Amikor a kommunisták átvették a hatalmat egy ország fölött, az első dolguk, amit tettek, az volt, hogy elkobozták a magánkézben lévő összes fegyvert, hogy megtagadják a néptől annak fizikai lehetőségét, hogy ellenálljon a zsarnokságnak.
De a nép fegyvereinek ellopásánál még álnokabb dolog a nép történelmének ellopása. A hivatalos kommunista „történészek” újraírták a történelmet, hogy az hozzáigazodjék az aktuális pártvonalhoz. Számos országban a köztiszteletben álló nemzeti hősöket kitörölték a történelemkönyvekből, illetve a valódi tetteiket eltorzították a kommunista ideológia szerint, miközben a kommunista gyilkosokat és bűnözőket hivatalosan „szentté” avatják. Ünnepeket jelöltek ki a vadállatok tiszteletére, akik számtalan nemzet gyilkosai voltak.
Tudják-e Önök, hogy sok tekintetben hasonló folyamat játszódott le Amerikában is?
Minden januárban a média csaknem görcsösen őrjöngő hízelgésbe kezd az ún. „ifjabb Dr. Martin Luther King tiszteletes” iránt. Sőt King tiszteletére országos ünnepet rendeltek el. Ilyen tiszteletben nem részesül más amerikai, Washington, Jefferson, Lincoln. (Washingtonnak és Lincolnnak nincsenek más ünnepeik – az általános értelmű „Elnök Napja” az osztályrészük.) Egy liberális bíró titkosította a Kinggel kapcsolatos FBI-aktákat 2027-ig. Mit rejtenek az akták? Vessünk egy pillantást napjaink eme plasztik-istenére! Az 1929-ben született King az abban az időben egyszerűen „Daddy King”-ként ismert fekete bőrű prédikátornak volt a fia. „Daddy King” a fiának a Michael nevet adta. 1935-ben „Daddy King”-nek az a sugallata támadt, hogy Martin Lutherről, a protestáns reformátorról nevezze el magát. Kijelentette a kongregációjának, hogy ezentúl „Martin Luther King” néven hivatkozzanak rá, a fiára mint „ifjabb Martin Luther King-re”. Egyikük névváltozását sem törvényesítette sohasem bíróság. „Daddy King” fiának igazi neve a mai napig Michael King.
Michael Hoffman „Holiday for a Cheater” (Egy szélhámos ünnepe) című könyvében ezt olvassuk:
Az első nyilvános beszédet, amit King 1947-ben, az Ebenezer Baptista Egyházban tartott, egy Harry Emerson Fosdick nevű protestáns lelkész „Az élet az, amivé ti teszitek” című homíliájából plagizálta, akkori legjobb barátjának, Larry H. Williams tiszteletesnek a tanúsága szerint.
Az első könyvet, amelyet King írt „Stride Toward Freedom” címmel, számos forrásból plagizálta, amelyek közül egyet sem nevezett meg – egy dokumentáció szerint, amelyet nemrég gyűjtöttek össze Kinggel rokonszenvező tudósok: Keith D. Miller, ifj. Ira G. Zepp és David J. Garrow.
Nem kisebb tekintélyű forrás, mint a négy rangos kiadó által közzétett „Ifjabb Martin Luther King iratai” (a „Martin Luther King Központ az Erőszakmentes Társadalmi Változásért” elnevezésű bejegyzett társaság hivatalos kiadványa; a társaság vezetőinek a sorában helyet foglalt King özvegye, Coretta is), azt állította Kingnek a Bostoni Egyetemen és a Crozeri Teológiai Szemináriumban készült írásairól: „A hivatalos tudomány mércéivel megítélve [az ő írásait] tragikusan beárnyékolja a plagizálás számos esete… Írásaiban a plagizált részletek különösen nyilvánvalóak a módszeres teológiával kapcsolatos egyetemi írásainak nagyobb részében.”
