Látszólag kényes, de lényegében mégis egyszerű problémával fordult a Magyar7 szerkesztőségéhez olvasónk, Márkus László. Levelének lényege, hogy gyermekük óvodai beíratása előtt szembesültek azzal, hogy falujuk magyar óvodájában dominánsabb a szlovák nyelv, mint a magyar.
Az idő szép, süt a nap, amikor egy májusi hétvégén felkeresem csallóköztárnoki házukban a levélírót és családját. Márkus László elmondja, hogy amikor lányuk óvodai beíratása előtt felkeresték a település egyetlen óvodáját, meglepődve tapasztalták, hogy már a kapunál két kislány szlovákul üdvözölte őket, s az iskolaudvaron lévő négy fiú is szlovákul beszélgetett. Az óvoda vezetőitől megtudták, hogy a szlovák óvodások száma meghaladja a magyarokét. Ez a tény elriasztotta őket attól, hogy az otthonuktól csak pár percnyi sétára lévő intézményt válasszák, s inkább vállalják, hogy a közeli város, Somorja egyik óvodájába járatják majd a kislányukat. Hozzáteszi, a magyar óvodai beíratások növekvő számáról szóló híreket viszont mostantól fenntartásokkal tudja csak kezelni.
A polgármesterrel
Az óvoda működtetője a helyi önkormányzat, így először is Horváth Attilánál, Csallóköztárnok polgármesterénél érdeklődöm, mi ennek a helyzetnek az oka? A polgármester ismeri a helyzetet, amelyet egyértelműen Tárnok lakossági összetételének megváltozásával magyaráz. A statisztikák szerint a községben húsz éve még 17% volt a szlovák nemzetiségű, mára ez az arány eléri a 40%-ot is. Hozzáteszi, egy beíratás jogosságát a szülő bejelentett tárnoki lakhelye alapozza meg, akár a választható (3 éves kortól), akár a kötelező óvodalátogatásra (5 évestől) akarja beíratni a gyermekét. Valamiféle nemzetiségi kritérium fel sem merül, s hozzáteszi, hogy a meglepetések elkerülése végett az óvoda igazgatónője minden szlovák szülőnek külön is kihangsúlyozza, hogy magyar óvodáról van szó. Próbálja a helyzetet a pozitív oldaláról megközelíteni, hogy nagyon sok szlovák gyermek megtanul magyarul, s fordítva, sok magyar pedig szlovákul.
Ha csak a magyar nyelvvel tartunk Pozsony felé, elveszünk”
– foglalja össze mondanivalójának lényegét, majd még hozzáteszi, hogy az asszimilációt nem az óvoda szintjén kell keresni, hanem inkább az iskolai beíratásoknál.
Az óvodáról
Bíró Zsuzsanna, az óvoda igazgatónője hangjából kiérződik, hogy nem örül a helyzetnek, befolyásolni viszont nem tudja, hiszen, ha párhuzamosan akarnának magyar és szlovák csoportokat nyitni, félő, hogy a magyarban nem lenne meg a kellő létszám. Jelenleg 20 óvodásból 12 szlovák és 8 magyar. A környező településekről szinte csak szlovák gyerekekkel számolhatnak, hiszen a szomszédos Macházán, s az azon túli falvakban is rengeteg új ház épül, amelyekbe nagyrészt a Pozsonyban dolgozó, de az ottani ingatlanárakat megfizetni nem tudó észak- és kelet-szlovákiai lakosok költöznek. Hozzávetőleg 40 kilométerre vagyunk a fővárostól. Vajon parancsba lehet-e adni az óvónőnek, hogy egy kisgyerekhez ne szóljon szlovákul? – tettem fel magamban a kérdést. Nyilván nem ez a megoldás, s ezt a szlovák szülők is tudják, hiszen a beíratáskor szinte mindegyik felteszi a kérdést, „de ugye szlovákul is szólnak majd a gyerekekhez, mert az övé nem ért semmit magyarul”. Főleg annak tudatában, hogy a törvények szerint minden óvónőnek érettségije kell, hogy legyen a szlovákból, mint államnyelvből.
Később, amikor már a Pedagógiai Intézet egyi munkatársával beszélgetek, találkozom a probléma egy következő aspektusával. Miből álljon a tanterv választható része? Amelyről az Oktatási Minisztérium azt is előírja, hogy „posilňovať úctu ku kultúrnym a národným hodnotám” (erősíteni kell a kulturális és nemzeti értékek tiszteletét). Bár még a nagycsoportnál sem kell itt a Szózat vagy a Mor ho! közti választásra gondolni, az viszont kérdés elé állíthatja az óvónőket, hogy az év végi ballagási ünnepség 3 szlovák és 1 magyar ovisa milyen nyelven köszönjön el a magyar nevelési nyelvű óvodától?
