Nem csodálkozna, ha a hátralevő időben Clintonék előhúznának valami botrányosat Trumppal kapcsolatban, válaszul az e-mail-botrányra – nyilatkozta lapunknak Ugrósdy Márton, a Külügyi és Külgazdasági Intézet Amerika-szakértője, akivel a 2016-os elnökválasztási kampány sajátosságairól, az amerikai politikai rendszer bajainak jeleiről, és természetesen a kétoldalú kapcsolatok alakulásáról beszélgettünk.
– Mennyiben befolyásolja az amerikai elnökválasztási kampány végkimenetelét, hogy 11 nappal a választás előtt az FBI-igazgató Clinton e-mail-ügyének további vizsgálatáról, majd vasárnap, mindössze két nappal a választás előtt annak eredménytelenségéről, mintegy Clinton ártatlanságát alátámasztva tett bejelentést?
– Az utolsó héten úgy tűnt, hogy mind a két jelölt mögött összezárnak a szavazóbázisok. Trumpnál is a támogatottság egy jelentős része nem az átszavazó demokratáktól származott, sokkal inkább azoktól a republikánusoktól, akik esetleg úgy érezték, hogy ez az FBI-os vádaskodás, melyben egyébként valljuk be, semmi konkrétum nem volt, megerősíti őket a saját előítéleteikben, illetve Gary Johnsontól (az egyik harmadik párti jelölttől – a szerk.) is elvett szavazatokat a felmérések szerint. Viszont a vezetést Clinton végig megőrizte, tehát ebből a szempontból nem gondolnám azt, hogy komolyan befolyásolná az eredményeket. A tegnap nyilvánosságra hozott eredmények szerint is 4-5 százalékos fölénnyel mérik Clintont, ami már a statisztikai hibahatáron kívül van, azaz vezetése viszonylag stabilnak tekinthető. Ugyanakkor kérdés, hogy a választás napján ez mennyit fog számítani, azokban az államokban, ahol csak aznap lehet leadni a szavazatokat. Például Pennsylvaniában vagy Michiganban – melyek Trump számára igen fontosak – jelenthet pluszt Clinton oldalán, hogy most hétvégén kikerült az újabb információ az FBI-tól, miszerint fenntartják, hogy nem indítanak újabb eljárást a demokrata jelölt ellen.
– Az országos szintű népszerűség nem döntő az Egyesült Államokban. Sokkal inkább az úgynevezett ingó vagy csatatérállamokban leadott szavazatok. Ez utóbbit is felülírhatja azonban Trump rendkívüli megközelítése. Mely tényezőket lehetne 2016-ban kiemelni?
– Mindkét pártban az antipolitikusok: Trump, illetve Bernie Sanders rendkívül népszerűek tudtak lenni, és rajtuk keresztül az elitellenes hangulat meghatározónak bizonyult. A demokratáknál ez a vonal még nem volt annyira erős, hogy elnökjelöltet adjon, de a republikánusoknál igen. Úgy tűnik ugyanakkor, hogy a szabadkereskedelemmel kapcsolatos amerikai egyetértés, vagy legalábbis elfogadottság, nem olyan biztos, mint korábban. A csendes-óceáni megállapodás ügyében már látszik, hogy azt nem igazán támogatja a lakosság. Clintonnak is át kellett gondolnia a saját álláspontját ebben az ügyben, ami a nyitott gazdaságú Egyesült Államokban mindenképpen újdonság. Ott vannak aztán a fiatalok, akik Sandersért megőrültek, most egyik jelölt iránt sem igazán lelkesednek. Az új generációk bevonása a politikába Barack Obama 2008-as és 2012-es kampánya után most a két nagy párt egyik jelöltjének sem megy könnyen.
Ugrósdy Márton Hír TV
– Az amerikai demokrácia jellemzői közül sokan kiemelik, hogy nagyon jó az önkorrekciós képessége, ha bármi vadhajtás mutatkozik is, idővel vissza tud térni a politikai középre. Az idei választási kampányból kiemelkedett két jelölt egyénisége, eddigi teljesítménye mennyire mutatja, hogy az amerikai politikai rendszerrel bajok vannak?