Kingnek a Croseri Teológiai Szemináriumban írt, „Az ész és a tapasztalat helye Isten megtalálásában” című eszszéje Edgar S. Brightman teológusnak, az „Isten megtalálása” szerzőjének munkájából plagizált részletekből áll.
Kingnek egy másik műve, a „Kortárs kontinentális teológia”, amelyet röviddel a Bostoni Egyetemre kerülése után írt, nagyrészt Walter Marshall Horton könyvéből lett ellopva.
King doktori disszertációjában, „Az Istenről alkotott fogalmak összehasonlítása Paul Tillich és Harry Nelson Wieman gondolkodásában” c. írásában, amelyért megszerezte a teológiai Phd-t, több, mint 50 teljes mondatot plagizált Dr. Jack Boozer „Az ész helye Paul Tillich istenfogalmában” című Phd-disszertációjából.
Az „Ifjabb Martin Luther King iratai” szerint King disszertációjában „a Tillich-hel foglalkozó részben lévő mondatoknak mindössze 49%-a tartalmaz öthat olyan szót, ami King sajátja…”!
A „The Journal of American History” 1991. júniusi számában (87. o.) David J. Garrow baloldali akadémikus, aki Kinggel rokonszenvezik, azt állítja, hogy King felesége, Coretta Scott King, aki titkárnője is volt, bűntárs volt férje ismételt szélhámosságaiban. („King plagizálása: utánzás, bizonytalanság és átalakítás.” The Journal of American History, 1991. június, 87. o.) Elolvasva Garrow cikkét, azt az elkerülhetetlen következtetést kell levonnunk, hogy King azért szélhámoskodott, mert olyan politikai szerepet választott magának, amelyben a Phd hasznos lehet, s mivel hiányzott a kellő értelmi képessége annak tisztességes megszerzésére, minden szükséges eszközt felhasznált a cím elérésére. Ezután feltehető a kérdés, hogy a Croseri Teológiai Szemináriumban és a Bostoni Egyetemen miért ajándékozták meg akadémiai fokozatokkal és Phd címmel? Garrow azt állítja a 89. oldalon: „King akadémiai alkotásai, különösen a Bostoni Egyetemen, majdnem kivétel nélkül alig többek, mint összegező leírások… és más írások összehasonlításai. Mindazonáltal az írásai majdnem mindig elnyerték a kívánatos minősítéseket, és ez erősen azt mutatja, hogy King professzorai nem vártak el többet…” Az „Ifjabb Martin Luther King iratai” kiadói azt állítják, hogy „… az, hogy King tanárai nem vették észre a szövegszerű plagizálásának a mintáját, némiképpen meglepő…”
De Michael Hoffman kutató szerint „… a professzorok törvénysértése valójában egyáltalán nem meglepő. King politikailag korrekt volt, fekete volt, és ambíciói voltak. A baloldali [professzorok] boldogok [voltak], hogy doktorátust adományozhatnak ilyen jelöltnek; nem számított, mennyi csalás árán. Azt sem lehet csodálni, hogy 40 évbe került, hogy nyilvánossá válhatott King szinte folyamatos intellektuális szélhámosságának megannyi dokumentuma s a velük kapcsolatos igazság.”
Feltételezhető, hogy a professzorok, akik a valóságban osztották King látomását egy fajilag kevert, marxista Amerikáról, évtizedeken át szándékosan leplezték King szélhámosságát. Ugyanakkor a leleplezés tovább folytatódik. A New York Times 1991. október 11-i számából (15. o.) megtudjuk, hogy abban az évben október 10-én a Bostoni Egyetem kutatóinak bizottsága elismerte:
„kétség nem fér hozzá, hogy Dr. King plagizálta a disszertációját”. Mindazonáltal, e megállapítás ellenére, a bizottság azt mondta: ’Nem kell gondolnunk Dr. King doktori fokozatának visszavonására.’ A bizottság szerint egy ilyen akció „célszerűtlen lenne”. Valóban célszerűtlen lenne! Az igazságosság viszont azt követeli, hogy az egyetemi hallgatóként elkövetett szándékos csalásának fényében a „tiszteletes” és „doktor” címeket válasszák le King nevéről.
