A béke világnapján, január elsején a Sant’Egidio közösség fáklyás felvonulásra és ökumenikus, vallásközi imádságra hívott minden békét kereső, jóakaratú embert Budapesten. Az Egyetemi (Kisboldogasszony-) templomban tartott imaórát Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Caritas is Veritate Bizottságának elnöke vezette.
A Sant’Egidio közösség a világban mindenütt a béke lépéseivel kezdi az évet, hirdetve, hogy mindannyiunk felelőssége imádkozni és tenni egy békésebb, igazságosabb világért, amelyben mindenkinek, a gyengébbeknek és az elhagyatottaknak is méltó hely jut. Mindenütt arra hívja az embereket, hogy lépjenek ki otthonaikból, fáklyás felvonulással és imádsággal emlékezzenek a háborútól szenvedő országokra.
Budapesten minden évben a Salkaházi Sára-emléktáblától indul a felvonulás, amely a vértanú szerzetes nővérről elnevezett dunai alsó rakparton található. A menet végállomása idén is az Egyetemi templom volt, ahol ökumenikus, vallásközi imádságot tartottak Székely János szombathelyi megyéspüspök, az MKPK Caritas in Veritate Bizottsága elnökének vezetésével.
Az eseményen szolgált Fabiny Tamás evangélikus püspök, Radvánszki Péter rabbi, Dmitro Szidorenko ukrán ortodox pap és Damian Gaborij urkán görögkatolikus pap.
A Salkaházi Sára rakparton először Szőke Márk, a Sant’Egidio Fiatalok a békéért mozgalmának tagja egy olyan generáció nevében szólt, amely a jövő nemzedéke, de amelyet beárnyékolnak a világban jelenleg zajló konfliktusok. Az ő nevükben hirdette:
A győzelem nem a fegyverekben, hanem a barátságban van. Hagyjunk fel a falak építésével és kezdjünk el hidakat építeni. Mondjuk ki mi is, Európa egykori vezetőivel együtt: Soha többé háborút!”
Gyarmati Bálint köszöntötte ezt követően a Sant’Egidio közösség nevében az egybegyűlteket és felidézte, hogy ugyanazon a helyen néhány napja arra emlékeztek, hogy nyolcvan évvel ezelőtt a nyilasok ott lőtték a Dunába Salkaházi Sára szociális testvért és Bernovits Vilma hittantanárnőt, amiért zsidó lányoknak és asszonyoknak adtak menedéket. Ha visszatekintünk 2024-re, nehéz, sok ember és nép életében sötét esztendő volt – folytatta. A több mint ezer napja zajló ukrajnai háború, Gáza, Libanon, Dél-Szudán, Szudán, Burkina Faso, Mozambik, Szíria szenvedéseit sorolta, és hozzátette:
vagy egyes kontextusokban a béke emlegetése egyenesen veszélyes naivitásnak vagy árulásnak van beállítva. A világ azt tanácsolja: „mentsd magad!”, „gondolj magadra”.
Ezzel szemben „jelenlétünkkel azt hirdetjük, hogy van remény. Az erő korából ma este lépjünk át a remény korába, emlékezve, énekelve, imádkozva. A Katolikus Egyházban Ferenc pápa 2025-re szentévet hirdetett… A mai napra írt üzenetében Ferenc pápa a remény útjára hív. Tegyük most meg az első lépéseket együtt ezen az úton, és folytassuk egész éven át” – mondta.
A buzdítás után fáklyákkal és magasba emelt, a háborúban szenvedő országok nevét hirdető táblákkal, énekelve indultak el a résztvevők az Egyetemi templom felé.
Szőke Péter, a Sant’Egidio közösség budapesti vezetőjének köszöntése után felhangzottak a templomban a 85. zsoltár szavai, a békére vágyó ember fohásza: „Térj vissza hozzánk, Urunk, szabadítónk”.
Székely János püspök szentbeszéde kezdetén a jubileumi évek szokásának nagyszerűségét emelte ki: el kellett engedni az adósságokat, szabadon engedni a rabszolgákat, visszaadni a földeket – vagyis visszaállítani az Isten által megálmodott rendet, egy olyan világot, ahol nincsenek dúsgazdagok és koldusszegények, ahol elhallgatnak a fegyverek, ahol együtt lakik a farkas és a bárány.
