Hetek óta lázban tartja az országot a rendőrségnél kialakult belharc, ami a Nemzeti Bűnüldözési Ügynökség, azaz a NAKA elit(nek) mondott nyomozóinak letartóztatásában csúcsosodott ki. Mára csillapodtak a kedélyek, higgadt fejjel gondolhatjuk át, mégis mi a fene folyik Szlovákiában.
Már-már átláthatatlan, éppen mikor és ki ellen emelnek vádat, kit helyeznek vizsgálati fogságba, vagy kit engednek éppen ki a börtönből. Naponta áramlanak felénk az információk, nem győzzük kapkodni a fejünket, megint ki szeretne együttműködni a rendőrökkel és mit árul el majd társairól. Az világos, hogy a rendelkezésünkre álló információk alapján egyértelműen kijelenthető, hosszú időn keresztül kiválasztottak egy csoportja gyakorlatilag bármit megtehetett és elintézhetett saját, gondosan felépített (és anyagilag agyondotált) hálózata által.
Nem szabad azonban elfelejteni, hiába sikerült a kormányváltás, ha az új vezetőség mentalitása is megegyezik az előző garnitúráéval.
Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy Igor Matovič, illetve Eduard Heger kormánya által kinevezettek is vannak a gyanúsítottak között. Természetesen előfordulhat hiba a gépezetben, egy-egy porszem óhatatlanul bekerül a fogaskerekek közé, sőt, egyéni döntések is járhatnak végzetes, rendszerszintű következményekkel.
Ami igazán fontos, hogy a különböző korrupciós ügyekre és vádakra miként reagál a regnáló kormány, hiszen ez határozza meg valójában annak karakterét.
Az átlagpolgár nem lát bele a nyomozati anyagokba, ahogyan – elvileg – vezető politikusaink sem. Hogy ez a gyakorlatban is így van-e, azt persze nem tudhatjuk. Kijelentéseik alapján sokszor úgy tűnik, többet tudnak mint mi, és az aktuális kormány korrupcióellenes nimbusza miatt hajlamosak is vagyunk azonnal a pártjukra állni. A korrupcióellenes harc eddigi kétségtelenül jelentős eredményei alapján naivan azt gondolhatnánk, a kormányoldalról érkező minden állítás és következtetés megalapozott, bizonyítékokon alapul, ebből kifolyólag helyes.
Csakhogy nincs rá semmi garancia, hogy ez valóban így is van!
Rettenetesen kontraproduktív, hogy kiszivárgott hírek, de akár konkrét vádemelések alapján a kormánykoalíció politikusai szinte már elítéltként kezelik az egyes gyanúsítottakat, amennyiben azok az előző „rendszerből“ érkeztek, míg sajátjaik esetében automatikus felmentés jár a gyanúba keveredett embereknek.
Ez attól függetlenül is igaz, hogy az aktuális kabinet talán ha akarna sem tudna olyan mélyre süllyedni a korrupció bűzös mocsarába, ahogy tették azt Fico kormányai.
Ennek ellenére visszatetsző, hogy a kormánypártok hol azonnali lemondást követelnek, hol meg tárt karokkal várják vissza hivatalos eljárás keretében meggyanúsított társaikat. Veszélyes precedenst teremtenek politikusaink, ha a saját embereik feddhetetlenségét vehemensen védik, míg az előző garnitúra képviselőit gondolkodás nélkül bűnösnek kiáltják ki, ahelyett, hogy csendben megvárnák a nyomozás lezárultát. A független bíróság dolga eldönteni, ki bűnös és ki nem az, nem ártana, ha az ország vezetői is ehhez tartanák magukat, habár, és itt már csak ismételni tudjuk magunkat, amíg Boris Kollár a kormánykoalíció második legerősebb embere, addig érdemi változás nem várható.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
