2026-ban ünnepeljük Keresztes Szent János szentté avatásának 300., egyháztanítóvá nyilvánításának 100. évfordulóját. Tiszteletére a kármelita rendben 2025. december 27-én centenárium kezdődik.
A jeles alkalomról a marosszentgyörgyi kármelita nővérek december 14-én, örömvasárnap, Keresztes Szent János napján Kis Szent Teréz barátainak írott levele alapján számolunk be, melyet a Romkat.ro erdélyi hírportál is közölt.
A kármelita rend 2023 és 2025 között Kis Szent Teréz-centenáriumot ünnepelt. 2023. április 29-én volt Lisieux-i Szent Teréz boldoggá avatásának, 2025. május 17-én pedig szentté avatásának 100. évfordulója.
Az idei évben nagy hálaadó ünnepségeket is tartott a rend Franciaországban a compiègne-i kármelita vértanú nővérek szentté nyilvánítására emlékezve.
Keresztes Szent János az a nagy szentünk, akit gyakrabban idézünk, de annál ritkábban olvasunk. Prózája inkább ijesztő, mintsem vonzó számunkra. Bonyolult okfejtések, és főként aszketikus témák jutnak eszünkbe róla. Kevesen gondolnak rá úgy, mint nagy imádkozóra, a Szentírás kiváló ismerőjére és főként Isten nagy szerelmesére.
Vannak kivételek, mint az a francia fiatalember, Quantin Denoyelle, akit húszévesen ragadott magával a szent, és tanítványává szegődött. Tizenöt év elteltével az időközben Belgiumba költözött négygyermekes családapa úgy érezte, elérkezett annak az ideje, hogy tapasztalatát közkinccsé tegye. Modern kifejezési formát választott: képregényben mutatja be nemcsak Keresztes Szent János életét és tanítását, hanem azt is, hogyan hatott az ő életében.
A kérdésre, hogy szerinte mi Keresztes Szent János mondanivalója korunk számára, így válaszolt: „Számomra nagyon fontos személy, nem véletlen, hogy az Egyház egyháztanítóként állítja elénk. Lisieux-i Szent Teréz nagyon sokat merített Keresztes Szent Jánosból. Keresztes Szent Jánosnál is, akárcsak Szent Teréznél a szeretet áll a középpontban: a legszebb inspirációk, a legmagasztosabb gondolatok is semmi szeretet nélkül. Ma sürgető szükség, hogy a sok felnőttnek, akik a keresztséget kérik Franciaországban, szilárd lelki táplálékot adjunk, különösen a lelki sötétségek idején.
A Kármel hegyére vezető út (Subida al Monte Carmelo) valószínűleg a spanyol barokk legismertebb spirituális értekezése. A könyvet 1578 és 1579 között írta Keresztes Szent János, „a legmisztikusabb költő és a legköltőibb misztikus”, miután megszökött a börtönből. A mű részletes, szisztematikus és alapos magyarázatot ad az aszkéta életről, a Krisztussal való misztikus egyesülésről és a negatív teológiáról.
Ha A lélek sötét éjszakája, Keresztelő Szent János másik értekezése, a Szerelem égő lángja és a Szellemi páros ének (mindegyik a spanyol irodalom és a keresztény misztika legnagyobb művei közé tartozik) mellett olvassuk, egy közös vonást fedezhetünk fel:
Ez természetesen metaforikus képe a léleknek az unio mystica felé való felemelkedésének, miután hátrahagyta vágyait és kötődéseit (cuidados, „gondok”, írja a szent).
Keresztes Szent János minden alkalommal, amikor votiv misét lehetett mondani, a Szentháromság tiszteletére misézett. A Szentháromságról szóló dalában a megtestesülés misztériumát is ebben a teljességben szemlélte. Az ő gondolataiból merítve hangolódjunk a megtestesülés misztériumának ünneplésére.
„Mikor végül jött az idő, (…) hívta az arkangyalt, kinek neve Gábriel, s elküldé egy kisleányhoz, kinek neve Mária. Kinek beleegyeztével létrejött a nagy titok, melyben a Szentháromság az Igének testet adott. És bár hárman viszik végbe, a mű egyben létesült, és megtestesült az Ige Máriának méhében. S kinek eddig csak Atyja volt, édesanyát is kapott, de nem ugyanazon módon, mint ki férfitól fogant. Mert ő csak az ő méhéből vette a szervezetét, amiért Isten és az ember Fiának nevezteték. Mikor végre jött az idő, s meg kellett születnie, úgy, miként a jegyes szokott, jött ki nászi terméből. Ölelkezve arájával, kit karjaiban tarta ő, őt pedig az édesanyja egy jászolba helyezé. Néhány állat közepette, mely éppen akkor ott vala, emberek daloltak neki és az angyali karok. Megülve a lakodalmat, mely kettőjük közt létrejött, Isten pedig a jászolban sírt és nyögdécselgetett (…) Emberkönnyet sír az Isten, míg az ember úgy vigad, mind a kettő oly szokatlan, egyikben és másikban.”
Forrás: a marosszentgyörgyi Kis Szent Teréz Kármel közössége
Fotó: marosszentgyörgyi Kis Szent Teréz Kármel; Sanctuarie Sainte Therese de Lisieux
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