Nos, ő nem a legitim tiszteletes, nem jóhiszemű Phd, és az ő neve valójában nem „ifjabb Martin Luther King”.
Mi maradt? Egy csupán szexuálisan degenerált, Amerikát gyűlölő kommunista, aki önnön népének érdekeit is elárulja. Egy bűnöző.
1957-ben a Munka Napján Martin Luther King és négy másik társa egy speciális összejövetelt szervezett egy furcsa intézményben, amelynek a neve: „Highlander Folk School volt Monteagle-ben (Tennessee). A Highlander Folk School kommunista intézmény volt; alapítói: Myles Horton (Tennessee Kommunista Pártjának szervezője) és Don West (Észak-Karolina Kommunista Pártjának szervezője). Ezen összejövetel vezetői: King, a fent említett Horton és West, valamint Abner Berry és James Dumbrowski voltak, valamennyien nyílt és ismert tagjai az USA Kommunista Pártjának. Az összejövetel témája egy terv volt: a déli államok tüntetésekre buzdítása.
1955-től 1960-ig Martin Luther King társa, tanácsadója és személyi titkára egy bizonyos Bayard Rustin volt. Rustin 1936-ban a New York City College-ben csatlakozott az Ifjú Kommunisták Ligájához. A katonai szolgálat alól csalárd módon kibújt. Ezért 1944-ben 2 évi börtönre ítélték. 1953. január 23-án a Los Angeles Time beszámolt arról, hogy szeméremsértéssel párosuló csavargás és homoszexuális perverzitás miatt 60 napi börtönnel büntették. 1957. februárjában részt vett az USA Kommunista Pártjának XVI. Kongresszusán. Egy hónappal később ő és King megalapították a Déli Keresztény Vezetők Konferenciáját (Southern Christian Leadership Conference), vagy röviden a SCLC-t. A SCLC elnöke ifjabb Dr. Martin Luther King, és a helyettes-elnöke Fred Shuttlesworth tiszteletes volt, a Déli Nevelési Konferencia Alapítvány néven ismert kommunista szervezet elnöke. E szervezet helyi igazgatója, Mr. Carl Braden egyidejűleg a Fair Play for Cuba Committee országos szponzora is volt.
Nem sokkal azután, hogy visszatért 1958-ban egy moszkvai útjáról, Rustin megszervezte King híres washingtoni menetelését. „A Worker nyíltan kijelentette, hogy a menetelés kommunista terv.” Noha 1961-ben megszűnt King titkára lenni, King Rustint nevezte ki egy sokkal nagyobb washingtoni menet másodparancsnokának, amely 1963. augusztus 28-án ment végbe.
Bayard Rustin helyére King titkáraként és tanácsadójaként Jack O’Dell került, aki Hunter Pitts O’Dell néven is ismeretes. A hivatalos dokumentumok szerint 1962-ben O’Dell az USA Kommunista Pártja Országos Bizottságának tagja volt. 1956-ban lett a Kommunista
Párt tagja. A Globe-Democrat 1962. október 26-i száma szerint O’Dell az egész Délkelet SCLC-tevékenységeinek is ügyvezető igazgatója lett. Ebben az időben még bizonyos hazafiak is voltak a sajtótársaságok tagjai között, és így a szóbeszéd O’Dell párttagságáról ismertté vált.
