A sunyi bevándorláspárti erők megint zsebre vágták egész Brüsszelt.
A kormány múlt péntek óta kb. ezzel a gondolatmenettel már megágyazott a hétfői blamázs kommunikációjának: annak, hogy az EU illetékes bizottságának javaslata alapján az Európai Bizottság leendő új elnöke is alkalmatlannak nevezte a biztosi posztra a magyar kormány jelöltjét, az előző igazságügy-minisztert, Trócsányi Lászlót. Azok, akik előzetesen megszűrték, hogy alkalmas-e EU-biztosnak Trócsányi, úgy látták, több ok miatt sem az.
A fő gond, hogy összeférhetetlen, miniszterként zavaros ügyei voltak a nevét is viselő ügyvédi irodájával.
Hiába magyarázkodott, hiába védte meg Orbán Viktor is („kiváló ember, nemzetközi tekintélyű jogtudós és tapasztalt diplomata, alkalmas ember arra, hogy biztossá váljon, mi, magyarok büszkék lehetünk rá”, ám „bűne, hogy segített a kormánynak megvédeni Magyarországot a migrációtól„), hiába mondta azt az ügyvédi irodája is, hogy ők csak ingyen segítettek a kormánynak és Trócsányinak, hétfőn megint csak arra jutottak Brüsszelben, hogy köszi, de ilyen csávó inkább ne képviselje a kontinenst semmilyen fontos döntésben.
Kínos, szomorú, tanulságos és persze örömre is okot adó Trócsányi bukása. Kínos, mert hát nem mindennap zavarnak haza egy biztosjelöltet Brüsszelből. Volt már olyan (a korábbi magyar jelöltekkel is), hogy valakit csuklóztattak, új, semmitmondó feladatkört kapott, kicsit megalázták, de a visszaküldés az kemény. Az nem apró botlást vagy ügyefogyottságot jelent, hanem totál alkalmatlanságot vagy vállalhatatlanságot. (Külön vicces, hogy az egész kormánygépezet épp az alkalmatlansággal lő az összellenzéki főpolgármesterjelöltre, miközben papírt erről most épp a saját embere kapott.)
És, nem, nem azért nyilvánították Trócsányit alkalmatlannak, mert „segített megfékezni az Európát fenyegető migránshordákat”, hanem mert a kormánynak és neki is zavaros ügyei vannak/voltak az előző munkahelyével, ami kultúrhelyeken nem annyira funky. Mint ahogy a román biztosjelölt sem a magyar kormány által nyomott bevándorláspárti/
Ráadásul a végső alkalmatlanságot nem Soros György mondta ki, hanem Ursula von der Leyen, akire eddig reményteli új uniós vezetőként hivatkozott az egész kormány, szóval itt is bökken egyet a migránsozós érvelés. Vagy – ugye ezt se zárjuk ki – közben az amerikai-magyar milliárdos tényleg megvette kilóra a bizottság új vezetőjét. Is. Akárhogy is, nehéz ezt elfogadhatóan megmagyarázni.
Hende Csaba szombathelyi kórusa már biztos skálázik, hogy üvölthesse mindenkire, aki örül Trócsányi bukásának, hogy hazaĂĄrulĂł. Pedig tényleg van minek örülni. De nem kárörömről van szó, hiszen – nem lehet ezt szépíteni – ami történt, ciki minden jóérzésű magyarnak. Az viszont mégis jó benne, hogy legyen bármennyire is fatökű, nehézkes, bürokratikus az EU, legyen bármennyi hibája is, itt a friss és ütős példa, hogy lehet abban bízni, hogy ami a NER-ben sokunk pislogása közepette elfogadottá válik, a rutin része lesz, azt nem eszi meg mindenki. Eleve súlyos, hogy ilyen nyilvánvaló ügyekkel Trócsányi egyáltalán eljuthatott a jelöltségig, de biztos kevesen számítottak arra, hogy nem valamelyik korábbi, necces törvény végignyomása lesz a gond vele, hanem a kézenfekvő összeférhetetlensége.
Szégyenkezve, de megköszönhetjük az üzenetet, hogy nem lehet összevissza sumákolni, meg minden vitás helyzetben a fárasztó, hamis, migránsozós dumával jönni. Mert attól, hogy ez itthon még működik, odaát, a klubban már bizony néha sok. Ritka és fontos üzenet ez a „hanyatló Nyugatról”. Becsüljük meg.
Kárpáti Márton: Becsüljük meg Trócsányi bukását
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
