Évközi 5. vasárnap – Gondolatok az evangéliumhoz (Mt 5,13–16)
„Ti vagytok a föld sója, a világ világossága! És ma a hangotok, a lelkesedésetek, a kiáltásaitok mind Jézus Krisztusért szólnak, és a világ végén is hallani fogják őket (…).
Leó pápának a fiatalok jubileumán elhangzott rögtönzött szavai valójában minden keresztényhez szólnak. Szervesen illeszkednek Jézus szándékához, aki ezen a vasárnapon, a boldogságmondások meghirdetését követően kifejezetten a tanítványaihoz fordul, hogy körülírja küldetésüket ebben a világban: „Ti vagytok a föld sója, ti vagytok a világ világossága!” Ezek a képek önmagukban is mély tartalmat és erőteljes üzenetet hordoznak, együtt szemlélve pedig még gazdagabb jelentéssel telítődnek.
A világ számára már a legkorábbi évszázadokban is reményüzenet volt – és mindmáig az maradt – a tisztán és őszintén, ízesen és fényét megőrizve megélt evangélium. Ahogyan egy, a keresztényeket bemutató korai írás fogalmaz: „Egészen egyszerűen: ami a testben a lélek, azok a keresztények a világban. (…) a mindenható és teremtő Isten, aki láthatatlan, maga plántálta szívükbe a mennyei, szent tanítást, és erősítette meg azt ott.” (Levél Diognétoszhoz, VI. 1; VII.1) Jézus ismerte tanítványai törékenységét, és tudta, hogy az örömhír szerint élni vágyó embernek bátorításra van szüksége; ezért fejezi ki tanítását e két, mindenki számára beszédes bibliai metaforában.
Ti vagytok a föld sója. Ez a kép a mértékre és a bölcsességre utal: kevés is elég belőle, mégis, hiányában ízetlenné válik az élet. Ugyanakkor megkívánja a helyes arány megtalálását is, ezért a belátás és az önfegyelem szimbóluma. Felidézheti a befogadást, a bizalmat és a békét is, hiszen a vendégszeretet jeleként régen kenyeret és sót kínáltak. De ti vagytok a világ világossága is: olyan fény, amely belső felismerésből táplálkozik, hűséggé érlelődik, és az Ég közelségének, a kegyelemnek és a szeretetnek közvetítőjévé válik.
A só és a világosság elválaszthatatlan egymástól: a só őriz és ízesít, a világosság pedig csak akkor vezet, ha nem rejtik el. Jézus nem rendkívüli teljesítményt kér, hanem hiteles jelenlétet: megélt hitet, amely nem puszta szó, hanem formáló erő. A keresztény ott só, ahol mértéket tart és békét teremt, és ott világosság, ahol reményt ad és irányt mutat. A világnak ilyen élő tanúságtételre van szüksége: olyan emberekre, akik hitük ízét és fényét hordozva maguk is két lábon járó reményüzenetté válnak. Jézus kijelentése – „ti vagytok a só és a világosság” – nem teher, hanem belénk vetett bizalom és ránk bízott küldetés, amely által a világ újra és újra reményt kap.
Szerző: Mogyorósi Ányos OSB
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
