Néha kell egy vers, egy gondolat. Egy halvány fény, mely utat mutat, mely felvidít, vagy éppen elgondolkodtat a rohanó hétköznapok és a mindennapok hülyeségei közepette. Néha kell egy vers, melynek egy-egy sora a fejünkben marad, amit aztán utána akár napokig hurcol magával az ember. Néha kell egy vers, hogy rádöbbenjünk arra, hogy ugyan múlik az idő, de az igazi nagy kérdések nem igazán változnak, hogy vannak örökérvényű gondolatok, amelyek ugyanúgy igazak voltak tíz, húsz, ötven, száz évvel ezelőtt, mint ahogy igazak mai is. És néha kell egy vers, ami néhány sorban mindent elmond a világról.
Ma Alföldi Géza verse: Krisztus Pilátus előtt
A helytartói tanácsházbanátkot üvöltő, röhögő tömeg.A betlehemi ács lázadó fiátma ítéli el a római követ.
Bársony trónusán Pilátus székel.Ma bírói terem az oszlopos csarnok,hol zene szólt, tánc volt, dévaj mulatástegnap, mert mulatott az idegen zsarnok.
Körötte állig fegyveres katonák.Idegen hatalom gyűlölt népe.De ma boldog a gyáva, leigazolt tömeg,mert halál vár Krisztus koronás fejére.
Ki értük küzdött, a nyomorultakért,a nyomorultak ma halálra várnak.Csapzotthajú, piszkos söpredékzengi kórusban a tenger hazug vádat.
„Isten fiának vallotta magát!”Hogy megváltani jött, ma vádak vádja!S hogy az elesett szegényekért szólott,ezért keresik őrjöngve halálra.
Fehér köntösét szennyes kezek tépik.Töviskorona áldott homlokára,s ki a legtisztább ész,ma vörösen reáterül a bolondok palástja.
Pilátus ül. Krisztus ott áll szemben.Szelíd arca a végtelenbe réved.A szenny, a bosszú aljas rohamánnem ér fel hozzá a bűn s a vétek.
Tiszta és szent, de vesznie kell mégis,mert így kívánja garázda gyűlölet.Kint őrjöngve készítik százan a keresztet,kötelet, dárdát, követ.
S a tömeggel ordít, aki tegnap hitte: ki tegnap még várta, érte fázott, -mert jól mocskolnak, jól szennyeznekaz írástudók és Kajafások.
Krisztus csak áll. Ha halk szava szólal,az örök rendelés rezdül meg benne,s mint keselyűk közt a sasmadár,szárnyal az égig tisztán a lelke.
Pilátus szólal: „Én mit is csináljaka te néped vádjai ellenében!?”- „Az én atyám az égben lakik,s ez a nép itt, nem az én népem!”
„Istenkáromló” – Hördül fel a tömeg!”Fajtáját tagadja!… Halálra vele!A messzi nagy úr s önnépe ellen tör,szennyez szava, piszkol tekintete!”
Pilátus ítélt: „Kezetekbe adom!”Ezer arcon a bosszú lángja lobog.Júdás, a Kufár s az írástudó győzött.De Krisztus csak áll, s megértőn mosolyog!
Uram! Ha maga az Isten állna itt,kiben hiszel, a mennyei Atyád,kár a szóért, az sem tudná ma ittelhitetni a szavai igazát!
Itt vér kell, Krisztus, a Te véred, Uram;a halálod kell, húsod, harci lelked,mert egy kufár csaló sem feledte el,hogy a templomból egyszer korbáccsal kiverted!
S köszönöm Uram, hogy nem rimánkodtál,Krisztus voltál, jobban, mint előbb.S hogy Isten Fia vagy, most láttam igazán,mikor ott állottal Pilátus előtt!
Alföldi Géza
Forrás:radicalpuzzle.blogspot.com
Tovább a cikkre »
