Az utóbbi napok migránsmizériája kapcsán, bárhova fordulok, mindig ez a kínzó kérdés üti föl a fejét: Miért nem eresztjük már tovább a bevándorlókat? Ezt kérdezik maguk az érintettek, ezt kérdezik a szolidaritásról fátyolos szemű, baloldali migránstutujgatók, és ez rezonál a szappanoperákon kondicionálódott széplelkekben, akik csak jó messziről, de annál hangosabban lamentálnak a kéretlen jövevények szomorú sorsa fölött.
A válasz több szempontból is nagyon ironikus, bár meglepőnek semmiképp sem nevezném. Ha sommásak, és felszínesek akarunk lenni, akkor két szóban kimerül a lényeg: EU-s szabályozás.
A törvény nevében
Bizony-bizony, a brüsszeli vízfej hirtelen nagyon komolyan kezdte venni a dublini egyezmény előírásait. Persze ez alatt nem a határvédelem szorgalmazását kell érteni, hiszen maga a francia külügyér kifogásolta vérmes felháborodással az „embertelen” kerítésépítést (azt most hagyjuk, hogy a gallok milyen kerítéseket húznak föl Calais térségében, és hogy a francia hatóságok úgy verik arrafelé a bevándorlókat, mint a répát; túl magas labda lenne).
Nem, most az a jogi kötelezettség kapott főszerepet, amely szerint azon bevándorlót, akinek nincs uniós állampolgársága, schengeni vízuma, illetve nem regisztrálták, és nem kapott menekültstátuszt, tilos tovább engedni az EU területére. Pont. Eddig ez nem nagyon érdekelte se a német, se az osztrák hatóságokat, aminek több oka is van, de ahogy közelednek az ausztriai választások, mind közül a legnyomósabbak immár a belpolitikaiak lettek.
Jól láthatóan egy huncut zsarolási játék vette kezdetét, ahol diszkrét bájjal ütközik ki a központi államok, elsősorban Németország, Franciaország és Ausztria képmutató, farizeus magatartása, valamint a kettős mérce, amivel a keleti végek államait kezelik.
Bővebben!
Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »
