Kétszázhuszonöt éve, 1793. január 21-én végezte ki a csőcselék XVI. Lajos francia királyt. A trónjától 1792-ben megfosztott „Capet Lajost” hazaárulás vádjával állították a Nemzeti Konvent elé, amely egyhangúlag bűnösnek találta, de csak egy szavazattöbbséggel döntött azonnali lefejezése mellett.
Franciaország a 18. század végére súlyos gazdasági-társadalmi válságba került. Az ancien régime, az abszolút monarchia válságát mélyítette a felvilágosodás romboló eszméinek terjedése.
Az 1774-ben trónra lépett XVI. Lajos jó szándékú és becsületes ember volt, de képtelennek bizonyult a monarchia megreformálására. A közelgő összeomlás megakadályozása érdekében 1789 májusában, 175 év után kénytelen volt újra összehívni a rendi gyűlést. Az erélytelen és kompromisszumokra képtelen Lajos bizalmasai befolyására nem engedélyezte a három rend közös ülését – amely a harmadik rend, a polgárság többségét eredményezte volna –, sőt bezáratta a harmadik rend üléstermét. Ám azok június 20-án alkotmányozó nemzetgyűléssé nyilvánították magukat, ezért a királynak meg kellett hátrálnia.
Lajos katonai erővel akart rendet teremteni, mire a fellázadt párizsiak 1789. július 14-én elfoglalták a Bastille erődbörtönt. A király ezen a napon csak ennyit írt naplójába: rien, azaz semmi említésre méltó.
Hamarosan vidéken is a harmadik rend kaparintotta a kezébe a hatalmat, s 1789. augusztus 26-án a nemzetgyűlés elfogadta az Emberi és polgári jogok nyilatkozatát, amely azt állította, hogy "minden ember szabad és a jogokban egyenlő", megszüntetve a rendi társadalmat. A nemzetgyűlés munkáját akadályozó Lajost 1789. október 5-én a párizsi nők menete Versailles-ból a párizsi Tuileriák palotájába hurcolta.
Az események menetét kétségbeesetten figyelő király 1791 júniusában álruhában megpróbált külföldre menekülni, de a határ közelében felismerték és elfogták. A kudarcba fulladt szökési kísérlet a radikálisok helyzetét erősítette, az alkotmányos monarchia hívei pedig végképp elvesztették az uralkodóba vetett bizalmukat. Szeptemberben a nemzetgyűlés a király hatalmát korlátozó új alkotmányt fogadott el, amelyet Lajos aláírt, de sűrűn élt egyetlen megmaradt jogával, a vétóval.
Lajos támogatta a nemzetgyűlést, amikor az 1792 áprilisában hadat üzent az ancien régime restaurációját követelő Ausztriának és Poroszországnak, mert azt remélte, hogy a katonai vereség után helyreáll hatalma. A porosz–osztrák csapatok kezdetben sikeresen nyomultak előre, 1792 júliusában már Párizs lerombolásával fenyegetőztek, ha a királyi családnak bántódása esik. A manifesztum a kívánttal ellentétes hatást érte el: augusztus 10-én a felbőszült csőcselék megrohamozta a királyi palotát, Lajost hivatalosan is letartóztatták, és a Temple börtönbe zárták.
Hazaárulással is megvádolták XVI. Lajost
A forradalom új szakasza kezdődött: a nemzetgyűlés helyébe lépő Konvent a Valmynál aratott győzelem után egy nappal, szeptember 21-én eltörölte az alkotmányos monarchiát, és kikiáltotta a köztársaságot. A trónjától megfosztott „Capet Lajos polgártárs” ellen vizsgálat indult, a közhangulat novemberben fordult végképp ellene, amikor előkerült titkos levelezése. A Konvent három politikai ereje – a radikális hegypártiak, a mérsékelt és ekkor többségben lévő girondisták és a politikailag semleges „mocsár” – között abban nem volt vita, hogy a volt királyt a "néphatalmat megtestesítő testületnek" felelősségre kell vonnia. A "büntetőeljárás" 1792. december 11-én indult meg, a vádirat 33 pontban sorolta fel a hazaárulással vádolt Lajos bűneit.
Abban már megoszlottak a vélemények, hogy milyen ítélet hozható. Sokan a király életének megkímélését támogatták, sérthetetlenségére hivatkozva, a radikálisok – élükön Robespierre-rel – a halálbüntetés mellett érveltek, mondván: Lajos személye fenyegetést jelent a "szabadságra és a békére", a képviselőknek nem bíróként, hanem felelős államférfiként kell határozniuk. A halálos ítéletet biztosra vevő Lajos december 26-án terjesztette elő védekezését, s a Konvent 1793. január 19-én ült össze a döntés meghozatalára. Először arra szavaztak, hogy a vádlott bűnös-e, aztán arról, hogy ha bűnös, mi legyen sorsa.
Senki nem szavazott a bűnösség ellen
A bűnösségre a 721 képviselő közül 623-an voksoltak igennel, ellenszavazatot nem adtak le. A halálbüntetés ellen 288-an voltak, 72-en mellette, de az ítélet végrehajtásának elhalasztásával vagy felfüggesztésével, az azonnali kivégzés mellett 361-en szavaztak, azaz eggyel többen, mint az ellenzők és a halasztók. Érdekesség, hogy utóbbiak között volt XVI. Lajos unokatestvére, a későbbi I. Lajos Fülöp király apja, az Égalité Fülöpként emlegetett orléans-i herceg is, akit fél évvel később nyerte el méltó jutalmát: a jakobinusok küldtek a guillotine alá.
Egy nappal később a konvent immár jelentős többséggel elutasította a kegyelmi kérvényt.
Az ítéletet 1793. január 21-én hajtották végre. XVI. Lajos aznap hajnalban kelt, szentmisén vett részt és meggyónt, majd kilenc órakor kordén vitték a börtönből a zsúfolt Révolution – mai nevén Concorde – téren felállított nyaktilóhoz. A vérpadra méltósággal lépett fel, utolsó szavaival ártatlannak mondta magát, és Isten kegyelmét kérte hóhéraira, beszédét dobpergéssel szakították félbe.
Fejét negyed tizenegykor hajtotta a bárd alá. Holttestét egy közeli temetőben hantolták el, a forradalom után a francia királyok temetkezési helyén, a Saint-Denis-székesegyházban helyezték örök nyugalomra. A jakobinusok hatalomra kerülésével a terror fokozódott az országban.
Mária Terézia leánya, Mária Antónia királyné még néhány hónapig élt férje halála után a Temple börtönében. Férje kivégzése után néhány héttel kisfiát, Lajos Károly herceget elválasztották tőle, a fiú később meghalt a börtönben. A királynét október 14-én a jakobinus csürhe követelésére bíróság elé állították, s halálra ítélték. Két nappal később a párizsi Place de la Revolutionon (a mai Concorde téren) fejét vették. A király húgát, Erzsébet hercegnőt 1794. május 10-én küldték a guillotine alá. A királyi pár gyermekei közül csak az elsőszülött leányuk, Mária Terézia Sarolta hercegnő maradt életben, őt 1795-ben a bécsi udvar kiváltotta a börtönből.
(Híradó nyomán)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