Mit csinált King? Nem sokkal a negatív hírekről szóló jelentések után nagy ünnepléssel fogadta O’Dell-t. Azután szép csendben kinevezte újra az SCLC New York-i hivatalának igazgatójává, ahogy ezt megerősítette a Richmond Newsletter 1963. szeptember 27-i száma. 1963 folyamán egy Robert Williams nevű néger Monroe-ból (Dél-Karolina) látogatást tett Pekingben. Pontosan 20 nappal King 1963-as washingtoni menetelése előtt Williams sikeresen rávette Mao Ce-tungot, hogy emelje fel a szavát King mozgalma mellett. Ez idő tájt Mr. Williams kubai rezidenciáján maradt, ahonnan háromszor egy héten, rendszeresen rádiószózatot intézett Dél-USA-ba a nagy teljesítményű havannai AM-adón, amelynek a neve „Radio Free Dixie” volt. Ezekben a rádiószózatokban Williams a feketék részéről erőszakos támadásokat sürgetett a fehér amerikaiak ellen. Ebben az időszakban Williams írt egy könyvet „Négerek ágyúkkal” címmel. Ki írta az előszót ehhez a könyvhöz? Nem más, mint ifjabb Martin Luther King. Azt is érdemes megjegyezni, hogy ennek a könyvnek a szerzői és kiadói egytől egyig a hírhedt Fair Play for Cuba Committee támogatói voltak.
King életrajzírója, a vele rokonszenvező David J. Garrow szerint „King magánemberként marxistának jellemezte önmagát”. Garrow az 1981-ben megjelent, „Az FBI és az ifjabb Martin Luther King” című könyvében idézi az SCLC vezetőségi ülésein felszólaló Kinget:
„… egy új korszakba léptünk, amelynek a forradalom korszakának kell lennie… Az amerikai élet egész struktúrájának meg kell változnia… Az osztályharcban veszünk részt.” A zsidó kommunista Stanley Levison a legjobban úgy jellemezhető, mint King színfalak mögötti „edzője”. Levison, aki éveken át az USA Kommunista Pártjának küldött szovjet pénzek titkos tölcsére volt, King mentorának és sikeresebb vállalkozásai mögött valójában az agynak a szerepét is betöltötte. Levison az, aki kiadta King „Stride Toward Freedom” című könyvét. Levison volt az, aki gondoskodott a könyv terjesztéséről. Sőt, Levison volt az is, aki előkészítette King jövedelmi adójának visszatérítését! Levison volt az, aki valójában irányította az SCLC tőkeemelését és agitációs tevékenységeit. Levison írta meg King számos beszédét. King Levisont egyik „legközelebbi barátjának” nevezte.
FBI: King szexet vásárolt SCLC-pénzből Az FBI sok éven át tudatában volt Stanley Levison kommunista tevékenységének. King a Levisonnal való szoros kapcsolata miatt keltette fel kezdetben a személye iránt az FBI érdeklődését.
Nehogy kísértést érezzenek elhinni az irányított média hazugságát azzal kapcsolatban, hogy az FBI-ban lévő „rasszisták” mindent elkövettek King „elintézésére”, tudniuk kell, hogy a Kinggel kapcsolatos FBIvizsgálat leginkább felelős embere az FBI igazgatóhelyettese, William C. Sullivan volt, aki liberálisnak jellemzi magát, és azt mondja, hogy kezdetben „száz százalékig King mellett voltam…, mert hatékonynak és a feketék polgárjogi harcaiban a vezérnek láttam őt”. Az a vizsgálat, amelyet Kinggel kapcsolatban végeztek nemcsak megerősítette, hogy King kommunista meggyőződésével és kapcsolataival összefüggő gyanúik alaposak voltak, de azt is feltárta, hogy ő egy undorító képmutató, erkölcstelen degenerált és értéktelen sarlatán.
Sullivan igazgatóhelyettes szerint, akinek közvetlen hozzáférése volt King vizsgálati aktáihoz (amikhez nem engedtek hozzáférést az amerikai nép számára), King elsikkasztott, illetve nem rendeltetésszerűen használt fel jelentős mennyiséget abból a pénzből, amelyet a „polgárjogi” mozgalom támogatására adtak. King az SCLC-tőkét italra, valamint fekete és fehér prostituáltak pénzelésére fordította, akiket felvitt a szállodai szobáiba. Gyakran kettőt egyszerre, az ittas szex-partikra, amelyek néha több napig tartottak. Az ilyen fajta tevékenységek voltak az irányadók King beszédei és útjai szervezése szempontjából.
