Magyarországon is volt ilyen, 1968-1982 között.
1949-1968 között az árfolyam egységes volt, 1 USA-dollár valahol 12 Ft körül volt – egész pontosan: 11,74 Ft -, ez a rubel árfolyamán keresztül volt kiszámolva, valamilyen absztrakt számítás alapján, a valósághoz köze se volt. A dolognak sok jelentősége persze nem volt, hiszen eleve nem lehetett valutát vásárolni.
A valóságban a dollár értéke ennek a 3-4-szerese volt. Azaz aki behozott valamilyen nyugati árut, mely nem volt kapható boltokban, az simán el tudta azt adni 40-50 Ft közti árfolyamon számítva.
A könnyítés 1960-ban jelent: innentől aki dollárt beváltott készpénzre, azaz elsősorban külföldi turisták, már kapott „beváltási prémiumot”, mégpedig 100 %-ot, azaz 1 USD készpénzért a beváltóhelyek 23,48 Ft-ot adtak. De ez csakis a készpénzre vonatkozott, a cégek esetében továbbra is a normál árfolyamon ment az elszámolás. S természetesen a cégeknek nem lehetett valutájuk eleve, ilyenje csak egyes kiemelt személyeknek lehetett, lásd kiküldöttek, külkeresek, stb. – az ilyen valutát meg senki se akarta volna beváltani, hanem vele inkább vásárolt a Konsumex- és az Intertourist valutás boltokban.
1969-ben a reformok kapcsán a magyar állam drasztikusan emelte az árfolyamot, immár 30 Ft lett 1 USD. A beváltási prémium maradt, ezt már „turista árfolyamnak” nevezték, szemben a másik „kereskedelmi árfolyammal”.
1971-től megszűnt a rendeleti árfolyam, innentől az MNB döntött saját hatáskörben, de a szintje hasonló maradt.
Az IMF-csatlakozással szűnt meg a kettős árfolyam. Természetesen a forint továbbra is volt szabadon váltható, így a feketeárfolyam maradt. Mivel a hivatalos árfolyam egyre közelebb került a feketepiacihoz, ez utóbbi jelentősége folyamatosan csökkent, bár részben megmaradt egészen 1995-ig.
1995-ben lett a forint részben konvertibilis, de ez az emberek 99,9 %-a számára teljes konvertibilitást jelentett a gyakorlatban. (Hivatalosan teljes konvertibilitás csak 2001 óta van. 1995-2001 között még létezett bejelentési kötelezettség bizonyos összeghatár felett.)
Tulajdonképpen mi a valódi oka a kettős árfolyamnak? Alapvetően az, hogy egy ország védeni akarja pénzrendszerét, azt nem akarja kitenni külső nyomásnak. A kommunista rendszerben ez könnyen is ment, hiszen a gazdasági tevékenység szinte egésze állami kézben volt. Mindennek az ára persze az volt, hogy kialakult a hiánycikkek fekete piaca, melyeknél nem érvényesült a hivatalos árfolyam logikája. Ha pedig az állam érvényesítette a hivatalos nyomott árfolyamot importcikkek esetében is, ott pedig kénytelen volt bevezetni exporttilalmat.
Ezért Kádár alatt a magyar vám jobban nézte, hogy az emberek mit visznek ki az országból, mint hogy mit hoznak be. Hosszú tiltólista volt arról, mit nem szabad kivinni. Pl. kávét. Ugyanis a kávé import, s azt a rendszer nyomott árfolyamon árulta, ezért valahogy meg kellett akadályozni, hogy bárki is megvegye azt, feketepiaci árfolyamon számítva olcsón, majd kivigye.
Ha egy országban kapitalizmus van, akkor a kettős árfolyam fenntartása biztos út a gazdasági csődhöz. Mexikóban ez történt a XX. sz. 70-es, 80-as éveiben. Én pont a válság alatt jártam Mexikóban, ez 1982 decembere volt. Az állami árfolyam 12 mexikói peso volt 1 USD-re, de a fekete árfolyam 150 peso volt. Az eredmény: Mexikó hihetetlen olcsó ország lett mindenki számára, akinél dollár volt. Az átlagember egyre rosszabb helyzetbe került: az államilag rögzített áraknak persze örült, de minden szabad termék meg egyre inkább igazodott a feketepiaci árakhoz. A gazdag réteg viszont egyre gazdagabb lett: elegendő volt oda-vissza váltani a pénzt, s ezzel mesés hasznot lehetett realizálni.
A vége az lett, hogy egyszerűen elfogyott a Mexikói Nemzet Bank pénze! Immár nem tudott váltani hivatalos árfolyamon az ezt igénylőknek. Az ország vezetése ekkor megadta magát: egyik napról a másikra bevezették a feketepiaci árfolyamot. Ez persze lavinát indított el, így a 80-as évek végére már 2 ezer peso fölé ment 1 dollár.
Csak az ezredforduló környékére sikerült stabilizálni a helyzetet. Jelenleg az árfolyam 1 USD = 18 új peso (= 18 ezer régi peso, 1993-ben le lett vágva 3 nulla).
Argentínában valami hasonló zajlik most, bár ott ezzel párhuzamosan bevezettek átváltási korlátozásokat is (havonta maximum 200 USD vásárolható személyenként jelenleg), így nem lehet bedönteni a helyi pénznemet szimpla pénzügyi műveletekkel. Viszont az eredmény: ha valaki dollárban fizet boltban, nem a hivatalos árfolyamon számolnak neki, hanem felette. Jelenleg 1 USD = 350 peso, de ha valaki dollárral fizet, 900 peso körül számolnak neki.
Kubában a helyzet egészen szürreális. Tulajdonképpen 4 árfolyam van. A normál váltásnál 1 USD egyenlő 24 kubai pesóval, de ezt a gyakorlatban csak hivatalos számításoknál, konverziós utalásnál és külföldi bankkártyákkal fizetéskor használják. Szóval az idegen turista, aki nem ismeri a helyzetet, s kártyával fizet ott ahol fizethetne készpénzben is, az ezt fizeti, s nagyon rosszul jár.
Ahogy ez az árfolyam van szintén, ha valaki kubai bankautomatából vesz ki pénzt. Ezért is az alapvető ajánlás: aki Kubába megy turistának, az vigyen készpénzt.
Maga a kubai állam – azaz nem a feketapiac! – 100-120 peso között fizet a dollárért, bankjegy váltása esetében.
A kubai magánszektorban – korlátozott, de már van – jellemzően 150 pesót számolnak 1 dollárért. Persze csak készpénzes fizetés esetében. Eleve nem jellemző, hogy nagyobb állami létesítményeken kívül elfogadnának bárhol kártyát.
Aki viszont a feketepiacon akarna eladni dollárt, ott már 220-250 pesót kap érte. Ennek oka: ezt kubaiak veszik meg, akik a kubai valutásbolt-hálózatban akarnak vásárolni.
Sajátos egyébként, de Kuba az egyetlen latin-amerikai ország, ahol az USA-dollárnál népszerűbb az euró. Euróval ugyanis egyszerűbb egy kubai számára valutaszámlát nyitni, amivel aztán hozzáfér a valutásbolt-hálózathoz.
Aki külföldi turistaként megy Kubába, annak ez a követendő:
- bankkártyával csakis a kubai valutásbolt-hálózatban fizessen,
- ahol elfogadnak valutát készpénzben, magánlétesítményekben, ott fizessen dollárban, euróban,
- egyébként meg váltson hivatalos váltóhelyen kubai pesót – ott nincs átverés-kockázat -, s ezzel fizessen mindenhol máshol.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
