Március 15-én koraeste még a magyar himnusz és a Szózat zengte be a Csemadok érsekújvári székházát, délelőtt ugyanott a Czuczor Gergely iskola tanulói tartottak nagyon szép ünnepi műsort, piros-fehér-zöldbe öltözött a Csemadok és környéke azon a napon. Hétfőn este már Igor Matovič, az OĽaNO elnöke költözik be a székház nagytermébe egy lakossági fórum erejéig, amennyiben egészségi állapota lehetővé teszi.
A lényeg az, vagy hétfőn, vagy csak a felépülése után, de egész biztos, hogy valamikor az előrehozott választások előrehozott kampánygyűlése lesz Érsekújvárban. Valami tehát elkezdődik… Jelzésértékű, hogy a járási székhelyen bárhova szervezhették volna ezt a fórumot, még akár a Matica-házba is, de ő inkább a régi választói közé jön, akiket egyszer már megvezetett.
A teremfoglalásnál Matovič munkatársa meg is jegyezte a Csemadok- szervezet elnökének, hogy az előző választások előtt egy nagyon jó hangulatú lakossági fórumon vett itt részt a kérészéletű miniszterelnök, majd későbbi pénzügyminiszter, ezért visszavágyódik ide.
Kétlem, hogy csak babonából, sokkal inkább a szavazatgyűjtési vágy vezeti őt. Ahol egyszer sikerrel járt, oda visszatér, hátha tart még a „vonzalom”…Esze ágában sincs arra gondolni, hogy az emberek, köztük a magyarok is közben kiábrándultak belőle. Nem csak mint vezérpolitikusból, sokat hangoztatott magyarbarátságából is elegük van.
Az MKP sokáig az OĽaNO egyik legközelebbi partnerének számított, a 2020-as választások előtt az is felmerült, hogy koalícióban induljanak. Ebből semmi nem lett, az MKP kitartott az etnikai politizálás mellett, ám Matovič később is jó viszonyt ápolt néhány magyar politikussal. Mára viszont inkább kritikussá vált a Szövetség az OĽaNO-val szemben. Közben mintha Gyimesi György is távolodna tőle, és közeledne Forróékhoz.
Miután sem az MKP, sem a Híd nem került be a parlamentbe, Matovič gesztusokat igyekezett gyakorolni a magyarok irányába.
Kormányának programjába bekerült egy kisebbségi hivatal megalapításának terve, valamint egy átfogó kisebbségi törvény elfogadása is. Mindkettő megmaradt az elképzelés szintjén. Szimbolikus gesztusra viszont futotta Trianon századik évfordulója kapcsán, a magyar kisebbség száz képviselőjét meghívta egy fogadásra a pozsonyi várba. A kormányfő arról beszélt a magyarok előtt, hogy a történelmi Magyarország közös öröksége mindkét nemzetet megilleti. Konkrét tettekre viszont már nem tellett az erejéből. Nem lettek magyar járási elöljáróink a választások után, az állami hivatalokban is csak elvétve találkozunk magyar tisztségviselőkkel.
A 2020-as parlamenti választásokon az exit-poll felmérések szerint a szlovákiai magyarok kábé 10 százaléka szavazott Matovič pártjára. Ebben persze közrejátszott az is, hogy Matovič nyíltan hadat üzent Fico maffiakormányának, és benne látták a legalkalmasabb kormányváltó erőt. Kormányváltónak megfelelt ugyan, de kormánymegőrzőnek már kevésbé. Előbb őt, majd az utódját és a kormányát is menesztették.
A Matovičékkal rokonszenvező 10 százaléknyi magyar választót a szavazás alkalmával befolyásolhatta a magyar pártok akkori széthúzása is.
A felvidéki magyarok megelégelték a pártegység hiányát, és inkább bíztak egy nyomuló politikusban, aki ráadásul hajlandóságot mutatott a közeledésre is felénk. Persze már akkor sem kellett volna megfeledkezni arról, hogy 2011-ben az ő szavazatának is köszönhetően nem fogadták el az állampolgársági törvény módosítását. Ez pedig a miniszterelnöksége alatt sem sokat változott, a szlovákiai magyarok máig nem kaphatják meg úgy a magyar állampolgárságot, hogy közben ne veszítsék el a szlovákot, ha nem élnek Magyarországon huzamosabban. Azóta viszont sok víz lefolyt a Dunán. Matovičból egy jöttment lett, a magyar politikai pártok pedig egyesültek a magyar Szövetségben, amely mára már nyitottá vált minden, magyarságunkért kiálló felvidéki politikai erő előtt…
Jöhet tehát Igor bátran Érsekújvárba is, udvariasan meg fogják őt hallgatni, de bízni már nem fognak benne, hinni már nem fognak neki!
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