Ténylegesen a Memphis-ben lévő Országos Polgárjogi Múzeum nevű intézmény, amelyet azzal bíztak meg, hogy egy kiállítás keretében bemutassa a Lorraine Motel két hálószobáját, ahol King a lelövése előtti utolsó éjszakát töltötte, nem volt hajlandó semmiképpen sem megnevezni a szobák vendégeit. Ez „a kiállítást tervező Gerard Eisterhold szerint közel lenne a káromkodáshoz”.
Az ok? Ifjabb Martin Luther King itt töltötte utolsó éjszakáját a Földön két nővel a motelben, ütlegelve és megbecstelenítve egy harmadikat. Sullivan azt is állítja, hogy King visszaélt számos férjes asszony érzelmeivel is. Sullivan szerint, aki 30 évig volt az FBI-nál, és mindent látott az élet árnyoldalából, King egyike volt annak a hét legdegeneráltabb embernek, akikkel a munkája során találkozott. Tudomásul véve, hogy majdnem mindig erőszak kísérte King állítólag „erőszakmentes” meneteléseit, Sullivan vizsgálata a gondosan megrajzolt nyilvános képtől nagyon különböző Kinget tárt fel. King számos különböző fekete csoport tagjait az SCLC-je tagjaiként üdvözölte, akik közül sokan az erőszak pártolói és művelői voltak. King egyedüli intelme a témával kapcsolatban az volt, hogy nekik a „taktikai erőszakmentességet” kell magukévá tenniük. Sullivan elmond egy olyan esetet is, amelyben King egy pénzügyi konferencián a Kommunista Párt küldötteivel találkozott, nem tudván, hogy a résztvevők egyike olyan ügynök volt, aki ténylegesen az FBI-nak dolgozott.
J. Edgar Hoover személyesen úgy intézte, hogy King kommunista kapcsolatairól a dokumentált információt adják át az Elnöknek és a Kongresszusnak. És az FBI aktákból kényszerítő erejű információt át is adták a nagyobb újságoknak és hírügynökségeknek is. De tájékoztatva van-e az amerikai nép King igazi természetéről? Nem, mert még az 1960-as években is az irányított média és a megvásárolt politikusok kötelesek voltak abban az irányban eltökélten tevékenykedni, hogy a maguk fajkeveredési programját ráerőltessék Amerikára. King az ő emberük volt, és semmi sem téríthette el őket vagy Kinget az útjukról. Kevés kivételtől eltekintve, ezeket a tényeket távol tartották az amerikai néptől. A King melletti propagandagépezet tovább gördül, sőt még azt is jelentették, hogy komolyan azt javasolták: King némely írását tegyék hozzá a Bibliához, mint egy új könyvet.
Hölgyeim és Uraim! Ennek az írásnak sokkal nagyobb a célja, mint bebizonyítani Önöknek ennek a King nevű embernek az erkölcstelenségét és a felforgató tevékenységét. Azt szeretném, ha elkezdenének gondolkodni magukban. Mik azok az erők és indítékok, amelyek a mögött állnak, hogy az irányított média cselekvőn támogassa Kinget? Mit mond el Önöknek a politikusainkról, amikor – kevés kivételtől eltekintve – arról tesznek tanúságot: minden igyekezetükkel azon vannak, hogy az amerikai nép nemzeti hősként tisztelje Kinget? Mit mond el Önöknek a társadalmunkról, hogy ennek a züllött embernek és kommunista funkcionáriusnak minden nyilvános bírálatát oknak tekintik valakinek az elbocsátására? Mit mond el Önöknek az irányított médiáról, amikor azt látják, hogy sikeresen elhallgatta és kihagyta a Kingről alkotott képből az igazságot, nehogy Kingben csak egy kolosszális hazudozót lehessen látni? Amerikai honfitársaim, Önöknek arra van szükségük, hogy gondolkodjanak. Iszonyúan szükséges, hogy felébredjenek.
(Ford.: Tudós-Takács János)
Forrás:harcunk.info
Tovább a cikkre »