A polgármester és az óvoda igazgatónője is kiemelte a Pozsony környéki magyar területre való beköltözés hatását.
Szavaikat a statisztikák is igazolják, hiszen a Rákóczi Krisztián és Tamás Kinga: Szülői motivációk a szlovákiai magyar óvodaválasztásban című, 2018-ban megjelent tanulmánya még azt írja, hogy az óvodások szüleinek 95%-a magyarnak vallja magát. Más forrásból pedig az tudható, hogy két évvel korábban, 2016-ban viszont robbanásszerűen megugrott a kiadott építkezési engedélyek száma, s ennek óvodáskorú gyermekekben megmutatkozó áldásos hatása a 2020-as évek környékén jelentkezett, elsősorban felső-csallóközi települések magyar óvodáiban is.
A számok nem hazudnak
A mára kialakult helyzet lehetőségét már 2020-ban előre jelezte Fodor Attila, a Comenius Pedagógiai Intézet igazgatója, aki a felvidek.ma portálnak elmondta, „több régióban is megfigyelhető, hogy a magyar nevelési nyelvű intézménybe szlovák nemzetiségű gyermekeket is beíratnak. Ezt főleg egyes vidéki, kis falusi óvodák mellett Pozsony környéki magyar intézményeknél tapasztalhatjuk.
Az adatokból sajnos nem tudjuk kiszűrni, hogy a magyar csoportokba járó gyermekek közül ténylegesen mennyi a magyar nemzetiségű
– szögezte le 2020-ban Fodor Attila és hozzátette, annyi bizonyos, hogy az előző tanévhez képest több mint háromszázzal növekedett a magyar nevelési nyelvű osztályokat látogatók létszáma.
Az objektivitás végett nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy Szlovákiában az általános óvodai helyzet sem mutat pozitív képet, már ami a férőhelyek számát illeti. Nincs elég férőhely az önkormányzati fenntartású óvodákban, nem tudnak az összes óvodáskorú gyermeknek helyet biztosítani. Választható persze még a magánóvodai szolgáltatás is, ez azonban már havi több száz eurós költséget is jelenthet. Akinek a gyermeke nem kap helyet egy önkormányzati óvodában, a magánóvodát pedig annak díja miatt nem engedheti meg, akkor már csak a szokásos családon belüli segítség, az aktív nagyszülők vagy más családtagok segítségére számíthat. Szakértői becslés szerint ma Szlovákiában az óvodáskorúak 10-20%-a helyhiány miatt egyszerűen nem jut hozzá az intézményes neveléshez. Ilyen szituációban talán érthető, hogy a szlovák gyermekeiket magyar óvodába írató szülők, még ha „normális” helyzetben nem is folyamodnának ilyen megoldáshoz, a helyhiány miatt magyar oviba íratják gyereküket. A magyar szülők fenntartásait, hogy ők ténylegesen is magyar óvodát szeretnének csemetéjüknek, jelenleg legfeljebb erkölcsi támogatásban tudja csak részesíteni a társadalom, ha egyáltalán foglalkozik a kérdéssel.
A csallóköztárnoki helyzet tehát távolról sem egyedi.
Igaz, akad pozitív példa is, mint a szintén a térségben lévő, gyönyörű nevű Béke településen, ahol az önkormányzat még ellenáll az ingatlanfejlesztők nyomásának, és nem nyit új utcákat, illetve lakóparkokat. A falu meg is őrizte hagyományos lakossági arányát, s ezzel együtt magyar kisiskoláját és magyar óvodáját is. Ahogy viszont Janikovics Katalin polgármester lapunknak elmondta, sajnos, egyre inkább szélmalomharc ez, hiszen már szinte heti rendszerességgel jelentkeznek nála az ingatlanfejlesztők.
Mi lehet hát a megoldás?
A nemzetközi példákból is kiindulva (Québec, Svájc, Olaszország stb.) számomra egyértelmű, hogy magyar dominanciájú közigazgatási egység kialakítása, egy „magyar” megye létrehozása kell, hogy az alap legyen. Ahol a magyar és a szlovák egyenértékű államnyelv. Ez nemcsak, hogy könnyebbé tenné akár az óvodaválasztási kritériumok kialakítását, de beindítaná és célirányossá tenné az országon belüli magyar migrációt is! A magyar emberek elindulhatnának a magyarok lakta megyébe.
Az írás megjelent a Magyar7 hetilap 2022/21-es számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
