkaerőpiacon, a hatalomban. Nem először írom le, nem jobbak vagyunk és okosabbak, hanem mások – empatikusabbak, intuitívak, érzékenyebben kezelünk éles helyzeteket, és a tudás mellett ez lehet a női vezető hozzáadott értéke, de oda elérni csak munka árán lehet.
Láthatóan sok balgaság akadályozza még a nőkérdés újraértelmezését, tényleges jobbítását. Rossz döntésekkel, szélsőséges megnyilvánulásokkal, álvitákkal csak messzebb kerülünk az egyenjogúságtól.
A kezit csókolom tiltása, meg az arról folyó polémia helyett, hogy az ajtónál előre kell-e engedni a nőket, inkább arról kellene gondolkodni, mivel lehet támogatni a nőügyet, hogy a család és a szakmai előmenetel összeegyeztethető legyen, a bérezésnek ne legyen neme, ugyanakkor becsülete legyen a karriernélküli női létnek is.
Megjelent a Magyar7 2023/11. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