Mennyire messze vagyunk ettől ma, amikor dörögnek a fegyverek, pusztít a háború.
Az emberiség 17 százaléka nem jut tiszta ivóvízhez – sorolta a püspök. Ferenc pápa hívását idézte fel, aki azt kéri, töröljék el a nyomorban országok adósságának legalább egy részét, a fegyverkezési költségeknek legalább egy kis hányadát költsék az éhezőkre.
Szomorúan állapította meg, hogy az emberiség feléli a következő nemzedékek jövőjét. Nem mennyiségileg kell fejlődni, hanem minőségben, kapcsolatokban, emberségben, kultúrában, imádságban. Messze vagyunk Isten álmától magzatok elpusztításával, a házasságok felbomlásával, a gyűlöletkeltéssel a közéletben, az erőszal uralkodásával a médiában.
„Ha nem hisztek, nem maradhattok meg” – idézte Izajás prófétát, hozzátéve, hogy a jubileumi év megtérésre, Isten álmának visszaállítására hívja az emberiséget.
„Megtérésre hívja az Egyházat is.
Bocsánatot kérünk az áldozatoktól, a családtagjaiktól, bocsánatot kérünk a hívő emberektől és a társadalomtól is, amely számára ez óriási fájdalmat, csalódást okozott.
A megtérés, a bűnbánat ideje a jubileumi év, hogy visszaálljon a világ Isten álma szerint.
Székely János elmesélt egy történetet, amelyben egy ápolatlan hajléktalan bement a zsúfolt templomba, téblábolt, de nem szorítottak neki helyet, és leült az első padsor előtt a földre. A templom idős gondnoka, egy nyugdíjas orvos előrement, sokan azt hitték azért, hogy kitessékelje, ezzel ellentétben leült mellé a földre. A pap a végén annyit mondott: sok száz prédikácót mondtam, az emberek valószínűleg elfelejtették, de amit a doktor úr tett, hogy visszaadta a szegény ember méltóságát, azt nem fogják elfelejteni soha.
Ez kellene hogy legyen Egyházunk megújulásának útja – figyelmeztetett a püspök. Felismerni a testvért, a szegényt. Ahogyan egy rabbi válaszolt arra, hogy mikor kezdődik a reggel, meddig tart az éjszaka: „Akkor, amikor ha bárkit megpillantasz, felismered benne a testvéredet. Addig az éjszaka uralkodik benned.” Ezért imádkozunk, tette hozzá a püspök, hogy felismerjük a testvért a másikban, különösen is a szegényben, a gyengében. „Imádkozzunk a békéért, imádkozzunk ezért a lelkünkben megszülető igazi reggelért!” – zárta homíliáját Székely János püspök.
Ezt követően név szerint imádkoztak minden országért, ahol ma háború dúl a világban, fiatalok gyújtottak gyertyát a szenvedő népekért.
Fabiny Tamás evangélikus püspök két történetet mondott el könyörgése előtt. Egy közelmúltbelit, ami arra emlékezteti, hogy a béke hirdetése a szolgálatunk: lelkész keresztapja a hatvanas években polaroid gépével véletlenül egymásra fényképezett két, egymással haragban lévő családot és a felvétel csodás módon olyan lett, mintha átölelnék egymást. A másik történet Izajás próféciája, gyönyörű látomás a jövőről, amikor a farkas együtt lakik a báránnyal. Ezzel szemben a felsorolt országok nevei a háború képeit idézték a szemünk elé. Imádkozzunk, hogy megvalósuljon a látomásban leírt béke – kérte.
Radvánszki Péter rabbi a békéért fohászkodott a föld minden lakója számára. A könyörgéseket egyperces csend követte, majd közösen elmondták a Miatyánk imádságát, amit aztán a két ukrán pap anyanyelvén is elénekelt.
A Sant’Egidio közösség minden évben világszerte egy közös cél érdekében rendez gyűjtést a békeimádság végén. Idén a humanitárius folyosók számára kértek hozzájárulást, amelyeken keresztül a konfliktusok sújtotta területekről legális, biztonságos úton juthatnak Európába a menekültek.
Fotó: Merényi Zita
Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