– Szerintem az, hogy gondok vannak, már évtizedek óta látszik. Ennek jelei már a kilencvenes években is érzékelhetők voltak, de az elmúlt pár évben is a Tea Party mozgalom felemelkedésével. Megmutatkozik, hogy a hagyományos politikai elitek és a választók kapcsolata azért nem annyira erős, mint régen. Viszont a korrekció lehetősége megvan, és nagyon kíváncsi leszek arra, hogy ha Clinton esetleg megnyerné a Fehér Házat, akkor a kongresszusban milyen eredmények mutatkoznak. Most úgy tűnik, a demokraták a szenátusban visszaveszik az irányítást, viszont a képviselőházban a republikánus többség viszonylag stabilnak látszik. Az elnöki irányítás így a kongresszuson keresztül meg tud majd valósulni. A külpolitikában egy demokrata többségű szenátus azért valamennyire segítheti Clinton céljainak megvalósítását, a képviselőházban azonban a költségvetés, vagy bármilyen más fontos törvény, így az egészségügyi reform kapcsán elég nagy ellenállásra lehet számítani a republikánusok részéről. Egyébként valószínűleg Trumpnak sem könnyítenék meg az életét azok a republikánusok, akik most attól szenvednek nagyon sok választókerületben, hogy a megosztó elnökjelöltjük ellenére valahogy mégis bejussanak.
– A közkeletű vélemény szerint Hillary Clinton győzelme rosszat, Donald Trumpé jót jelenthet az Orbán-kormány vezette Magyarországnak. De leegyszerűsíthető-e ennyire a kérdés, hogy az amerikai elnökválasztásnak milyen hatása lesz a kétoldalú kapcsolatokra?
– Azt, hogy kinek az elnöksége lenne jobb, azt nem feltétlenül lehet eldönteni. Trumpnak a külpolitikájáról nem sok mindent tudunk, igaz, a NATO-val kapcsolatban voltak olyan kijelentései, amelyek kicsit túlmentek azon a határon, amit kritika ügyében megszoktunk. De az azért tény, hogy két százaléknál többet kellene költeni védelemre, az elég régóta benne van az amerikai kommunikációban. Nem merném tehát kijelenteni, hogy kinek az elnöksége lenne jobb és kié lenne a rosszabb, az én véleményem az, hogy a külpolitikában elég nagy a kontinuitás a különféle adminisztrációk között, pártállástól függetlenül. Az amerikai érdekek a régióban ugyanazok lesznek. Láttuk már, hogy volt olyan időszak, amikor Hillary Clinton jóban volt az oroszokkal, vagy legalábbis igyekezett jóban lenni, az utóbbi időben éppen nincsen, de isten tudja, hogy éppen két év múlva mi lesz a helyzet. Ebből a szempontból úgy látom, hogy az aktuális, inkább politikai kommunikációra nem feltétlenül érdemes nagyon odafigyelni, inkább azt nézném, hogy az amerikai érdekek a térségben hogyan alakulnak. Ebben pedig két dolog van, a NATO egységének megőrzése, a másik pedig az orosz gazdasági befolyásnak a visszaszorítása, de igazából nem látom azt, hogy hogyan tudnak minket rávenni arra hogy úgy viselkedjünk, ahogy ők szeretnék. Semmit nem akarunk most kérni tőlük, nem igazán van tétje annak, hogy jóban, vagy rosszban vagyunk velük.
– A katonai és a gazdasági együttműködésben lehet változás?
– A katonai együttműködés az megy, te is elég sok hadgyakorlatra jársz, amit közösen tartunk, a gazdasági együttműködés tekintetében pedig amíg jön az amerikai tőke és itt vannak a cégeik, stratégiai partnerségben lehet őket tartani, addig nincs különösebb gond. Az amerikai kormány ilyenkor mindig elmondja, hogy a befektetés az nem rá tartozik, azt majd a piac eldönti. Politikai téren pedig, ha a másik kettőn minden rendben van, akkor nagyjából ki merem jelenteni, hogy mindegy, hogy mi van. Nyilván a magyar kormánynak nem célja, hogy Orbán Viktor Clintonnal, vagy mással fotózkodjon, nem akarjuk, mint a románok, hogy az amerikaiak katonai bázist telepítsenek ide, sőt, igazság szerint azt akarjuk, hogy lehetőség szerint erről ne is beszélgessünk egymással. Igazság szerint nem látom azt, hogy olyan nagy tétje lenne most a politikai kapcsolatok javulásának vagy romlásának, hogy mindez az ország helyzetét érdemben befolyásolná. Washingtonból nézve Közép-Európából egyértelműen a lengyelek és a románok emelkednek ki, a többiek igazából csak úgy vannak. A követségen nyilván nem ezt fogják mondani, hanem azt, hogy demokrácia, jogállam, sajtószabadság, de azért ha megnézzük, hogy az amerikaiaknak aktuálisan milyen problémáik vannak, akkor Magyarország szerintem az első százba se férne be.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
