Halmai Tamás költő, író, irodalmár jegyzetét olvashatják.
„Sebeid otthona vagy,
úgy lakoznak benned,
mint versek a hajnali
házban…”
(Filip Tamás)
Kégl Ildikó sokáig a prózai formák elkötelezettje volt (novelláiban, újságcikkeiben, esszéiben, recenzióiban), de lírikusi érzékenysége nemrég máris két kötetben kért helyet magának: Az Úr kertje kihűlt című válogatáskötete mellett a Mint Jairus lánya – Like Jairus’ Daughter című munkája is 2024-ben került a könyvesboltokba.
Míg Szintai Katalin borítófestménye álomi finomságot és női tudatrétegeket ígér, a cím szakrális/bibliai légkört von a versanyag köré: mint a Jézus által feltámasztott leány, a lírai én is az (új) életbe vezető úton találja magát. Elsősorban egy új szerelem energetikájának köszönhetően: „nem szólok, hagyom, hogy rekonstruálj, / hogy kisimíts bennem mély, régi ráncokat” (csak egy tükörkép); „takarj be, táplálj, légy / szép fehér kenyerem, / és én majd kétszer keresztet / vetek, mielőtt megszeglek” (mielőtt megszeglek) – de természeti és művészeti szépségek jóvoltából is: „kitáncolom / én minden völgyből a ködöt, / hajnalt táncolok a mezőbe” (nyúlcsapás).
A kisbetűs, egymondatos, szabadverses szólamforma, az egytömbű, szakaszolatlan szövegképek a versnyelvi magatartás jellegadó vonását emelik ki: az érzelmesen alanyi, vallomásosan emlékező beszédmód („besüt a nap az emlékeimbe” [málnafagyi]) misztikus szintekre kapaszkodik föl, egyetemes létélményeket tolmácsol. Hiszen bár tematikusan szabatosan körülírható ez a korpusz (amire a költőtárs, Fecske Csaba utószava is utal), pőre személyessége sokak saját tapasztalatával érintkezhet. Az édesanya haláláról és a házasság felbomlásáról olyan gyászbeszéd vall itt, melynek bölcsességében az olvasó is megmerítkezhet.
A természeti közegek példamutató idillje és a művészet életre serkentő hatása (Renoirtól Pilinszkyig) ugyancsak közös emberi tudásunkhoz tartozik. E toposzokat Kégl Ildikó mértéktartó líraisággal, a formává párolt szenvedély hangján szólaltatja meg. A „nem akarom tudni a világot” (képkocka) rejtezni vágyó melankóliájából madarak röpte, egek vigasza és esendő epifánia vezeti ki a beszélőt: „egy széncinege röppályáját nézem, / és egyszerre lélegzek anyámmal, / aki már az ég asszonya” (piros cseppekben lebeg a temető) – „két szárny között valami verdes” (a semmi artikulációi) – „Krisztus ígérete egy ócska / műbőr táska aljára / ülepedve is ígéret” (ígéret a hátizsákban).
A kiadvány különlegessége, hogy kétszerzős munka: a páratlan oldalakon a versek angol változata olvasható, Gyermán-Tóth Márta érzékeny átültetésében. A kiadótól bátorság, a szerzőtől lelemény, a fordítótól ajándék ez a megoldás: a két nyelv közti átmenetben új stiláris dimenziók fénylenek föl, friss látószögek nyílnak Kégl Ildikó eleve színdús versvilágára.
Kégl Ildikó: Mint Jairus lánya – Like Jairus’ Daughter, AB ART Kiadó, 2024.
Fotó: AB ART Kiadó
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2025. szeptember 14-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
